Telefoninterjú – 2020.04.01. (kedd)

"Ha varázspálcám lenne, egyszerre eltüntetném a vírust, de … meghagynám mindazt, amit az ellene folytatott harc a felszínre hozott, a kis értékek fontosságát, az esendőségünk megélését, az egymás iránti fokozottabb figyelmet, az önzetlen segítő szándékot, az érdek nélküli szeretetet. Hiszem, hogy nemzedékről nemzedékre átadódik majd ennek a helyzetnek minden tanulsága, s hogy egy jobb világ épül fel" – mondja Cselovszki Katalin, fejlesztő gyógypedagógus, a Mosonmagyaróvári Lions Klub elnöke.

Persze, jó lenne, ha varázsolhatnál, de nem tudsz, így aztán nem tehetsz semmit.

"Dehogynem! Nagyon is sokat, ahogy mások is tehetnek, és tesznek is. A járvány és az emiatt hozott korlátozó intézkedések valamennyiünket érintenek, de nem mindenkit egyformán. 40 éve vagyok a pedagógusi pályán, és évtizedek óta segítem az autista gyerekeket és a szüleiket. Elsőként rájuk gondolok, mert nekik most nagyon nehéz."

A távoktatás, a vészhelyzet, a kijárási tilalom mindenkinek átfazonírozta az életét. Senkinek sem könnyű, miért lenne nekik nehezebb?

"Gyakran mondják, hogy aki az állandóságot szereti, az a megszokások rabja. Az autistáknál a kiszámíthatóság, az események kiszámítható rendje jelenti a biztonságot. Az iskola bezárása saját komfortzónájuktól fosztotta meg őket. A segítő gyógypedagógus, a tanár és a szülő persze egy új rend szerinti világot építhet fel a gyermek számára, ez azonban sok időbe, sok-sok testi és lelki erőfeszítésbe kerül. Szerencsére ma már könnyen elsajátítható, a laikusok által is jól alkalmazható, a vizualitásra épülő kommunikációs módszerek és segítőeszközök vannak. Megfelelő előkészülettel a megváltozott körülményekre való átállás könnyebb és konfliktusmentesebb."

Hogy lehet felkészülni egy ilyen váratlan helyzetre?

"Erre sehogy, de a mi világunk a permanens változások világa. A szülőnek és a gyógypedagógusnak közösen kell kifejleszteniük az autizmussal élő gyermekben a bármely új helyzetben előhívható konformitás (a megváltozott rendhez való igazodás) képességét. Akiben ez már most megvan, annak egy kicsivel egyszerűbb."

Gondolom, akkor most gyakrabban igénylik a segítségedet a családok.

"Így igaz, de a kapcsolattartás kizárólag telefonon és a Világháló segítségével történik. A járvány idején ez mindannyiunk elemi érdeke. Az autista gyerekekért viszont különösképpen aggódom, hiszen a betegség, a kórház számukra egy újabb nehezen leküzdhető változást jelentene."

És ráadásul ott vannak az unokáid is…

"Valóban nagymama vagyok, 2, 4, 5, és 7 évesek az unokáim, és nekem rájuk is gondolnom kell…Ha felnőnek, számukra már más lesz a világ. Biztos vagyok benne ugyanis, hogy ez az időszak átformálja az embert és (remélem) az értékrendjét is. De addig is teszem a dolgom, járom az utat lelkem belső parancsára, és segítem embertársaimat. Április 2-án, az Autizmus Világnapján ugyan elmarad a „Kék séta”, de a kék lufijaink és a plakátjaink ott lesznek az utcán. Az idén rendezvényt sem szervezünk, de az Interneten jelezzük összetartozásunkat, és felhívjuk mindenki figyelmét a sajátos élethelyzetben lévő társaikra. És ebbe beleértem a járvány idején otthontanulókat és az időseket is, akiknek a Mosonmagyaróvári Lions Club is adományokkal siet a segítségére."

Vizsy Ferenc