Petróczi Viktória a 2016 / 2017 – es élvonalbeli bajnokságban védte a Mosonmagyaróvári Kézilabda Club kapuját. A nyáron pedig egy kapusedzői ajánlatot kapott az MKC – tól amin, a saját bevallása szerint nem kellett sokat gondolkodnia.

Nagyon örültem az MKC megkeresésének, hiszen én pontosan tudom, hogy mennyire szeretik Mosonmagyaróváron a csapatot – kezdi a beszélgetést Petróczi Viktória. Szép emlékeim vannak az itt töltött évről, hiszen akkor bent maradtunk az NB I – ben, tehát elértük a célunkat. Én voltam a „nagy öreg” a csapatban, amelyben Bardi Fruzsinával, Gyimesi Kittivel és Hajtai Vanesszával együtt játszottam. Bognár Róbert volt a pályaedzőnk, de őt és Dr. Hoffmann Lászlót természetesen még az ETO – ból is jól ismertem.

Meghatározó volt a pályafutásodban a győri zöld – fehér klub, ahol szép sikereket értél el. Hogyan alakult később a karriered, amit ha jól tudjuk, tavaly fejezted be?

Kétszer nyertem magyar bajnoki címet és kupát az ETO – val, ahonnan egy alkalommal a magyar válogatottba is behívtak. Egy EHF kupa győzelem is bizonyítja, hogy jó párost alkottunk Irina Shirinával, akivel később az edzői képzésekre is együtt jártam. Magyarországon később a Kiskunhalas és a székesfehérvári Alcoa élvonalbeli csapataiban védtem, külföldön pedig román Jolidon Cluj, szlovák Iuventa Michalovce játékosa voltam. Az első osztályban az MKC volt az utolsó állomásom, de levezetésképpen még védtem a tavalyi bajnokságban a Komárom csapatában.

Már játékos korodban eldöntötted, hogy nem szakadsz el a kézilabdától és edzőkét fogsz tovább tevékenykedni?

Mindenképpen a sportág közelébe akartam maradni és ezért is végeztem el viszonylag hamar az edzői tanfolyamokat. Játékosként sok tapasztalatot szereztem itthon és külföldön is, ahová 24 évesen szerződtem el először. Elég határozott és energikus vagyok, de másként nem is lehet érvényesülni kapusként. Meg fogom követelni tehát a munkát, amit nagyon komoly kihívásnak érezek itt az MKC csapatánál. Az ETO utánpótlásban is dolgozom edzőként és így alapos szervezést igényel minden napom, de jól be tudom osztani az időmet.

Az MKC keretében négy – Dányi Bernadett, Ferenczi Annamária, Fritz Noémi, Herczeg Lili – nagyon tehetséges, fiatal kapus van. Hármukkal kezdted el a munkát, amelynek a tapasztalatiról kérdezünk?

Herczeg Lilivel még nem találkoztam, de láttam, hogy remekelt a junior Európa – bajnokságon. A jelenleg velem dolgozó három kapusról pedig csak a legjobbakat mondhatom, mert nagyon jól dolgoznak. Még az ismerkedési fázisban vagyunk, hiszen nekem a kapusaink személyiségéről is minden információkat kell tudnom. A kézilabdában hihetetlenül felértékelődött a kapusok szerepe, mert felgyorsult a játék és így lényegesen több lövést kell hárítaniuk. Egy igazán értékelhető kapus teljesítményhez már ötven százalék felett kell teljesíteni ezen a poszton, ami komoly feladat. Nálunk valóban nagyon fiatal kapusok vannak, így az életkorukból adódóan számítunk arra, hogy lehetnek ingadozások a teljesítményükben. Viszont négyen vannak és arra fogunk törekedni, hogy ez megnyugtató legyen a számukra.