Az új Polgári törvénykönyv nagyon fontos változásokat hozott a gyermektartásdíjak szabályozásában. Így például, ha a különélő szülő kéri, a gyermek oktatási intézménye köteles a tartásdíjat fizetőt tájékoztatni a tanulás fennállásáról, vagy megszűnéséről, vagyis ellenőrizhető, mire költik a pénzt.

Továbbá, már nem a tartásdíjat fizető szülő fizetésének meghatározott százalékára vonatkozik a díj, hanem egy meghatározott összeget állapítanak meg, sőt, a tartásdíj akár egy nagyobb pénzösszeg, vagyontárgy átadásával is kiváltható. Sőt, akár az is bizonyítható, hogy a gyerek nem szorul tartásra.

Az új polgári kódex kimondja, hogy a kiskorú gyermek tartásra való rászorultságát vélelmezni kell. Ez annyit jelent, hogy nem kell a gyereket egyedül nevelő szülőnek például számlákkal bizonyítani a rászorultságot, hiszen ez lesz az alapvető kiindulási pont.

A különélő szülő azonban megdöntheti ezt a vélelmet, bizonyíthatja, hogy a gyermekkel együtt élő szülő magas jövedelemmel rendelkezik, bizonyíthatja, hogy ő távozott a közös ingatlanból, például albérletbe. A régi szabályozás ilyesmire nem adott lehetőséget.

Már nem a fizetés meghatározott százalékáról beszélünk

Jelentős változás az is, hogy már nem a tartásdíjat fizető szülő fizetésének meghatározott százalékára vonatkozik a díj, hanem egy meghatározott összeget állapítanak meg, bár kétségtelen, ennek kiszámításához a kötelezett előző egy éves átlagos jövedelmének 15-25 százalékából indulnak ki. A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme ötven százalékát nem haladhatja meg.

Kötelező tájékoztatás a tanulmányokról

Változás az is, hogy amennyiben a különélő szülő kéri, a gyermek oktatási intézménye köteles a tartásdíjat fizetőt tájékoztatni a tanulás fennállásáról, vagy megszűnéséről. Ez annyit jelent, hogy a különélő szülő is ellenőrizheti, mire költik a gyerek tartásdíját, a tanulmányokra vagy másra.

A szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani, ha a gyermek a tartásra érdemtelen, a tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget, vagy ez által a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.

A nagykorú gyermek érdemtelen a tartásra akkor is, ha a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot. A szülő a huszonötödik életévét betöltött, továbbtanuló gyermekének tartására rendkívül indokolt esetben kötelezhető.

Egyszeri juttatással

Újdonság, hogy a tartásdíjat egy meghatározott vagyontárgy, vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával egészben, vagy részben biztosítani lehet. Ha részben lehet csak biztosítani, akkor ez a tartásdíj összegére lesz hatással, ha esetleg egy nagy értékű ingatlanról van szó, még az is lehet, az abból távozó nem fizet tartásdíjat.

A szülők tehát megállapodhatnak abban is, hogy a gyermekétől különélő szülő a tartási kötelezettségének megfelelő vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget. A megállapodás akkor érvényes, ha abban meghatározzák azt az időszakot, amelynek tartamára a juttatás a tartást fedezi, és azt a gyámhatóság vagy perbeli egyezség esetén a bíróság jóváhagyja.

További rendelkezések

A szülők megállapodására sor kerülhet a peres eljárásban, de azon kívül is. A perbeli megállapodást, egyezséget a bíróság kizárólag akkor hagyja jóvá, ha az a gyermek érdekeit szolgálja. A jogerős egyezség alapján, a kötelezett teljesítésének hiányában végrehajtási eljárás kezdeményezésének van helye. Peren kívül kötött egyezség esetén azonban, a kialakult jogvitát bírói útra kell terelni, és csak a jogerős bírósági ítélet alapján lehet végrehajtást kezdeményezni.

A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben teljesíti és a szülő akkor is kötelezhető gyermektartásdíj fizetésére, ha a gyermek az ő háztartásában él, de tartásáról nem gondoskodik.