A nyitvatermők legnépesebb csoportját képező fenyőfajok a Földön szinte mindenhol előfordulnak.
Első példányaik feltehetően a karbon és a perm (290 millió éve) határán terjedtek el, a ma is élő lucfenyők, vörösfenyők és cédrusok a kréta (140 és 66 millió éve) elején jelentek meg. A fenyők levelei tű vagy pikkely alakúak, esetleg lemezszerűek. Többségük örökzöld, csupán néhány lombhullató fajuk ismeretes.

Kép forrása:Internet

Az örökzöld növények tisztelete már az ókori népek hitvilágában is központi helyet foglalt el. A kereszténység megszületése előtt az örökzöld növények és fák különös jelentőséggel bírtak az ókori népek számára a téli időszakban, tiszteletük már a germán, a római, az egyiptomi és a kelta kultúra hagyományvilágában is ismert volt. Ahogy ma az emberek karácsonyfát állítanak, úgy ezek a népek örökzöld faágakat aggattak ki otthonaik ajtajára és ablakaira, sokan ugyanis úgy tartották, hogy azok elűzik a boszorkányokat, a szellemeket, a gonosz lelkeket és távol tartják a betegségeket.

A művészetekben, a legtöbb arab szőnyegdíszítmény geometriai hálójában, a szigorúan stilizált és sematizált növényi minták közt a fenyőtoboz ábrázolását is megtaláljuk.(lásd. arabeszkek)

Fenyőfát először Németország területén díszítettek feltehetően a 16. században. Az első „magyar”karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állította 1824-ben Aszódon. Elterjesztésében jelentős szerepe volt a Podmaniczky és a Bezéredy családoknak is. Az új szokás a városokban viszonylag gyorsan meghonosodott.

Kép forása: Internet

Az aradi Alföld című újság 1862-ben arról számolt be, hogy egy nőnevelő-intézet növendékei Deák Ferencnek karácsonyfát állítottak, amelynek minden ágán egy-egy általuk készített kézimunka függött. A magyar szépirodalomban a karácsonyfa 1866-ban, Jókai Mór, A koldusgyermek című karácsonyi tárgyú elbeszélésében jelent meg először.

Bálint Sándor népmondája szerint mikor Krisztus a földön járt, gonosz emberek elől kellett bujdosnia, s egy fenyő ágai közt talált rejteket. Az Úr megáldotta a fenyőfát: "Soha ne hullasd el a leveleidet. Akkor virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak. Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme, és emlékezetünkre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát."

Örökzöld ágai a téli napforduló utáni világosságot, az újjászületést, a meleg és a fény visszatértét, a rontó szellemek kiűzését hirdetik. Szimbolizálják az életerőt, az állandóságot, a hosszú életet, a halhatatlanságot.
A fenyőfák a sámánok számára hídként szolgáltak a világ és a természetfölötti világ között. Az illatos fenyőt nemcsak rituális és mágikus célokra használták, régről ismert a gyógyereje is.

Az ismertebb fenyőből készül termékek a fenyőméz, a fenyőmag, a fenyőszirup, az illóolaj és a fürdősó. Az elkövetkezőkben ezekről az értékes termékekről írok részletesen.

Csodálatos, a fenyőből mennyi gyógyhatású készítményt hozhatunk létre. Azonban a karácsony esti ragyogásához és a szeretethez, mellyel körülvesszük egymást semmi nem fogható. Mindkettőnek erős gyógyító ereje van. Testre, lélekre.

„A karácsony nem csak egy nap,…..egy érzés. A szeretet érzése.” (Csitáry-Hock Tamás)

Üdvözlettel, Herbamesék

© Az írás tartalma szerzői jogvédelem alatt áll.

Forrás: Szutorisz Frigyes: A növényvilág és az ember (1905); Internet,