Alig hittük el, amit hallunk; el kellett adnia a kocsit… azonnal felkerestük, hogy megtudjuk, mi történt.

„Bejártuk egész Győrt és Mosonmagyaróvárt, hogy megtaláljuk a megfelelő autót, de vagy túl drágák voltak, vagy nagyon rozsdásak. – mesél Irisz – Ez olyan szép autónak tűnt! Tudtuk, hogy van hibája, mert a bal oldala sérült volt és kicsit rozsdás, de ennek tudatában vettük meg. A kereskedőnek külön kihangsúlyoztam, hogy én vagyok a „kupakgyűjtő”. Hogy rengeteg ember segítségével kuporgattam össze a pénzt és hogy hosszútávra kell egy megbízható autó. Azt mondta: Nyugodjak meg, minden rendben vele!”

Mikor derült ki, hogy még sincs rendben?

Amikor hazahoztuk, elkezdtem takarítani és észrevettem, hogy vizes a kárpit alul. Azt gondoltam, hogy talán lehúzták az ablakot, amíg a műszaki vizsgára várt. Akkor volt az a havas idő… Aztán amikor jártunk vele, kiderült, hogy nem lehet fűteni, mert folyamatosan párásodnak az ablakok. Végül egy karosszéria lakatosként dolgozó gyerekkori barátomat hívtam át, hogy nézze meg, mit lehet kezdeni a külső hibákkal. Akkor derült ki, hogy nagy a baj.

Mennyire nagy?

Ahogy meglátta, rögtön kérdezte, hogy Ausztriából jött-e az autó, mert megette a só alulról. Aztán kinyitotta a bal első ajtót és mondta, hogy a rozsda nem kívülről jön, hanem belülről. A kocsi alul be lett fújva alvázvédővel. Az összes zajvédőt kiszedte, ahol rozsdát látott, megböködte és kilátott a betonra. Lyukas volt az alja, csak a kátrány tartotta össze. Ezt még meg is lehetett volna javítani, de az ajtót, a küszöböt cserélni kellett volna, a fényezéssel együtt kb. 150 ezer forintért. Azt tanácsolta, hogy adjam el, amíg műszaki van rajta. Ez hosszútávon nem lesz így jó, becsaptak minket!

Mi történt ezután?

Első felindulásomban fel akartam jelenteni a kereskedőt. Felhívtam az ügyvédemet, aki egyből látta, hogy megtévesztés történt, nem tárták fel a hibákat. Azt javasolta, hogy menjek vissza az autókereskedésbe, mert jogilag az a megoldás, hogy vagy visszafizetik a pénzt, vagy kijavíttatják a hibákat. Ezt meg is próbáltam – ígéretet kaptam, hogy egy szakértői vélemény ellenében kijavíttatják, de ilyet egyetlen karosszéria lakatos sem adott, senki nem állt mellém. Még egy független igazságügyi kárszakértő is csak annyit mondott: „Odament, megvette, így járt! Ne éljen mesevilágban, ne hivatkozzon arra, hogy vak! Minek bízott meg a kereskedőben?” De én nem élhetek másképp! Az én életem a bizalmon alapszik, hiszen nem látok!

Végül történt feljelentés?

Szívem szerint feljelentettem volna, de nem éreztem magamban annyi erőt, hogy ezt most végigcsináljam. Eladtam az autót. Rendes adásvételi szerződést kötöttem, feltártam minden hibáját. Veszítettem rajta 100 ezer forintot. S most úgy érzem, mintha becsaptam volna azokat az embereket, akik segítettek és mellettem voltak… Akik pénzt adtak, már mind tudják mi történt, egyenként felhívtam őket. De mindenkinek tudnia kell, hogy már nincs autónk!

Hogyan tovább?

Tovább gyűjtjük a kupakot. A maradék pénz megvan. Erőt merítünk egymásból és azokból az emberekből, akik mellettünk állnak, támogatnak minket. Az adományozók a javunkat akarták, próbáltak tanácsokkal is segíteni, hogy milyen autó lenne a legjobb – nekik is próbáltam megfelelni. Azt gondolom, nem csak a kereskedő volt a hibás, a mi hozzá nem értésünk miatt is történt mindez. Bízunk benne, hogy hamarosan megtaláljuk a megfelelő autót, mert nagy szükségünk van rá!

Tisztelt Olvasóink!

Saját szerkesztésű cikkeinkben nagyon fontosnak tartjuk a pozitív érzelmek kifejezését, a dicséretet, a hálát. Most azonban abszolút felháborítónak tartjuk azt, ami történt!
Ismerjük Irisz sorsát, az elmúlt évben többször is felkerestük és tudósítottunk életéről, terveiről. Tudjuk, hogy az az összefogás sem mindennapi, ami felé összpontosult ebben a projektben. Több száz ember rengeteg munkája, erőfeszítése volt és van abban, hogy az álma teljesülhetett.
Naív volt? Felkészületlen? Lelkes? Igen, az volt! De ez ma elég ok arra, hogy emberek átverjék egymást vagy kihasználják jóhiszeműségét?
Bizakodó? Hát tulajdonképpen hol is élünk, hogy ezekkel az erényekkel felvértezve el kell(ene) bújni a világ elől, attól félve, hogy kigúnyolnak vagy megaláznak?

És most térjünk vissza a földre! Vonatkoztassunk el Irisz esetétől, hiszen – sajnos - számtalan példa van arra, hogy az autókereskedésben vásárolt autók adás-vétel után sok kellemetlen meglepetést okozhatnak az újdonsült autótulajdonosoknak. (Ez egy saját cikket is megér!) Amibe aztán vagy beletörődnek, vagy megpróbálnak hamar túladni az eleinte még szeretett portékán. És máris jöhet a következő és a következő gépjármű, míg végre teljesen belefáradnak az Igazi megtalálásába. Nem véletlen az sem, hogy egyre több jogi szabályozás próbálja elrettenteni a csalókat. Ám hiába fenyeget egy éve börtönnel a Büntető törvénykönyv, a kilométeróra-tekerés például, - ami az egyik leggyakoribb átverés - továbbra is gyakori. Lehet-e tenni ellene? Utánanéztünk, találunk-e tippeket, hogyan szúrhatjuk ki a visszatekert kilométerórát?

Végezetül mielőtt azt gondolnák Olvasóink, hogy beleesünk az általánosítás irtózatos hibájába, tényleg ki kell emelnünk azokat az autókereskedőket, akiket tényleg megillet a kivétel tisztelete! Mert van ilyen is!
Sőt, felhívást indítunk arra vonatkozóan, hogy aki vállalja, hogy becsületes eladóként árulja autóit, ingyen megjelentetjük elérhetőségeit és bemutatjuk vállalkozását!

InfoMosonmagyaróvár Szerkesztőség

E-mail: info@infomovar.hu