A KIM közigazgatási stratégiáért felelős helyettes államtitkára Farkas Krisztina a stratégia kidolgozásának előkészítésébe bevonta az MKIK-át is annak érdekében, hogy közigazgatással szembeni vállalkozói elvárások, érdekek a stratégiában megjelenjenek.
A témával kapcsolatban október 11-én az MKIK székházában vállalkozói workshopot tartottak, melyre kamaránként egy-egy kamarai tagvállalkozás képviselőjét hívták meg. A megyei kamarát Csalló Gábor GYMSKIK alelnök, Mosonmagyaróvár térségi elnök képviselte. A megbeszélést megelőzően vállalkozásokat megkérdezve, a kamara az alábbi három kérdéskörben 32 pontos álláspontot fogalmazott meg és küldött meg az illetékeseknek.
A KIM kérte, hogy a megbeszélésen a résztvevők elsősorban az alábbi három kérdésben fejtsék ki véleményüket:
- milyen problémákat tapasztalnak a vállalkozásuk és a különböző közigazgatási szervek, hatóságok közötti kapcsolatokban, a vállalkozás tevékenységét érintő közigazgatási ügyek intézésében;
- mik a közigazgatással szembeni legfontosabb elvárásai, melyek azok a beavatkozást igénylő területek, ahol a változást a legfontosabbnak tartja;
- mi legyen a kamara jövőbeni szerepe a vállalkozásokat érintő közigazgatási feladatok ellátásában.
A kamara a mindenkori kormányzat partnere kíván lenni a gazdaság fejlesztésében és a vállalkozások érdekeinek képviseletében is.

Javaslatok a közigazgatás-fejlesztési stratégia
és a hozzá kapcsolódó intézkedési terv kidolgozásához

Helyszín: MKIK székház Budapest, Kossuth L. tér 6-8
Időpont: 2010.10.11. 14 óra

- milyen problémákat tapasztalnak a vállalkozásuk és a különböző közigazgatási szervek, hatóságok közötti kapcsolatokban, a vállalkozás tevékenységét érintő közigazgatási ügyek intézésében;

1. Még mindig feleslegesen sok az adminisztráció! Olyan adatokat, igazolásokat kérnek különböző helyeken és alkalmakkor a vállalkozóktól, amit az állam információs rendszerén keresztül lekérhetnének.
2. Rendkívül sok a jelentéstételi kötelezettség! Nem tisztázott, hogy melyik hatóság milyen adatot, miért kér és milyen rendszerességgel. Szerintem ez felesleges feldolgozási és információ tárolási kapacitásokat köt le. Volt idő, amikor az ellenőrzések egyértelmű célja a büntetés, pénz behajtás volt. Most enyhülni látszik ez a nyomás.
3. Szinte valamennyi vállalkozó egybehangzó véleménye az, hogy a hatóságok az ellenőrzéseket nem segítő szándékkal folytatják. Minden területen érezhető a „pénzbehajtás” .
4. Az ügyintézésben rugalmasságot, gyorsaságot akkor könyvelhet el a vállalkozó, ha pl. személyes jó kapcsolatban van az ügyintézővel (elsősorban kisvárosi jellemző).
5. Az ügyintézők magatartásukban lekezelőek, mintha felsőbbrendűek lennének és elvárják, hogy a vállalkozó a vonatkozó szabályokat, törvényi előírásokat jobban ismerje, mint a hatóság.
6. Sok esetben tapasztalják a vállalkozók, hogy azonos témában kérdéseikre különböző hatóságoknál különböző válaszokat kapnak.
7. A túlszabályozottság következtében a vállalkozók nem tudnak minden egyes módosításra, előírásra odafigyelni, hisz erre külön személyt alkalmazni nem tudnak. Az állandó ezzel való foglalatosság pedig a munkavégzés rovására megy.
8. Több megkérdezett kifogásolta, hogy nincs lehetősége a „normális”munkaidőn túli ügyintézésre. Ahhoz, hogy a vállalkozása életben maradhasson, a napi 10-12 óra munkavégzés szinte állandósult.
9. A törvények alkotásánál bevált szokás (és ez rendkívül rossz!), hogy a szakmák megfelelő bevonása nélkül hoznak rendeleteket, törvényeket, amelyeknek aztán a károkozása nagyobb, mint az eltervezett előnyei.

