...mindennek elfogadása természetesen az egyéni meggyőződésen alapul, így a tudomány nem szólhat bele, ám csillagászati megalapozottsága bizony elég gyenge lábakon áll.

Ha összehasonlítjuk a magazinokból ismert horoszkópok időhatárait, valamint a Nap áthaladását a 12 állatövi jegyen, akkor könnyen észrevehetjük, hogy jó húsz napos csúszás fedezhető fel a kettő között. Így például a legújabb Mosonvármegye megjelenésének napján, február 22-én a Napnak már jócskán a Halak jegyében kellett volna felkelnie, ám ahogy a Mobil Planetáriumunk szoftveréből származó mellékelt képen is láthatjuk, épphogy csak a Vízöntő köldökét piszkálja. Mindez a Föld tengelyének lassú, búgócsigaszerű mozgása, azaz a precesszió miatt van így, mely 25920 évente ír le egy teljes kört (72 évenként mozdul el egy fokkal). Ez alapján kikövetkeztethető, hogy a két szisztéma valamikor Kr. e. 2500 tájékán esett egybe, amit ókori csillagleírások tanulmányozása során több huszadik századi csillagász is megerősített, és kiszámolták, hogy az első csillagtérképnek ekkoriban, az északi szélesség 36. foka körül kellett megszületnie: amely épp az ekkoriban felvirágzó Mezopotámia területén halad át. A Nap égi útjának felosztásán alapuló csillagászati rendszer kidolgozása azért is lehetett praktikus, mivel az említett precesszió miatt a Föld forgástengelye még nem a fényes Sarkcsillagra mutatott, így nehezebb volt a tájékozódás az éjszakai égbolton. 2160 évig tart, amíg a precesszió 30 fokot halad, azaz eljut egyik állatövi jegy határától a másikig: csillagászatilag az fémjelez egy korszakot, hogy a tavaszi napéjegyenlőség hajnalán a Nap melyikben kel fel. És hogy visszakanyarodjunk a cikk felütéséhez: ez idén bizony még jócskán a Halak jegyébe fog esni, a Vízöntő-kor hivatalos kezdetéig pedig egészen 2375-ig kell várni!