A városról

Mosonmagyaróvár az ország nyugati kapujában, az osztrák határtól 6, a szlovák határtól 13 km-re fekszik. 32 ezer lakosú város. Az ország két fontos határállomásához, Hegyeshalomhoz és Rajkához való közelsége fontos gazdasági, pénzügyi, idegenforgalmi, közlekedési, ipari és kereskedelmi központtá teszik. Az „arany háromszög” középpontjának is nevezik, mert Győrtől 36, Pozsonytól 32, Bécstől pedig 84 km-re található.

Mosonmagyaróvár egyike Magyarország 16 történelmi városának, alapítása a római korig nyúlik vissza. Turisztikai szempontból a Szigetköz kapujaként vált ismertté, de jelentős a átutazó-bevásárló és a fogturizmus is. Mosonmagyaróvár meghatározó turisztikai vonzereje a termálfürdő, gyógyvizét mozgásszervi, idült gyulladásos, gyomor- és bélbetegségek gyógyítására alkalmazzák. A Duna ágrendszere mellett több, jó fogást ígérő, telepített kavicsbánya-tó teszi Szigetközt igazi horgászparadicsommá.

Mosonmagyaróvár az északi szélesség 47-48° és a keleti hosszúság 17-18° által megjelölt tér északnyugati szögletében helyezkedik el. E kistáj természetes kapocs Szlovákia, Ausztria és Magyarország között. Mosonmagyaróvárnak állomása van a Bécs-Budapest (Párizs-Isztambul) nemzetközi vasútvonalon, területén fut össze a Hegyeshalom (Bécs) felől érkező 1-es és a Rajka (Pozsony) felől jövő főút, és itt van leágazása az M 1-es autópályának. Közúton Győrtől 39 km-re, Pozsonytól 34 km-re, Bécstől 84 km-re, Budapesttől pedig 160 km-re van, s mind a magyar, mind az osztrák fővárosból könnyen megközelíthető közúton és vasúton is.

Mosonmagyaróvár Győr-Moson-Sopron megye harmadik legnagyobb városa, vonzáskörzetében 25 településsel 931 km 2-nyi területen, ahol mintegy 70 ezer ember él. Az ország két fontos határállomásához, Hegyeshalomhoz és Rajkához való közelsége fontos gazdasági, pénzügyi (vám), idegenforgalmi, közlekedési, ipari és kereskedelmi központtá teszik. Szellemi és humán infrastruktúrája a vonzáskörzet lakóinak igényeit is kielégíti, egyeteme pedig fontos felsőoktatási és tudományos bázis.

Mosonmagyaróvár a Dunántúl északnyugati részén, a Kisalföld legmélyebben fekvő középtáján, a Győri medencében fekszik. Ennek kistájai a folyóvízi üledékkel feltöltött Mosoni-síkság és a Szigetköz. Északon és keleten a Szigetköz, délen a Hanság, nyugaton pedig a Pándorfi-fennsíkig húzódó síkság határolja a várost. Területén folyik át a Lajta, amely itt egyesül a Mosoni-Dunával. Maga a város is a Duna hatalmas, 50–200 m vastag törmelékkúpjára épült. Mosonmagyaróvár két folyója közül a Mosoni-Duna Oroszvár és Dunacsún között ágazik ki a Dunából, medre kanyargós, középszakasz jellegű, vízállását a rajkai zsilip szabályozza. Kiegyenlített vízjárású, galériaerdőkkel szegélyezett vize különösen alkalmas vízi sportok űzésére. 125 km megtétele után ömlik vissza a Dunába.
A Lajta Alsó-Ausztriában ered, hossza 182 km, esése a forrástól a torkolatig 1150 méter. Vízjárása erősen függ a csapadéktól, meglehetősen szeszélyes, vízminősége védelmet igényel.

A táj kialakításában döntő szerepe volt az Ős-Dunának, amely a Brucki-kapun át a síkságra érve hatalmas homok- és kavicsréteget rakott le. A térség felszíne teljesen sík, tengerszint feletti magassága 112-128 méter. A fiatal feltöltődés miatt kevés az értékesíthető ásványkincs: homokon és kavicson kívül termálvíz található itt. Mosonmagyaróváron és környékén az anyakőzet mindenütt kavics, a talaj gyengén humuszos öntéstalaj, a mélyebben fekvő területeken gyakoriak a réti talajok.

Mérsékelten meleg, mérsékelten száraz, enyhe telű kiegyenlített éghajlat jellemzi e vidéket, amely egyúttal Magyarország egyik legfelhősebb és legszelesebb része. Évente 1820-1900 a napsütéses órák száma, a borult napok évi átlaga 130-140 nap, a derülteké 40, míg a ködös napoké 20, a hótakarós napoké pedig 35-40. Elég szélsőségesen jelentkezik a csapadékeloszlás, évi átlagos mennyisége 560–600 mm, de egyes napokon nagy mennyiségű eső zúdul a területre. Évente 130-140 körül van a csapadékos napok száma, júniusban és júliusban esik a legtöbb csapadék, a legszárazabb hónap a január, legmelegebb a július, a hőmérséklet évi átlaga 9,5-10,5 °C, a téli átlag 3,3 °C. Január és július átlagai között a különbség 21-32 °C, de a szélső értékek közötti különbség elérheti az 55-58 °C-ot. Gyakori a késő tavaszi és a kora őszi fagy, ami a növénytermesztésben olykor komoly károkat okoz. Kétszer van áradás a folyókon, a tavaszit (jeges ár) a hóolvadás, a kora nyárit (zöldár) a csapadékmaximum idézi elő. Egész évben mindössze 50-60 a szélmentes napok száma, az uralkodó szélirány a nyugati és északnyugati, ezt követi gyakoriság tekintetében a délkeleti, déli szél.

