Magdi anyus nem tűnt el, csak új alakot öltött: megint színpadon játszik, ifjúkori sikerei helyszínén, Békéscsabán, maga választotta szerepekben. A hetvenedik életévét nemrégiben betöltő Fodor Zsóka hányatott tinédzserkoráról és 1956-os emlékeiről is mesél az MTI-Pressnek.

Az országos születésnapi ünneplés elől Cambridge-be szökött sokak szeretett Magdi anyusa a Barátok közt című szappanoperából. Annál az asztalnál vacsorázott együtt a professzorokkal, amelynél hajdanán VIII. Henrik evett. Volt színművészetis osztálytársa, Farkas Gabi hívta meg Angliába, aki matematikus férjét követte 1979-ben a szigetországba. Fodor Zsóka azért vágott neki az útnak, mert a hetvenes szám eleinte elkedvetlenítette. Azóta már megbarátkozott vele.

Apukám, képzeld, kitört a forradalom!

- Örülök, hogy nem nyűttem el magam, nem éjszakáztam, amitől ráncos almára hasonlíthatna az arcom, és nem is híztam el - mondja. - "Jól karban tartott" hölgy benyomását keltem, noha valójában semmit sem teszek érte.
Sőt mi több! - egészíthetné ki bárki a szavait, hiszen azt is elkotyogja, hogy mennyire ízlett neki a körmös csülök és a csülkös pacal a békéscsabai koleszterinbomba-fesztiválon. Belátja persze, hogy a géneknek jelentős szerepük van a "karbantartásban". Édesanyja a százéves születésnapi partiján is pengeéles megjegyzéseivel sziporkázott. Vele a színésznő - ahogy mondja - ötven éven át szinte szimbiózisban élt, gondozta, mintha a gyereke lett volna, minden búját-baját megosztotta vele, akár egy barátnővel. Míg édesanyja betegeskedett, ő középiskola helyett fodrászatban volt fejmosó - akkor még Fodor Erzsébetként -, aztán egy édesipari gyárban segédmunkás, majd irodai alkalmazott.
De közben csak színésznő akart lenni. Már akkor is, amikor az általános iskolában Saláta Sárát játszotta, és pláne, miután tizennégy évesen megnyerte a Nagybudapesti Szavalóversenyt. Samuil Marshak szovjet költő Kicsoda ő? című versével győzött. Előadásának az volt a különlegessége, hogy az amerikai turista akcentusát utánozta, aki a paródia szerint mindent meg akart venni Moszkvában. Akkor már járt Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába.
- Kilencéves koromban a szüleim elváltak, a bíróság engem apámnak ítélt - idézi fel. - Tizennégy éves koromig az ő rezsijén voltam. Újranősült, de nagyon szeretett engem, és én is őt. Havi százötven forintot fizetett a színiiskolában, ahol Kálmán bácsiék igen tehetségesnek tartottak. Sass Józseffel, Dávid Kiss Ferenccel jártam együtt. Feri volt az első szerelmem. Ő kísért haza 1956. október 23-án a próba után Albertfalvára, a Hengermalom útra. A közlekedés leállt, gyalog mentünk. Mindenütt fellobogózott teherautók robogtak, és kiabálták róluk az emberek: "Gyertek a Rádióhoz!". Ezután Ferit három évig nem láttam…
- Délután hat óra helyett este tizenegykor toppantam be egyetlen, konyhául is szolgáló szobánkba - folytatja a történetet. - Apám és felesége, Bori, karba tett kézzel ültek a franciaágyban, engem is ott várt megvetve a kempingágy. Apámnak lendült a keze, pedig előtte soha nem bántott. De megszólaltam: "Apukám, képzeld, kitört a forradalom!" Megállt a keze, és azt mondta, azért nem vág pofon, mert még senkit sem hallott ilyen tehetségesen hazudni. Akkor összepakoltam, apukámnak megköszöntem, hogy eddig vele lehettem, és átköltöztem addigra egyedül maradt, betegeskedő anyámhoz.

