Ezzel az üzenettel indult a XX. Lions Béke Világnap június 3-án, pénteken a mosonmagyaróvári Városháza dísztermében. A protokoll megnyitót követően pedig kezdetét vette az I. világháborús emlékeket bemutató városi körút.

Vendégünk Cser Katalin, a Mosonmagyaróvári Lions Club soros elnöke
Hogyan értékeled ezt a három napot? Mi volt a legemlékezetesebb pillanat számodra és a vendégek számára?
„Amikor egy évvel ezelőtt elképzeltem magamban ezt a több napos rendezvényt, akkor épp olyannak képzeltem el, mint amilyennek klubtagjaink segítségével sikerült is megvalósítani.”
Az emlékek között nem tudok különbséget tenni, minden esemény, helyszín adott valami pluszt, amitől még szebb és jobb lett a hétvége.

Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy ezt a kerek évfordulót éppen Mosonmagyaróváron ünnepelhettük meg. A jövő évi rendezvény pedig már Ljubljanában lesz.

Amit a protokollról tudni kell:

• A Lions Béke Világnap fő szervezője Gradisca d'Isonzo: Franco Stacul, elnökük Gerardo Cavallo. Ezen belül a XX. rendezvény szervezése a mosonmagyaróvári klub vállalta magára
• Célja: az I. világháborús emlékhelyek ápolása, megemlékezés a békéről és az összetartozásról.
• A béke világnapi konferencián 6 ország - Olaszország, Törökország, Horvátország, Szlovénia, Ausztria és Magyarország - képviselteti magát, az eseményt pedig évről évre más-más helyszíneken rendezik meg.

Milyen programokkal vártátok a vendégeket? Hogyan tudtátok 3 nap alatt bemutatni Mosonmagyaróvárt és környékét - vagy ez nem volt cél?
Az eseményre tényleg már egy éve készültünk. Rengeteg programot vettünk számításba, a klubéletünk az utóbbi időben szinte már csak e körül a hétvége körül forgott. Végül azokat a lehetőségeket vettük sorba és tettük aztán a végleges felsorolásba, melyek a protokoll mellett a vidámságot, a szépséget és a béke, mint életérzés hangulatát tudták visszaadni.

Így lehetett az, hogy az esetleges nyelvi hiányosságokat is áthidalva képpel, énekkel és táncos műsorokkal is készültünk vendégeink számára. És a nonverbális kommunikáció – mint a mosoly, a kézfogás, az együtt sírás és nevetés – kiaknázatlan területeit is szinte mind a felszínre hoztuk.

A három napos rendezvényben a pénteki nap adta a protokollt. A Városháza dísztermében kezdődött a hivatalos megnyitó, mely mindenki számára nagy élmény volt, emelkedett hangulattal. Meghatott az is, ami ezt követően az emlékműnél, a temetőben, a koszorúzásnál történt, ahol a nem hivatalos vendégek, a város lakói is megjelentek és tiszteletüket tették.

Estére már az egész nap hangulata és kisugárzása belénk ivódott: a befogadás, elfogadás, a béke és szabadságvágy érzései lengték át a késő délutáni időszakot is. Ehhez a jó idő is hozzátett – nem is keveset. A pénteki vacsora meglepetés-vendége a Kislaptáros együttes volt. Az ő választásuk is tudatos volt. Az volt a cél, hogy a protokoll után tényleg a barátságról szóljon az este. Így talán az egyik legemlékezetesebb pillanat az lett, amikor a Galgóczi házaspár táncolni tanította az olasz, a horvát, a szlovén és az osztrák képviselőket.

Most képzeld el! Itt, Mosonmagyaróváron, 6 ország béke nagykövetei magyar csárdást járnak egy étteremben és együtt hallgatjuk a magyar népzenét. Csodálatos!

