József Attila a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja.
Az élet kegyetlen volt hozzá; gyermekkora tele volt lemondással, felnőttként pedig a meg nem értéssel kellett szembenéznie. Magánéletét érzelmi válságok, szerelmi reménytelenségek terhelték, emiatt végül idegrendszere összeomlott. A zavaros elmeállapotú költő Balatonszárszón egy vonat alá került és szörnyethalt. Öngyilkosságát a mai napig ellentmondások övezik. Mindössze harminckét évet élt, de a magyar irodalom egyik legjelentősebb alakjaként tartjuk számon a posztumusz Kossuth- és Baumgarten-díjas költőt.



A magyar költészet napját 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük.

Április 10-én, pénteken 10 órakor koszorúzás és ünnepi megemlékezés lesz a mosonmagyaróvári József Attila szobornál, a költészet napja alkalmából a Haller Iskola diákjai adnak műsort.

József Attila: Talán eltünök hirtelen


Talán eltünök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjuságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.