- mik a közigazgatással szembeni legfontosabb elvárásai, melyek azok a beavatkozást igénylő területek, ahol a változást a legfontosabbnak tartja;

10. A szabályok, törvények összehangolását, egyszerűsítését. Nincs ma olyan vállalkozó, aki az általános szabályok és a tevékenységi területére vonatkozó speciális szabályok dzsungelében eligazodna. Érthető, megjegyezhető előírások kellenek ahhoz, hogy azt be is lehessen tartani.
11. Jellemző a káoszra, hogy sokszor pl. még a könyvelők sem képesek egységes álláspont szerint dolgozni, pedig a normális gazdaságokban a vállalkozónak nem is illik ehhez értenie, csak dolgoznia kell(ene)
12. Az egyszerűsítés mellett a folyamatosság a legfontosabb igény. Az állandó változások mellett lehetetlen a megfelelés
13. Olyan adórendszert vezessünk be, amely a lehető legkevesebb kivételt hordozza és pl. a bevallások elkészítéséhez se kelljen 100 oldalt áttanulmányozni. Lemásolni lenne mit, a közeli szomszédoknál több is fellelhető, tehát nem kellene erre sokat költeni.
14. Az adatszolgáltatás legyen pl az adóbevallással egyidejűleg kötelező és ez az információ legyen elérhető minden hivatal számára.
15. Szüntessék meg ebben a körben (statisztikai adatok megadása) a kül adatvédelmi kifogásokra való hivatkozást. Aki vállalkozik annak alapadatai legyenek nyilvánosan és ingyenesen elérhetőek.
16. Fontosnak tartanák a vállalkozók, hogy ne túl bonyolult formában (nem jogász nyelven megfogalmazott) vállalkozási ismereteket oktassanak. Szakközépiskolákban, szakképzés keretében ill. későbbi felnőtt oktatásban, tanfolyamokon.
17. Nagyon sok vélemény szerint fontos lenne, hogy ügyintézés céljára legalább heti egy napon, az esti órákig legyen „hivatali idő).
18. Sok vállalkozó és vállalkozás vezető körében merül fel igény, hogy minél több ügyet lehessen (a már meglévő lehetőségek után további területeken is) elektronikus formában is intézni.
19. Rendkívül fontos lenne, hogy a hatóságok az első ellenőrzéskor a feltárt hiányosságokat ne szankcionálják, hanem segítő szándékkal, a feltárt hibákat, szabálytalanságokat rögzítsék, és azok kiküszöbölésére egy reális határidőt szabva legyen lehetőség. Természetesen a kirívó szabálytalanságoknál más mércét kell alkalmazni.
20. Egyöntetű az a vélemény is, hogy az a vállalkozó, vállalkozás, cég amelyik ezt nem teljesíti a visszaellenőrzés során rendkívül szigorú büntetést kapjon. A vállalkozók tényleg rendet szeretnének és ez a módszer célravezető is lenne.
21. A jelentős szabályszegés pedig példás büntetéssel kerüljön nyilvánosságra, az illetők teljes nevének megjelenésével. Egy jól működő gazdaságban nincs szükség fantomokra és azok cégeire. A kirívó szabálytalanságokból (jól) élők pedig ne élvezzék még az „ombudsmanok védelmét” is.

- mi legyen a kamara jövőbeni szerepe a vállalkozásokat érintő közigazgatási feladatok ellátásában.

