Dr. Mayer Andrea Mosonmagyaróváron született, Hollandiában élő spirituális életmód tanácsadó. Szülővárosában készíthettem Vele interjút az augusztus 1-2-án tartott Nőies Erő Tréningje kapcsán, melynek helyszíne a Magnólia Mozgás és Harmónia központ Olyan szenvedéllyel és meggyőződéssel beszél, hogy az embert teljesen magával ragadja! Minden kérdésre van válasza, nem szépít, nem kertel.

Mit lehet tudni Rólad? Hogyan váltál spirituális életmód tanácsadóvá?

Abszolút realitáson alapuló képzettséggel indultam az utamon, jogászként végeztem. Aztán ahogy haladtam az életemben és olyan helyzetekbe kerültem, melyekben választanom kellett, döntéseket kellett meghoznom, nagyon sok esetben tudatosan figyeltem a bennem illetve körülöttem zajló történéseket. Ha olyan szituáció adódott, amiben nem éreztem jól magam, feltettem magamnak a kérdést: hol hibáztam? És rájöttem, hogy azért nem találtam a válaszokat, mert a logikát keresem. Így tovább kutatva kerültem mind közelebb és közelebb spirituális témákhoz. Az egyetemen az utolsók között voltam, aki még Marxizmust meg Leninizmust tanult, tehát nyilván nem onnan jött, hanem egy természetes belső kíváncsiság hajtott. De volt például egy szobatársam is, aki annak idején reikit tanult – a 80-as évekről beszélünk –, akkor hallottam először energiákról, univerzális életerőről… ezek voltak az első lépések és ez a terület nagyon megfogott. A következő időszakban habzsoltam ezeket a dolgokat; az inga, az ezotéria különböző ágai… Egyre többet tanultam és mérhetetlenül kíváncsi lettem. Éltem jogászként, humán erőforrással foglalkoztam, de a spiritualitás, az ezotéria mindig jött velem és kettős életet kezdtem élni. A kettő nem passzolt össze. Nagyon gyorsan elértem azt az állapotot, hogy az életem történéseit, változásait már nem a logika mentén, hanem távolabbról figyeltem. Tudatosabban irányítottam az életemet, aztán ez egyre intenzívebb lett, ahogy egyre többet tanultam a nagy mesterektől (Donald Neil Walsch, Joe Dispenza).

Mi a titok?

Kíváncsinak kell lenni, meg kell kérdőjelezni dolgokat. Nagyon sok ember még mindig elfogadja azt, ami van. Miért? Mert a törvények mondják, mert a főnök mondja, mert így szokás. A mi életünk tele van más emberek által szabályozott kötöttségekkel, de az ember eredendően szabadnak született és kell is, hogy szabadnak érezze magát. Mindenkinek meg kell találnia a saját útját. Nincs értelme sorsszerűségnek, eleve elrendelésnek betudni, vagy másokat okolni az én saját szerencsétlenségeimért, mert ez benne van az én csomagomban. És minden embernek van egy ilyen csomagja, amit ki kell bontania.
Az a kulcs, hogy mennyire érzi önálló individumnak magát az ember. Mert individumok vagyunk; egyedül jövünk, egyedül megyünk és azon belül is csak mi vagyunk a felelősek a gondolatainkért, szavainkért, tetteinkért. Nincs értelme másokra mutogatni, bűnbakokat keresni. Persze egy szerencsétlenség mélyén ezt könnyen megtesszük, ez a természetes és emberi, de ha ebből egy kicsit felnézünk, akkor meglátjuk, hogy melyik gondolatunkkal, tettünkkel vagy meggyőződésünkkel vonzottuk be azt, ami történt. Kicsit messzebb is érdemes nézni az orrunknál, szabad dacolni a szabályokkal, meg szabad kérdőjelezni ezeket – persze törvényes keretek között. A szabályok, törvények is emberek által készülnek, azokban az ő meggyőződésük van benne. Miután úgy működnek az országok, hogy van egy elit, aki kitalálja a rendszert, fel kell tennünk a kérdést, hogy hol a mi helyünk abban? És mindig azt kell választani, ami a mi legmagasabb szintű jólétünket szolgálja. Ez egyfajta kreatív gondolkodás, nem kell a spiritualitással kapcsolatban rögtön a hókuszpókuszra gondolni, nem erről szól. Azt hiszem, hogy az én sikerem talán pont abból ered, hogy nem vagyok megszállott spiritualista. Itt élünk a Földön, itt kell érvényesülnünk, így azt próbálom megtanítani, hogy a földi életünk közepette hogyan tudjuk bekapcsolni a spirituális eszközeinket, hogy itt legyen jó nekünk.

Miről szól a Nőies Erő Tréning?