Valamikor e tájon a természetes növénytakaró nagyon változatos volt. A Hanságban a lecsapolás előtt az égeres láperdők, zsombékok, mocsárrétek voltak a jellemzők, az alacsony ártéri területeken puha- és keményfás ligeterdők, tölgyesek díszlettek. Természetes növénytársulások már csak az ártéri részeken, a Mosoni-Duna partján és az elhagyott vízmedrekben találhatók. A természetes erdőtársulás fái a tölgy, kőris és a szil, a kultúrerdők leggyakoribb fája a nyár, fűz, akác, kőris. Napjainkban a település és környéke nagyrészt művelés alatt álló kultúrtáj. A város legrégibb és legnagyobb ligete a Wittmann park, amelynek névadója Wittmann Antal uradalmi jószágkormányzó, a Lajta szabályozója és az akadémia megszervezője.

Ma a város legnagyobb kincsét és vonzerejét az a termálvíz jelenti, ami 1966-ban egy 2000 méter mély kútból tört elő. A kút vízhozama 1800 l/perc, vize 75 °C-os nátrium-hidrogénkarbonátos és kloridos hévíz. 1967-ben gyógyvízzé nyilvánították, amely reumatikus és mozgásszervi megbetegedésekre, gyulladások, légzőszervi bántalmak kezelésére, gyomor- és bélbántalmak gyógyítására alkalmas. Az 1990-es évek közepétől jelentős beruházás indult a fürdő területén (hotel, étterem, apartmanok, szolgáltató és gyógyászati részlegek), s ma már télen-nyáron igénybe vehetik a sportolni, pihenni és gyógyulni vágyó magyar és külföldi vendégek a magas színvonalú szolgáltatásokat.

A város és környéke mindig jelentős nagytérségi kapcsolatok metszéspontjában helyezkedett el, ahol az ókorban és a középkorban az egyetlen jól járható útvonal, a Duna és a Hanság mocsarai között itt húzódott. A délnémet területekről Pannóniába (kelet-nyugat), valamint a Cseh-medencéből a Mediterráneumba (észak-dél) futó útvonalak e tájon találkoztak. Már a rómaiak idejében is a limes útvonala a Vindobona (Bécs) – Carnuntum (Petronell) – Ad Flexum (Magyaróvár) – Arrabona (Győr) – Brigetio (Szőny) – Aquincum (Óbuda) nyomvonalon haladt. Ennek volt jelentős állomása Ad Flexum. A hely katonai, védelmi és kereskedelmi jelentősége abból adódik, hogy két nagy mocsaras, vizes terület között itt egy keskeny közlekedősáv volt, amely a kelet-nyugati és az észak-déli kereskedelmi és hadi utak része lett.

Ez a tény meghatározó volt a vidék történetében, s ma is jelentős a régió szempontjából. Nem véletlenül nevezték e területet „Mosoni kapu”-nak a középkor korai századaiban. I. István azért szervezte a mosoni ispáni (királyi) vár köré a feudális magyar állam fontos bázisát, a megyeközpontot, mert itt kitűnő lehetőség kínálkozott a forgalom ellenőrzésére, lezárására. Jelentős volt ez a szerep a keresztes hadjáratok, majd a török harci cselekmények idején, és óriási hasznot hozott a későbbi évszázadok marhakereskedelmében. Moson várának 1271. évi pusztulása után Magyaróvár vette át a hadi és közigazgatási szerepet, ezért emelte Erzsébet a királynéi városok rangjára 1354-ben a települést, amely a trianoni békét követő megyeösszevonásig Moson megye székhelye volt.
Magyaróvár megerősített vára és a hozzá tartozó hatalmas Habsburg birtok a 16. századtól a kereskedelem és a képműipar erőteljes fejlődését tette lehetővé, s a város kiváltságainak korlátozása ellenére is sok hasznot hozott ez a birtokközponti szerep mind az akadémia létesítésében, mind a korai gyáripar kialakulásában. Moson megyén jelentős kereskedelmi útvonalak vezettek át, gabonapiaca vetekedett a győrivel, a folyóvizek pedig virágzó malomipar kialakulását tették lehetővé. A 20. század első harmadában Mosonban és Magyaróváron fejlett gyáripar jött létre, amely a környéknek is adott munkát. 1939-ben Moson és Magyaróvár egyesült, és Mosonmagyaróvár kisrégiós központként megerősödött. A járások 1984. évi megszűnéséig járási székhely volt, de hivatalai, iskolái, kórháza, kereskedelmi és pénzügyi szolgáltatásai, valamint közlekedési helyzete következtében ma is természetes központja környékének.