Pénzt szeretne kölcsön kérni. Barátjával közösen fektetnének be hétszázezer forintot, melynek csak a felével rendelkeznek, a hiányzó összeget, pedig tőlük, nagyszüleitől szeretné beszerezni. Persze a legteljesebb titoktartás mellett, a család tájékoztatása nélkül kérte az ügylet lebonyolítását.

Többszöri telefonváltást követően, az „ál"unoka négyszázezer forintban jelölte meg a befektetéshez „hiányzó" összeget, melyért ő maga elmenni nem tud, viszont egy kedves barátja ezt készséggel megteszi.

Az idősek még ekkor sem fogtak gyanút, mivel igazi unokájuk valóban Ausztriában dolgozott, s a hétköznapokat is a szomszédos országban töltötte. A hihető történet teljesen meggyőzte őket. Mintegy félóra elteltével megérkezett a „kedves barát". Az idős úr az utcai ajtóban adta át részére a „kialkudott összeget". A férfi illedelmesen megköszönte a kicsalt pénzt, majd távozott.

A csalásra mintegy három nap elteltével derült fény. Ekkor érkezett szüleivel az unoka nagyapjának köszöntésére. A nagymama vonta félre őt, s érdeklődött a befektetés sikeréről. A fiú értetlenül hallgatta a nagyszülők „sztoriját", akikben ekkor tudatosult, hogy csalás áldozatává váltak.