Futár vitte ki a szövegkönyvet

Esti tagozaton járt középiskolába, majd 1965-ben diplomázott a színművészetin. Szinetár Miklós volt az osztályfőnöke. Harmadévben a Nemzeti Színházba osztották be gyakorlatra.
- Én játszottam a virágáruslányt a londoni színben. "Kis ibolyáim mind elkeltek, Majd újak síromon teremnek..." - emlékezik vissza. - Felvetődött a kérdés, hogyan szerepeltessenek a címlapon. Erzsébetekkel tele volt a Nemzeti, és különben is, világéletemben utáltam ezt a túl hosszú, hivatalos nevet. Otthon Erzsa voltam, de az akkor még a művészvilágban sem volt szalonképes. Édesanyám szerint Moór Marianna a "keresztanyám", én sajnos nem emlékszem, hogy tényleg az ő ötlete nyomán lettem-e Zsóka.
Végzés után hol budapesti, hol vidéki - kecskeméti, békéscsabai, szegedi - társulatok tagja volt. Szó nélkül, több mint másfél évtized után hagyta ott 1995 decemberében Szegedet. Elege lett. Abban az évadban már nem volt több szerepe. Két barátnő, Dezsőffy Rajz Katalin és Somló Andrea hangja is visszacsengett a fülében, aki azt mondták, hogy "ha nem érzed jól magad, kevés a fizetésed, gyere hozzánk szinkronizálni, annyit itt is megkeresel".
- Fél év múlva tizenöt szinkronstúdióban dolgoztam, de hol volt már addigra az a gondosság, amelyet akkortájt tapasztaltam, amikor elsőként Tony Richardson filmjét, A hosszútávfutó magányosságát szinkronizáltam. Akkor futár hozta ki a szövegkönyvet, levetítették az egész filmet a részt vevő színészeknek, kellő időt adtak próbára, és újravettük az elhibázott részeket! A kilencvenes években, amikor ez volt a főfoglalkozásom, már gyorstalpaló módszerrel végezték a szinkronizálást. Bement a cselekményről nem tájékoztatott színész, a felvételvezető megnézte, hogy hívják, üdvözölte az üvegablak mögött a hangmérnököt meg a rendezőt, majd megkérdezte, hányas tekercs jön, és máris ott voltak a felvétel kellős közepén.
- Szerettek velem dolgozni - folytatja -, csak engem gyötört folytonos halálfélelmem: tökéletesnek kell lennem, nehogy miattam csússzunk. Úgyhogy amikor bekerültem a Barátok közt sorozatba, azonnal felhívtam őket, mondván, nem veszem el azok elől a lehetőséget, akik ebből kénytelenek megélni.

A sorozat hihetetlen népszerűséget teremtett Fodor Zsókának, a napszemüveg is csak ideig-óráig békességet nyújtó álca. Mégsem emiatt halasztotta meg Magdi anyust, illetve nem is volt szándékában effajta sajátos "öngyilkosságot" elkövetni, hanem csak egy év szabadságot kért a producertől. Csakhogy ennyi időre nem tudták nélkülözni...

Két éve visszatért hajdani sikerei helyszínére, Békéscsabára, kiváltságos helyzetben, mert még szerepet is kérhet.
- Olyasmiről gondolkodtam, amiben újra színpadi színészként mutathatom meg magam - húzza alá. - A Csárdáskirálynő Cecíliáját választottam, ez a vágyam azóta, hogy egyszer Szegeden nem kaptam meg a szerepet, pedig akkor még volt énekhangom. Most én lettem az operett-irodalomban az egyetlen, aki nem szoprán hangon énekelve adta elő, hanem elmulatta a Hajmási Pétert. A most zárult évadban Dürrenmatt-tól Az öreg hölgy látogatásának címszerepét kértem. Szeptembertől, ha a jogdíj-tárgyalások sikerrel járnak, a Hat hét, hat táncban lépek fel. Utána pedig szeretném eljátszani Csiky Gergely Nagymamáját.