saját kutatásai alapján Dr. habil. Csatai Rózsa egyetemi docens a Széchenyi István Egyetemen, a győri nyugdíjasegyetem legutóbbi előadásán.

A bemutatott adatsorokból kiderült például, hogy Sopron népessége az 1800-as évek végén nagyobb volt, mint Győré.

A népszámlálások adataiból arra is választ kaphatunk, hogy egy-egy korban a népesség milyen mutatóira volt kíváncsi az államhatalom. Az 1786. évi összeírás során például a házak, családok, házasok számát, a nők és férfiak arányát, a foglalkozás szerinti megoszlást, és a „sarjadék”, vagyis az 1-12, és a 12-17 évesek arányát is vizsgálták.

Az 1880. és az 1890. évi népszámlálások során a terület és az állandó népesség, a közigazgatási felosztás, az épület és lakásviszonyok, a férfiak és nők aránya, a népesség családi állapota, hitfelekezete, anyanyelve és magyarul tudása, valamint foglalkozási főcsoportjai, a keresők és eltartottak szerinti megoszlása került górcső alá. A polgári és katonai, a városi és a „a testi és szellemi fogyatkozásban szenvedő” népességi adatokat is összeírták ugyanúgy, mint a pénz és hitelviszonyokat, vagy a közműveltséget, az értelmiségi keresettel foglalkozó népességet és az olvasni-írni tudást.

A 2011. évi népességszámlálásban a népesség száma és jellemzői, a népsűrűség, a kormegoszlás, a férfiak és a nők száma, a családi állapot, a lakásállomány, az iskolázottság, a nyelvtudás, a gazdasági aktivitás egyaránt fontos szempont volt. Foglalkoztak a nemzetiséggel, anyanyelvvel, vallással, egészségi állapottal, valamint a háztartások és családok számával, összetételével.

Dr. Csatai Rózsa előadásában bemutatta, hogy az 1786. évi népszámlálás idején Győrben alig 13 ezren, Sopronban csaknem 12 ezren, míg a mai Mosonmagyaróváron alig ötezren éltek, mindhárom városban a jelenlegi kiterjedéshez képest nagyon szűk területen. A lakáskörülményeket tekintve a legvárosiasabb település Sopron volt. A házasok aránya nem érte el a negyven százalékot egyik városban sem. Mosonmagyaróváron a népesség kétharmada zsellérként dolgozott. A nemesek aránya Győrben volt a legnagyobb (12%), ugyanakkor a legtöbb polgár (28%) Sopronban élt.

Érdekesség, hogy az 1890. évi népszámlálás idejére Sopron népessége (23222 fő) meghaladta Győrét (20981) és Magyaróvárét (8831). A laksűrűség is Sopronban volt a legnagyobb, csaknem duplája, mint Győrben és Óváron. A száz évvel korábbi zsellér túlsúlyhoz képest a lakosság csaknem fele már mindegyik városban az iparban dolgozott. Az értelmiségiek aránya Magyaróváron volt a legnagyobb (16%), a kereskedőké Győrben (15%), az őstermelőké pedig Sopronban (26%), ez utóbbi a háromszorosa a győri, és duplája az óvári számoknak. Írni és olvasni már a hat év feletti népesség kétharmada tudott. Míg Győrben az ott élők több mint kilencven százaléka magyarnak vallotta magát, a soproniak és az óváriak háromnegyede németajkú volt. Sopronban az evangélikusok aránya akkoriban még a negyven százalékhoz közelített.

A 2011. évi népszámlálás idejére Győr népessége robbanásszerűen növekedett, és túllépte a 120 ezer főt, eközben Soproné nem haladta meg az 56 ezret, Mosonmagyaróváré pedig a 31 ezret. A győri népsűrűség is duplája lett a soproninak és az óvárinak. A lakosságszámra vetítve a legtöbb felsőoktatási végzettségű polgár Győrben él (21 %), majd pedig Sopronban (18%) és Mosonmagyaróváron (14%).

„Megállapítható, hogy a városok fejlődését jelentősen befolyásolták az országos mellett a helyi uralmi, politikai körülmények és a földrajzi környezet. A vizsgált időszak kezdetén Sopron szabad város gyarapodott polgársága révén, Győrben az erős egyházi függés ekkor még lassította a fejlődést, míg a Habsburg birtokként létező Óvár és a mellette levő Moson nem tudta saját növekedési útját járni.

Sopron és Mosonmagyaróvár is hagyományosan erősen osztrák kötődésű, ami a korábbi időszakban (is) meghatározó volt. A 100 évvel ezelőtti országhatár mellé kerülésük hosszú időn keresztül csökkentette a gazdasági-társadalmi vonzáskörzetüket, ami fejlődésüket gátolta, és a népességük növekedésére sem volt pozitív hatással. Győr helyzete eközben magyar viszonylatban földrajzilag és társadalmilag is előnyösebbé vált, amit nagyon jól ki is használt.

A népszámlálások adatai alapján Győr népessége az elmúlt kétszáz évben 9,5-szeresére, Mosonmagyaróváré 6,5-szeresére, Soproné majdnem 4,5-szeresére nőtt, amiből az utolsó bő 100 év lakosságnövekedése volt Győr esetén a meghatározó, Mosonmagyaróvár népességnövekedése lelassult, Soproné pedig stagnált.

Az utóbbi több mint 200 év adatai alapján látszik, hogy a gazdaság fejlődése és a népesség gyarapodása egymást erősítő folyamatok a városok életében: a növekvő gazdaság a népesség számában is ugyanilyen irányú hatást vált ki, ugyanakkor a népes lakosság kedvező lehetőséget teremt a különböző gazdasági ágak kiépüléséhez, fejlődéséhez” – foglalta össze az előadásában elhangzott, beszédes statisztikai adatok tanulságait Dr. habil. Csatai Rózsa, a mosonmagyaróvári kar Agrárökonómiai és Vidékfejlesztési Tanszékének egyetemi docense, miután élvezetes, nagyívű áttekintést adott a három város földrajzi adottságairól és történelméről.