A vezetőedzővel arról beszélgettünk, mik azok a dolgok, amelyek a legnagyobb kihívást jelentik számukra.

„Ez egy nagyon fiatal csapat, akik tavaly még NB1 juniorban játszottak. Az NB1 és az NB1 junior között több fokozat különbség is van. Az, ami tavaly még elég volt ahhoz, hogy sikereket érjenek el, most már nem elég. Kevés, hogy egy játékos rendelkezik egy bizonyos lövő stílussal, itt több stílust kell ismerni, komplex játékosokra van szükség! A legfontosabb pedig az, hogy milyen döntéseket tudnak meghozni egy meccsen – juniorban nem kell, hogy egy döntés azonnal megszülessen, itt viszont ha nincs meg a gyors döntés, az technikai hibát eredményez, amire az ellenfél azonnal egy lerohanással válaszol. Ezzel küszködünk most, hiszen a lányok minden egyes hibáért drágán megfizetnek. Az is nagy különbség, hogy juniorban nem biztos, hogy egy lerohanásból gól lesz, de ilyen kemény bajnokságban szinte mindig.” – magyarázza Hlavaty Tamás.

Mit tudtok ez ellen tenni?

Arra helyezzük a hangsúlyt, hogy a játékosokat egyéni szinten képezzük. És természetesen nagyon fontos a fizikai, erőnléti felkészülés is. Van több olyan játékos, akinek még nincs meg az igazi ereje, ami az NB1-hez szükséges – ezt kell kihozni belőlük! Heti 7-8 edzésünk van, ebben helyet kap a kondi és a futás is. A lányok 100%-osan dolgoznak, de az edzésmunkában egymás ellen küzdenek, aztán amikor elmegyünk egy mérkőzésre és szembeáll ez az átlag 30 éves, igazán tapasztalt fal, abba sokszor beletörik a fogunk… de mindig csak egy kicsin múlik. Siófokon például tudtunk volna egyenlíteni, de a döntő pillanatban hibáztunk – itt jön be újra a tapasztalat és technikai tudás fontossága. Számomra a legfontosabb, hogy a játékosaim tudják, mit miért csinálnak és hogy az edzésmunka dinamikus és aktív legyen, ne veszítsünk egy percet sem, amikor együtt tudunk lenni.

Hogyan élitek meg a kudarcokat?

A kudarc megtör mindenkit. Nyilván aki tízszer győz, annak egyszerűbb pályára állni, mint annak, aki tízszer kikap. A lányok is keresik a hibát és látják is. Aki hibázik, mindig tudja, hogy mi volt a baj. Meccs után csalódottak vagyunk, hiszen mindenki nyerni akar – de három nap múlva újra játszunk és nem lehet úgy pályára lépni, hogy veszíteni fogunk! Úgyhogy nekem talán ez a legnehezebb feladatom; amikor én is csalódott vagyok, de a lányok elé kell állnom és biztatni őket, hogy most majd sikerül.

A meccseiteken úgy tűnik, teljesen nyugodt vagy, sosem idegeskedsz.

Egy fiatal játékost teljesen össze tud törni az, ha az edző ideges vagy fogja a fejét. Én tudom azt, hogy nekik ez nem segítség, még ha ideges is vagyok, nem szabad mutatnom. Nem vagyok az a típus, aki ordít a játékossal, mert úgy gondolom, nem ezt érdemli! Ha az a játékos eljön és nem játszik jól, annak magyarázata van. Mindig oka van, hogy miért olyan, amilyen.

Nehéz „bánni” a lányokkal?

Nem mondom, hogy általánosságban nehéz lenne! Inkább az a nehéz, hogy ilyen fiatal csapattal ennyire kemény bajnokságban kell helytállni. De a lányokba is azt próbálom belenevelni, hogy nagyon fontos a kihívás, a cél, amit kitűzünk magunk elé.

-Párizs Eszter-

Főkép: Mosonmagyaróvári Városi Televízió