22. Ha szolgáltató kamarát akarunk, akkor egyértelműen az egyablakos rendszer működtetése úgy, hogy használjuk ki az informatika lehetőségeit is az ügyintézés előkészítésében. Minél kevesebb időt vegyen el az ügyek intézése a vállalkozótól, vagy minél kevesebb személyes megjelenést kívánjon.
23. Az állam tegye közzé ingyenesen az aktuálisan élő, létező vállalkozások adatait, mégpedig úgy, hogy ezt az adathalmazt a Kamarának adja át. A legfrissebb adatokkal az APEH rendelkezhet, hiszen amelyik vállalkozás készít adóbevallást, az valószínű, hogy él is. (Szlovákiában ingyenesen lehet hozzájutni az alapvető információkhoz.)
24. A Széchenyi kártyával már bizonyította a kamara, hogy komoly feladatoknak is kiemelkedően meg tud felelni, tehát a további „kényes területek” ügyintézése sem okozna gondot.
25. Az oktatás területén, a szakképzésben szintén „otthon van” a kamara, de nem tud hatékonyan élni a lehetőséggel, mivel a jogosítványai korlátozottak. A szakképzésben már évek óta sokkal rugalmasabb alkalmazkodásra volna szükség (az igényeknek megfelelően, a szakmák azonnali oktatás-váltásával), de a jelenlegi oktatási rendszer a folyamatosan jelen lévő igényekre képtelen reagálni. Kapjon a kamara ehhez jogokat és az oktatásba is sokkal jobban be kell vonni a vállalkozó szakembereket, mestereket, mivel az oktatói gárda szakmai és élettapasztalata hiányos és elavult, mint sok helyen az oktatásra használt gépek és berendezések. Bizonyára már most vannak e javaslat ellen tiltakozók, ezért már mondjuk is, hogy a kivétel a szabályt erősíti.
26. A „kötelező tagozódás” pedig azzal is garantálná a nagyobb sikert, hogy a kamara a saját tagjait, a saját környezetében jól ismeri és nem csak úgy, mint a jelenlegi hivatalnokok, akik ráadásul sokszor irigylik is a vállalkozót... (A hivatali ügyintézésben azért érezhető már változás is, de nagyon az elején tartunk)
27. A kamarának azonban azt is fel kell vállalnia, hogy a nem a „vállalkozói erkölcs” és etika szerint működő vállalkozásokat különböző fórumokon „kihirdeti” – hogy ne csak átvegye a vállalkozókat, hanem tanítsa is (aki magától nem képes erre) és az állam rendcsinálásához komoly segítséget nyújtson. Ezzel elsősorban a vállalkozóknak tenne jót (végre), hisz a társadalom bizalmát végül érezhetné és élvezhetné is a vállalkozások nagy része, mivel azok ma is erre vágynak.
28. Ma még több állami feladat elvégzéséért fizet a vállalkozó különböző összegeket, alkalmanként. Arról nem is beszélve, hogy több helyen még mindig „el lehet menni” a postára illetékbélyegért, vagy a hivatalon belül más épületrészbe, a pénztárhoz (pl 15 óráig). Ha csak ezeket a munkákat és költségeket integráljuk pl a kamarai tagdíjba és a kamarai feladatok közé, azzal sok száz felesleges, hivatali munkahely költségeitől megszabadul az állam is.
29. A kamara már a törvények tervezeténél tudna pontos szakvéleményt adni, amit az illetékes hivataloknak kötelezően meg kellene fogadniuk. Ezt nem szabadna a féltékenység szintjén kezelni és akkor hatékonyabban és ami ennél is fontosabb, sokkal nagyobb eredményekkel végződhetne a különböző rendelkezések végrehajtása. Természetesen kizárólag a szakmai érvekre és javaslatokra gondolunk.
30. Összességében a kamara legyen egy „központi hatósága” a vállalkozásoknak, hogy a rendcsinálásban is nagy részt tudjon vállalni. Mellette nem működhet úgy, mint a mai hatóságok, hisz akkor csak a további káoszt segítené elő.
31. A legfontosabb érv, hogy a kamara képes vállalkozóként gondolkodni, de a hivatal nem és ezt sok évtized bizonyítja. Ha pedig nincs meg a lehetősége az együtt gondolkodásnak, akkor a feladatot lehetetlen együtt, mindenki megelégedésére elvégezni.
32. Ha a kamara jól működik, akkor a vállalkozókat a sajátjaként képes kezelni. Ha erre képes, akkor arra is, hogy tanítsa őket és a szükséges kötelességekre is odafigyeljen. Ekkor pedig már csak egészen kis létszámú hatóságra van szükség, ami rendkívüli megtakarítás az állam számára.

A kötelező, nem kötelező tagságra egy külföldi példa:
"Az osztrák kamara brüsszeli irodájának vezetője egy kérdésre - miképpen tudnak együttműködni a Ausztriában, a vállalkozók és a politikusok - a következő választ adta. Nálunk minden vállalkozó kamarai tag. A politikusok jó részének ill. kapcsolati köreik még nagyobb részének van vállalkozása, így azok is kamarai tagok. Ebből adódóan egyformán látják a feladatokat, azonosan gondolkodnak a gazdaságról (már csak érdekeik miatt is) és könnyebben találnak hasonló megoldásokat. Ezt pedig így már nem nehéz együtt is támogatni. - "

Csalló Gábor
GYMSKIK alelnök
Mosonmagyaróvár térségi elnök