Aztán következett a szombat délelőtt a Magyar utcai forgataggal. Itt a Kühne Koncert Fúvószenekar várt bennünket, Hernádi Sándor vezetésével - aki maga is a Mosonmagyaróvári Lions Club oszlopos tagja -, valamint a helyi mazsorettek felvonulása és tánca tette még színesebbé a hangulatot.

Az ebédünk már Halászin volt, ahol a nemzetiségi kórusok - a Német Nemzetiségi Énekkar és a Horvát Nemzetiségi Kórus - vártak minket. Természetesen itt is táncra perdültünk a zenére, tapsoltunk és együtt énekeltünk, de a Mosoni-Dunán való hajózás sem hagytuk ki.

Mert ez az igazi béke! Egy életérzés, hogy nem kell félnünk senkitől és semmitől, hogy együtt vagyunk a világ több pontjáról és együtt, barátságban és szeretetben ünnepelünk.

Ennél nagyobb impulzusok pedig már a szombat esti gálán értek bennünket, amit a Fehér Ló Közösségi Házban tartottunk. Ez a műsor foglalta össze az egész hétvége mondanivalóját.

A színpadon fellépők között itt a Baráti Kör a Művészetért Alapítvány kibővített csapatát láthattuk és hallhattuk, akiknek innen is külön köszönetet mondunk!

Úgy érzem, az est végén Blahovits Márta előadásában a Hova lett a sok virág c. dal (Marlen Dietrich) - élő zongorakísérettel és megfelelően kivetített háttérrel - adta meg a koronáját ennek a rendezvénynek, amikor szinte megállt a levegő a teremben.

A hivatalos Béke Világnapi rendezvényünk vasárnap délig tartott. Délelőtt látogattunk még el a Gyermekek Átmeneti Otthonába és az olasz kápolnához is.
Amellett, hogy ez a pár nap tényleg a béke ünnepéről szólt, számunkra nagy élmény volt, hogy egy ilyen - mind kultúrában, mind lehetőségekben, mint szépségében - színes várost mutathattunk be külföldi vendégeinknek, akik időt és pénzt nem kímélve tettek erőfeszítést azért, hogy itt lehessenek és velünk együtt tölthessék a hétvégéjüket.

Ezek nagyon szép élmények. Gondolom, a Mosonmagyaróvári Lions Club életének is egy meghatározó emléke marad hosszú időre ez a pár nap. De egy klubélet akkor él igazán, ha a célok folyamatosan hajtják előre. Mi lesz a következő eseményetek a jótékonyságokon, az adományok elbírálásán és kiosztásán kívül?

Most kell egy kis pihenés, de fejben már készülünk a következő évre, amikor is 25 éves lesz a Mosonmagyaróvári Lions Club és 100 éves a Nemzetközi Lions Szervezet. Ez többek között azt jelenti, hogy nagyon sok országos és nemzetközi programban fog részt venni a lions mozgalom - karitatív tevékenységekkel, adomány-gyűjtésekkel, felhívásokkal.

És most itt ragadnám meg az alkalmat, hogy a médián keresztül is megköszönhessem mind a Mosonmagyaróvári Lions Club tagjainak, mind a Mosonmagyaróvár Város Vezetőinek, a közreműködő civil szervezeteknek, zenekaroknak és kulturális együtteseknek azt a sok-sok támogatást, felkészülést és szereplést, amit ezen a júniusi hétvégén nekünk nyújtottak!

A hivatalos interjú menetét rendhagyóan pedig Ferenc pápa mély gondolataival szeretném zárni:
„Győzd le a közönyt, és szerezd meg a békét! Korunk csapásai iránti közöny a béke hiányának alapvető oka. A közöny elszigeteltséget, tudatlanságot, önzést jelent valamint az elköteleződés hiányát. Erre csak közösen tudunk kiutat találni – neveléssel, kultúrával, művészetekkel, emberi jogokkal, szolidaritással és egymás felé nyújtott kezekkel.”

Úgy érzem ezen a hétvégén legyőztük a közönyt, és tettünk a békéért!

- Nemes Claudia -