Vura József, Kránitz János, Galgócziné Márta, Hegedűsné Adrienn, Blahovits Eszter és Wolf Alexandra foglalkozik a fiatalokkal, a legkisebb elsősöktől a majdnem felnőtt ifjúsági csapatig. Az összes utánpótlás korosztályt összeszámolva közel 140 kézilabdás pallérozódik a mosonmagyaróvári csapatokban.

„Úgy gondolom a legfőbb feladatunk az, hogy megszerettessük a kézilabdát a gyerekekkel – mesélte Vura József az MKC utánpótlás edzője. Aki hozzánk csatlakozott az alapoktól kezdte megtanulni ez a sportot. Néhányuk már elsőben, mások viszont csak később ismerkedtek meg a kézilabdával. Utóbbiaknak technikailag nehezebb a felzárkózás, hiszen más csapatoknál korábban kezdik a tanulást, de nem lehetetlen feladat. Jó úton haladunk, bár be kell vallanom sok a lemorzsolódás is, hiszen nagyon sokan plusz órákra járnak, táncolnak, lovagolnak, tehát van más tapasztalatuk és előfordul, hogy nem a kézilabdát választják végül. Úgy gondolom a mi feladatunk az is, hogy megtartsuk őket, valamint, hogy jó kézilabdázókat neveljünk. A hölgy edzőink a privát életben testnevelők is, így többfajta mozgásformával próbálják megfogni a legkisebbeket. Jómagam és János pedig már évtizedek óta edzősködünk, így mi inkább a szakmaibb részét oktatjuk. Kettőnk korosztályos csapatát már versenyeztetjük is. A 2005-2007-es korosztály az U11-es Erima bajnokságban szerepel, valamint beneveztük őket az ETO-bajnokságba is. A mérkőzések számunkra nemcsak azért fontosak, hogy tapasztalatokat szerezzenek a fiatalok, hanem azért is, hogy lássák, kitartó munkával hova lehet eljutni, hova kellene fejlődni.”

Jó kis utánpótlás bázis kezd kialakulni tehát Mosonmagyaróváron, ugyanakkor még nagyon sok feladat van, hiszen az idősebb korosztályos csapatok tagjai még nem mosonmagyaróvári nevelésű játékosok.

„Tényleg jó úton haladunk – tette hozzá Vura József. Ma már ott tartunk, hogy a serdülő és az ifjúsági csapatban is van pár olyan játékos, aki itt kezdte nálunk, a mi kezeink alatt. Ez nagy dolog ahhoz képest hol kezdtük pár éve. Persze nem szabad elfelejteni, hogy nagy részük még mindig ETO nevelés. Ám már közel vagyunk ahhoz, hogy lassan képesek leszünk olyan csapatot kiállítani az idősebbeknél is, amelyben valóban mosonmagyaróvári kézilabdások lépnek pályára. Van egy stabil létszámunk, akikkel folyamatosan dolgozunk és belőlük lehet az első tiszta óvári nevelésű serdülő csapat.”

Az irány tehát jó, ám több nehézséggel is meg kell küzdeniük. A legnagyobb problémájuk a terem, hiszen habár nagyon hálásak a Móra és a Haller iskolának, hogy befogadták az edzéseket, ugyanakkor a tornaterem mérete fele a kézilabda pályának, így a meccsszituációkat kevésbé tudják gyakorolni. Remélhetőleg az épülő sportcsarnok majd ezt a problémát is megoldja, legalábbis az edzők és a kézis palánták is reménykednek abban, hogy ha nem is az összes, de heti egy-két tréninget ők is ott tarthatnak majd.