Az itt szokássá vált családi programok sorába egy újabb Alma koncert következett. A gyerekeket és a zenekar tagjait egyaránt megmozgató buli után adott interjút Buda Gábor, a zenekar frontembere egészségről, ovisokról és a jövőre 20. születésnapját ünneplő zenekar terveiről.

Az első és legfontosabb kérdés; hogy vagy? Hiszen a nyáron volt egy műtéted…

Így van, ez egy hangszalag műtét volt. Gyakorlatilag csúcsra járattam a hangszalagjaimat, nem fogadtam szót az énektanáromnak, nem énekeltem be és ez megbosszulta magát. A sok megerőltetéstől egy polip lett a hangszalagomon, a magas hangok teljesen elvesztek, majd berekedtem, de megműtöttek és teljesen rendbe jöttem, köszönöm szépen. Viszont mindenkinek, aki énekléssel foglalkozik, azt javaslom, hogy a beéneklést vegye komolyan, ez nem vicc!

2016-ban 20 éves lesz az Alma Együttes. Készültök a jubileumra?

A következő évben egy olyan lemezt szeretnénk elkészíteni, amely fogyatékkal élő gyermekekről és az ő problémáikról szól. Kiss-Péterffy Márti, a dalszövegírónk nagyon szépen fogalmazta meg a verseket, melyek látássérült, halláskárosult, mozgáskorlátozott, Down-szindrómás vagy éppen autista gyermekekről szólnak. Azt szeretném elérni, hogy a huszadik születésnapunkra ennek a lemeznek a teljes bevételét felajánlhassuk az érintett alapítványoknak, szervezeteknek.

Az idei augusztus 20-i programsorozat keretein belül is jártatok nálunk. Milyen a mosonmagyaróvári közönség?

Igazából nagy különbséget tenni budapesti vagy vidéki gyerekek között – nem lehet. Inkább számít az, hogy milyen napszakban játszunk nekik, hogy ettek-e előtte, pihentek-e. Számít, hogy családdal vannak-e vagy az óvónéni kísérte el őket, fontos a helyszín is, hogy egy óvodában játszunk vagy egy művelődési házban… ezek mind hozzá tesznek vagy éppen elvesznek egy picit az élményből. Mi mindig igyekszünk a műsort amennyire lehet személyessé tenni vagy a hely szelleméhez igazítani.

Úgy tudom, hogy a Pillangó Óvodában sem első - és nem is második alkalommal - játszotok…

Ez így van! Nagyjából félévente jövünk, nagyon szimpatikus társaság, szeretjük őket. Egy picit már hazajárunk ide. Azokon a koncerthelyszíneken, ahol sokat lépünk fel, óhatatlanul is kialakul egy szorosabb kapcsolat.
Nagyon szeretjük az óvodákat, ott kezdtük a pályánkat. Bár ma már ritkábban van lehetőségünk ovikban játszani, azért azt tudni kell, hogy a családias hangulat miatt ez a zenekarnak is mindig egy másfajta megmérettetés. Emlékeztet minket arra, hogy nemcsak az a fontos, hogy zeneileg rendben legyen a produkció, hanem hogy tudjunk közel kerülni a gyerekek lelkéhez. Egy óvoda sokkal inkább próbája ennek, hiszen egy nagykoncerten a tömeg inkább hajlandó bulizni, itt pedig meg kell dolgozni a szeretetért. Az ovisokat nem érdekli hány arany- vagy platinalemezünk van és ez nagyon jó, mert így mindig az igazi érték marad meg nekünk!

-Párizs Eszter-