A szertartás végén koszorúkat és virágokat dobtak a vízbe, és egy pár fehér galambot engedtek el. Az amerikai hatóságok pénteken találták meg a balesetben eltűnt 20 éves fiatalember és 16 éves lány holttestét.
A kétéltű városnéző vízibuszba, amelyen egy 15 fős magyar diákcsoport is utazott, szerdán kora délután ütközött bele egy uszály, miután a vízibusz műszaki hiba miatt a Delaware folyón vesztegelt. A vízibusz többi utasát sikerült kimenteni, a két magyar fiatal azonban eltűnt.

Több százan emlékeztek néma főhajtással és gyertyagyújtással szombat este Mosonmagyaróváron a Kossuth-gimnázium előtt a Philadelphiában történt tragikus hajóbaleset két áldozatára.

A megemlékezésen egyetlen rövid beszéd hangzott el; Hansági Károly, a Kossuth Lajos Gimnázium igazgatója idézte fel a két fiatal emlékét, s mondta ki: a döbbenet, a fájdalom és a harag kavarog a hátramaradottakban, hiszen két fiatalember karrierjét törte ketté egy véletlen baleset. Ezután körülbelül húsz percig gyászzene szólt, majd az emlékezők virágokat helyeztek el a szerencsétlenség két áldozatának képénél, az iskolafalnál.

Hansági Károly, a csoportot szervező mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnázium igazgatója a két eltűnt magyar fiatalról korábban a szülők kérésére csak annyit közölt, hogy a lány a gimnázium diákja volt, a fiú pedig korábban járt az iskolába.

Azt elmondta: a csapat több tagja is jelezte, hogy szeretne mielőbb hazautazni, s nem várja ki tervezett kintlétük végét. Mosonmagyaróváron a két eltűnt helyi fiatal holtteste megtalálásának hírére kitűzték a fekete zászlót péntek délután az önkormányzat és iskolájuk épületére péntek este.

- Sokként ért minket. Én egyszerűen azóta rosszul vagyok, fáj a gyomrom, minden bajom van. Ma is úgy voltam munkában, hogy a hányinger kerülgetett, egész nap rajta jár az agyam. Rá gondolok egész nap - mondta a mosonmagyaróvári megemlékezés után Birsa Attila.

- Igazából mindenre gondoltunk, csak erre nem. Pont ez volt a nagy álma, hogy ő kijusson Philadelphiába, Amerikába, aztán mégis így kellett végeznie, hát szerintem ez, leírhatatlan. Pláne azoknak, akik ott vannak még, csoporttársak - emlékezett a gyász pillanataiban Lelfler Péter.