Telefoninterjú – 2020.04.02. (csütörtök)

A kijárási rendeletben nincs benne szó szerint, hogy nem lehet nyitva a varroda, az órás, a papírbolt, a cipész, a butik, a rövidáru, az ékszerész, a könyvesbolt. Erre abból lehet következtetni, hogy az ilyen célú vásárlások nem szerepelnek a lakóhely elhagyásának engedélyezett indokai között. A kisboltok közül így sok bezárt.

Tényleg nem volt más megoldás?

"A rendelkezés után néhányan még pár napot kivártunk, de mivel szinte egyetlen vevő sem nyitotta ránk az ajtót, bezártunk. Be kellett zárnunk! – mondta Juhász Zoltánné Marika virágboltos."

Csak a vásárlók elmaradása miatt, vagy a vírustól való félelem is közre játszott?

"Elsősorban a szabályozás, de a józan üzleti megfontolás is ezt diktálta. A virág nem tartható el korlátlan ideig, ha nem veszi meg senki, előbb-utóbb kárba vész. Bár a rezsit így is, úgy is fizetni kell, de legalább a felesleges beszerzésekkel nem nő a veszteség. Koronavírus? Nem félek tőle. Az üzletben a kezem ügyében van a maszk, a kesztyű, a fertőtlenítő. Amíg dolgoztam, rendszeresen váltottama benti ruhámat."

Azóta be sem néz a virágboltjába?

"Kétnaponta ott vagyok egy-két órát. Meg kell locsolnom a cserepes virágokat, és olykor temetésre, esküvőre is befut egy-egy megrendelés. Megcsinálom a koszorút, a csokrot, idejön a vevő, én meg kiadom az ajtón át. Aztán meg sietek haza. Én szeretek otthon lenni, szeretem a lakásomat. Ha a munka után hazaértem, mindig azzal léptem be az ajtón, hogy „Szervusz, Kiskuckóm!”. Nem unatkozom, mindig feltalálom magam. Istenem, milyen jó, csak ülök a fotelben, és nyugodtan kávézgatok!"

Hihetetlen! Csak így, egyik napról a másikra át tudott állni?!

"Jaj, dehogy! Tudja, mennyire hiányzik a bolt?! Virágkötő vagyok és imádom a virágokat, a növényeket, szeretek velük bíbelődni, csokrokba rendezni, dekorációt készíteni, örömet szerezni az embereknek. Ezek a szívemből, lelkemből születő alkotások. Nekem ez az életem, mert amikor nyílik a … – és mesél, mesél, mesél..."

Ha otthon van, gondolom, nem sokat keres?

"13 éve van üzletem, és önmagam alkalmazottjaként adott keresetem, aminek bevétel híján most nem lesz fedezete. A többi virágboltos is hasonló cipőben járhat, így sokunknak kell hozzányúlnia azokhoz a tartalékokhoz, amelyek eredetileg a minden évszakban esedékes megújulásunkat szolgálták volna."

Van valami hobbija, kedvtelése?

"Igen, a virágok! Szívesen olvasok is, és erre most több időm jut majd. Nagyon szeretek oktatni, szinte minden évben van egy kis tanítványom, akit felkészítek a szakmára. Ezt is a küldetésemnek tekintem, mert amennyit átadunk a fiataloknak, amilyenekké alakítjuk őket, olyan lesz a mi jövőnk is."

A telefon után, magam sem tudom, hogy miért, de Marlene Dietrich híres dalának (a cikk címét is adó) első sora jutott az eszembe, … meg az utolsó: „Mondjátok, miért van így?”

Vizsy Ferenc