A szeminárium apropóját az adta, hogy szeptember elején megnyílt a mosonmagyaróvári szablyavívó klub, Magyaróvári Magyar Szablyavívó Iskola - Szűts János emlékére néven, illetve a Győrben 2015 ősze óta működő klub újra szerveződött, új oktatót neveztek ki az iskola vezetőjévé. Továbbá, hogy bár még csak szeptember elejétől működik a városban a szablyavívó iskola, máris értéket teremtett a városban.

Szeptember 11.-én Mosonmagyaróvár Települési Értéktár Bizottsága, Reicher Róbert a mosonmagyaróvári és a győri iskolák vezetője által benyújtott tanulmánya alapján, a Magyar Szablyát, a Magyar Szablyavívást és a Borsody rendszert, egyhangú szavazással, felvette Mosonmagyaróvár települési értéktárába, mint Mosonmagyaróvár kulturális örökségének fontos és nemzeti értékként megőrzendő része.

A szeminárium helyszínének kiválasztása sem volt véletlen, hiszen Szűts János alezredes, vívómester Mosonmagyaróváron született 1904. október 22.-én az akkori Állami Elemi Népiskolához (ez ma a nagy Bolyai) tartozó szolgálati lakásban. Ugyanis az ő édesapja, Szűts Ferenc volt az akkori iskolaszolga.

Szűts János kalandos életútja során volt a Magyar Királyi „Toldi Miklós” Honvéd Sporttanár és Vívómesterképző Intézet segéd sportoktatója, majd 1936-ban Borsody László nyugdíjba vonulásakor ő vette át a helyét a SPOTI kardszakán. 1945-ben megjárta a hadifogságot, 1946-ban „B” listázták. 1948-tól a magyar kardvívó válogatott keret edzője volt. 1957-től 1966-os nyugdíjba vonulásáig a Magyar Vívó Szövetség edzői bizottság vezetője volt.

A Magyar Szablyavívó Iskola 2012-ben alakult, az ország számos pontján működő iskolával. Célja, hogy a nemzeti kincsünket és büszkeségünket, a Magyar Szablyát újra a megfelelő helyén és a megfelelő módon kezelhessük, mind szellemileg és fizikailag is. A szablya használatának az évszázados harcok során, a csatatereken kikristályosodott tudása apáról fiúra szállt, hol a nemesi udvarházak vívómestereitől, hol a kopott kaszárnyák udvarain a kiképzőtisztektől a csillogó szemű katonalegényekig. Volt olyan időszak, amikor rejtőzve, titokban és sok-sok áldozatot hozva és volt, mikor nyíltan megbecsülve de mindig büszkén, óvó és őrző kezek által tovább adva.

A szemináriumot Máday Norbert a Magyar Szablyavívó Iskola alapítója vezette, aki a szablyavívás alapjaiba vezette be a tanítványokat, fokozatosan egyre nehezebb feladatokat adva nekik. A lábmunkával, lépés kombinációkkal kezdve, majd a nagy célpontoktól haladva az egyre kisebb célpontok vágásáig, különböző vágás és cselvágás kombinációkon keresztül oktatta a világon egyedülálló Borsody rendszert, ami a magyar sportolókat is hosszú évtizedeken keresztül méltán juttatta a világ élvonalába.

Közben érdekes és tanulságos történeteket mesélt a régi katona vívókról, Borsody László fő vívómesterről, és természetesen a mosonmagyaróvári születésű Szűts Jánosról is.

A vívó edzés szünetében Máday mester felhívta telefonon az ő tanítóját, a Borsody rendszer utolsó őrzőjét, a nemrég életművéért Csík Ferenc-díjjal kitüntetett Pézsa Tibor olimpiai és világbajnok, mesteredző, nyugállományú ezredest, aki a Magyar Szablyavívó Iskola szakmai hátterét adja. Elmondta neki, hogy éppen Szűts János szülői háza mellett tanít. Pézsa mester húsz évig volt Szűts János tanítványa és haláláig ő gondozta az akkor már nagyon beteg Szűts mestert.

A 82 éves Pézsa mester, aki mellesleg a mai napig aktívan oktatja a kardvívást, meghatódva fejezte ki jókívánságait a szeminárium résztvevőinek.

A Magyar Szablyavívó Iskola mottója és célja: „Hogy az maradj, akinek születtél.”