Igazad van, nagyon sok idős ember jár-kel az utcán, és látszólag céltalanul. Vírusterjesztő sor áll a posta előtt, hogy befizesse a sárga csekkjeit, közben a bugyuta intézkedésekről diskurál. Tüsszögve ácsorog a patika előtt, és bosszankodik, mert már orvoshoz sem mehet.

A boltban… nos a boltban nem szól senkihez. Amikor egy óra múlva besorol a pénztárra várók közé, csak néhány semmiség van a kosarában.
A nyugdíjas ugyanis nem vásárolni megy az üzletbe, hanem gazdálkodik, nem hobbiból veszi a farhátat, hanem beosztással él, nem fogdossa az árut, hanem a legjobbat keresi. Ha segíteni akarsz neki, kérlek, ne mindig az olcsót, de sohase a drágát, ne az érettet, de az éretlent se, ne azt vedd, hanem ezt, mert ez megy a reklámban.

„Felelőtlen öregek! Miért nem gondolnak magukra, ha már másokra nem?!” – dohog a hatóság, dohognak a fiatalabbak. Berzenkednek?! Igazuk is van.
Te viszont, ha neheztelsz is rá, gondolj arra, hogy őt másra tanította az iskola. Neki be kell fizetnie, mert kikapcsolják, neki spórolnia kell, mert a takaró csak eddig ér. Élni akar: menni, beszélgetni, kiönteni a lelkét, kiadni a mérgét, ejteni pár csepp könnyet. Élni abból, ami a nagykasszából jut neki, megélni azt a keveset, ami még hátra van. Ő így tölti a mindennapjait évek óta, ugye észrevetted?

Ha karanténba kerül, hidd el, otthon marad még akkor is, ha így meghal belőle egy darab. Háborogni fog, de be fogja látni, érte is van az egész. Csak szóljatok számára is érthető módon, szóljatok neki türelemmel és szeretettel! Mert mintha ezekből mostanság kevesebb lenne, és inkább a trágárságé a főszerep. Ha te más vagy, és valóban segíteni akarsz neki, kérlek, gondolj majd rá akkor is, ha véget ér ez a mizéria, mert a csirkemell akkor is drágább lesz, mint a farhát, a gyógyszert akkor is ki kell váltani, és az unokát se fényképről akarja látni.

De most ... most nem lehet vitás, aki teheti, annak otthon kell maradnia! Elsősorban az idősebbeknek, mert mindannyiunknak ez az érdeke.
Az enyém is… így 65 felett.

Vizsy Ferenc