Ahhoz, hogy erre rátérhessünk, tisztáznunk kell néhány dolgot.
Először is - az emberek számára a legfontosabbak a kapcsolataik, köztük is az első a párkapcsolat. Az, hogy hogy működik a párkapcsolatom, attól függ, hogy én ki vagyok. Tehát először önmagunkat kell megteremteni, az egységet magunkban és ha az megvan, akkor nyitni a másik felé. Viszont a 21. század elején a női identitástudat teljesen átalakult. Egy mai nőre a nyugati társadalomban az elvárások olyan nyomást helyeznek, amiben kizárt, hogy az eredendően, önmagában létező női minőségét tudná alkalmazni. Miért? Mert elfelejtettük mi az, hogy feminin! A nőies külső ellenére az energiánk maszkulin.
Tudni kell, hogy minden egyénben mind a női, mind a férfi elem jelen van. Egy kapcsolat kulcsa abban rejlik, hogy a kapcsolaton belül a nő mennyiben birtokolja az ő saját női esszenciáját. És ez nem az, hogy mit jelent számára nőiesnek lenni, mert az legtöbbször csak külsőségeket jelent! Rengeteget költünk a külsőségekre, ahhoz még ki is találunk egy stílust, amiben jól érezzük magunkat, sokszor maszkokat is felveszünk, de ennek semmi köze a belső esszenciához.
A kapcsolaton belül nagyon fontos, hogy a nő visszatérjen az eredendő nőiességéhez, és hogy tudja használni azt a 21. századi kihívások között, ahol tökéletes anyának, feleségnek, munkatársnak, barátnőnek kell lennünk, általában tizenkét fronton egyszerre kell érvényesülnünk… Amit meg is teszünk. A nők nagyon erősek, ha kell, hegyeket mozgatnak meg, de ez férfi energia, amitől mi erősek vagyunk és helytállunk. Hiába van nőies külsőnk, az energiánk maszkulin. Ugyanis nem is tudunk másképp működni ezeken a frontokon. Ha pedig egy párkapcsolaton belül a nőies energia átmegy férfiasba, a férfi pedig birtokolja az ő maszkulin energiáját, akkor taszítás történik. Tehát mire felépítettük a házunkat, vannak gyerekeink, élveznünk kellene, amink van, addigra eltűnik a szenvedély, a vonzalom, mert nincs ott az az energia, ami életbe tartsa a kapcsolatot. Jobbik esetben megmarad a szeretet, vagy egymás legjobb barátai lesznek, ami nagyon szép, de ha egy kapcsolatból ez marad meg, akkor annak vége. Ezt nagyon sok pár érzi és szenved is tőle, mert hiányzik az első évek szenvedélye.

Ezen a ponton úgy tűnik, hogy a világ változásait egyedül mi, nők sínylettük meg. De Andrea azonnal figyelmeztet:

Nagyon kell vigyázni, hogy ne engedjük meg magunknak, hogy dagonyázzunk az áldozat szerepben! Ezt nem a társadalom tette velünk, hanem ide fejlődtünk a tudatosságunk azon szintjén, amelyen épp tartunk.

És visszatérünk a Nőies Erőhöz…

A párkapcsolaton belül az ideális helyzetben a nő maximálisan birtokában van az ő feminin oldalának, a férfi pedig az ő maszkulinjának. Ami nem azt jelenti, hogy 24 órán keresztül csak ebben léteznek, hiszen mindegyiküknek szüksége van a saját ellenpólusára is.
Egy nagyon neves spirituális ember, David Deida fogalmazta meg gyönyörűen, hogy viszonyul egymáshoz a női és férfi esszencia: Képzeljünk el egy gyors sodrású folyót, aminek a partja sziklákkal van kirakva. A szikla masszív, statikus, erős, stabil – ez a férfi. A két part között ott van a gyors folyású víz, ami ugrál, táncol, csapkod, nevet és sír egyszerre, dühös és kedves egyszerre és azt csinál, amit akar a két part között. Egy kapcsolaton belül is a férfi energiák mindig statikusak. Dinamika a statikával szemben… játékosság a meggondoltsággal szemben... - érezni lehet az energiák közti különbségeket. Amikor egy nő maximálisan birtokolja a nőiességét, akkor kedves, játékos, de lehet akár dühös is, a lényeg, hogy birtokolja azt, ami. Lehet, hogy éppen sír, zokog, de nem játssza meg magát, azt adja, ami éppen benne van. De ehhez az kell, hogy a férfi „tartsa a teret” bármihez, ami történik. Így a nő biztonságban érzi magát a partnerével, mert tudja, hogy a férfi érte van.
Tehát ez a program arról szól, hogy hogyan találunk vissza ehhez az esszenciához, hogyan találjuk meg önmagunkban, mert ez a testünkben van. Érezni kell. Nagyon sok nő távolságot tart a saját testével, mert nem elégedett vele. Ez az elutasítás a nőiesség egyik gyilkosa.
Ha valaki nyitott erre a programra, befogadja a technikákat, az elméletet, akkor olyan eszközöket kap, melyeket beépíthet a rendszerébe. A két napos program végén hazavisz egy csomagot, amivel ha nem kezd semmit, semmi nem változik. Viszont ezek nem olyan eszközök, melyekkel foglalkozni sok időt venne igénybe. Annyi a lényeg, hogy a napi teendők közben tudatosan, kicsit „igazítok magamon” m ezáltal megváltozik az energiám. It’s all about energie – mondja teljes átéléssel, angolul - meg kell tanulnunk bánni az energiánkkal. És ezt nem tanítják az iskolában!

-Párizs Eszter-

InfoMosonmagyaróvár Szerkesztőség