A német konzervatív napilap szemleírója, Stephan Löwenstein beszámolt az Európai Parlament Magyarországgal foglalkozó határozatáról, amely - mint értékelte - kemény hangú volt. A képviselők úgy találták, hogy az idei esztendő új fejleményei aggodalomra adtak okot a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető jogok helyzetét illetően Magyarországon, ami - mindent összevéve - a jogállamiság kirajzolódó, rendszerszintű fenyegetettségét jelentheti.

Az újság magyar szakértőjének számító szerző úgy vélte, hogy a határozatban több van, mint a magyar kormány megfeddése. A képviselők ugyanis "nyomatékosan" felszólították az Európai Bizottságot arra, hogy "átfogó felügyeleti folyamatot" léptessen életbe a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok helyzetét illetően Magyarországon.

A cikkíró emlékeztetett arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök április végén vitát kezdeményezett a halálbüntetésről, ami a szerző szerint a többi között azért is különös, mert a téma a kommunista diktatúra megdöntése óta nem volt napirenden Magyarországon. Az egészet "pártpolitikai manőverként" kell értékelni Löwenstein szerint. A szerző foglalkozott a bevándorlás témájával kapcsolatos, a nyolcmillió szavazásra jogosultnak kiküldött, értékelése szerint szuggesztív kérdéseket tartalmazó kérdőívekkel is. Úgy vélte, hogy valójában belpolitikai kampányról van szó, amit megerősítenek azok a plakátok is, amelyek a "nemzeti konzultációt" kísérik.

Stephan Löwenstein idézte Kovács Zoltán kormányszóvivő kijelentését, amely szerint mind a halálbüntetéssel kapcsolatos vitáról, mind pedig a kérdőív megfogalmazásairól az utca emberei, illetve a vendéglőkben ülők hasonlóan gondolkodnak és ugyanezeket a kérdéseket teszik fel. A szerző megjegyzi: ha egy kormány a retorikáját azzal indokolja, hogy a "törzsasztaloknál" így beszélnek, az a populizmus "színtiszta definícióját" jelenti. Más kérdés, hogy minderről az európai parlamenti képviselőknek kell-e ítéletet mondaniuk avagy adott időben a magyar választóknak - írta Löwenstein.

A szerző ugyanakkor sajnálatosnak nevezte, hogy a populista pártkampányok, illetve a politikailag korrekt felháborodás lármája mögött valójában elsikkad az a kérdés, amiről érdemes lenne vitát folytatni, mégpedig arról: vajon az uniós tagság, valamint a partnerekkel való szolidaritás azt jelenti-e, hogy a kelet-európai országoknak olyan bevándorlási politikát kell követniük, amilyet Németország, Franciaország vagy Nagy-Britannia különböző történelmi okokból folytatott? Vajon a multikulturális társadalom előnyeit minden körülmények között a hátrányai elé kell helyezni, amíg fennáll a választás lehetősége? - teszi fel a kérdéseket Löwenstein.