Az elmúlt napok különböző programjai között, egy a bajnoki idényt értékelő beszélgetést is sikerült lefolytatnunk dr. Hoffmann Lászlóval, a Mosonmagyaróvári Kézilabda Club szakmai igazgatójával. Megpróbáltuk felidézni az idény legfontosabb történéseit és levonni a bajnokság, az eredményeink tanulságait.

- Tudjuk, hogy Hoffmann László nem igazán szentimentális ember, de most mégis egy személyes kérdéssel szeretnénk kezdeni ezt a beszélgetést. Minden titkos terve is megvalósult az idény végére?

"Én olyan ember vagyok, akinek a szíve és a szája rendszerint egyszerre mozog, és ezért nagyon ritkán fordul elő velem, hogy eltitkolok valamit – mondta Hoffmann László. - Kimondom tehát, amit érzek, amit gondolok, pedig ma már pontosan tudom, hogy ez nagyon sokaknak nem igazán tetszik. Az MKC esetében sem álmodoztam tehát, ami talán azért is érthető, mert alapvetően komoly kihívás volt a munka a csapattal. Az eredmény szempontjából tulajdonképpen elégedett is vagyok, bár én húsz pontot tervezetem. Azt reméltem, hogy a hazai találkozóink közül még egyet meg tudunk nyerni és közel is voltunk ehhez. Hiányérzetem van viszont a munkát illetően, mert abból többet szerettem volna elvégeztetni. Menet közben azonban azt éreztem, hogy ennek az erőltetése nem ért volna annyit, amennyi energiát felemésztett volna. Azt pedig őszintén el kell mondanom, hogy az utánpótlás terén, szinte semmit sem tudtam tenni, mert teljesen lefoglalt az első csapat. A jövőben természetesen ez is változni fog."

- A szurkolók nagyon élvezték ezt a szezont és őszintén örültek a csapat játékának, sikerének. Az MKC tizedik helyezése, reális eredmény a magyar női kézilabda bajnokság élvonalában?

"A sport hosszú távon mindenképpen igazságos dolog. Egy bajnokság végén tehát minden csapat ott végez, ahol a helye van. Egy-egy mérkőzésen születhet meglepetés, de huszonhat forduló után kizárólag a realitásról lehet beszélni. Így a bajnokság végén, a helyezéseket, az eredményeket nem lehet kétségbe vonni. Tudjuk, hogy a sportban nincsenek „ha-val” kezdődő mondatok és ez így is van rendjén, hiszen egyenlő feltételekkel indulnak el a csapatok. A mai sportban persze ehhez hozzá kell rendelni az anyagi lehetőségeket is, ezért a bajnokság első három helyén sincs semmilyen meglepetés. Őket követően azonban már sok mindent el lehet tüntetni a szakmával egy olyan csapatsportban, mint a kézilabda. Ezért szívesen idézem az olimpiai bajnok úszónő Székely Éva klasszikus mondatát, amely szerint „Sírni csak a győztesnek szabad”!"

- A csapat szellemisége változott talán a legmarkánsabban az érkezése, a munkába állása után. Többször nyilatkozott is arról, hogy ez lesz a legnehezebb feladat.

"Eleinte egy kis bizalmatlanságot, egy kis ellenállást éreztem a személyemet illetően a klubbon belül. Ez azonban egyáltalán nem volt kirívóan erős, inkább csak olyan magyarosnak volt mondható. Az eredmények érkezésével azonban ezek megváltoztak és az idény végére teljesen le is tisztultak. Ez volt az alapja a mi szemlélet változásunknak és annak, hogy ezzel egyenes arányban nőni kezdett a hitünk is. Helyreállt az önbizalmunk és sokat segített az is, hogy a bajnokság második felében már mindenki a munkájával, a feladatával foglalkozott."

- Jelentősen átalakul, megváltozik az együttes játékoskerete a következő évben. Egy ilyen jól sikerült bajnokságot követően, nem túl kockázatos ez?

"A számok mennyiségét illetően el kell mondani, hogy az idei keretben néhány játékossal, több volt az optimálisnál, tehát tulajdonképpen csak helyre állítottuk a normális létszámot. Az érkezők esetében pedig nagyon körültekintően jártunk el, hogy ugyanannyi pénzből, egy erősebb keretet alakítsunk ki. Olyan játékosokat igazoltunk, akik több poszton tudnak játszani és a lerohanástól, egészen a visszarendeződésig bevethető kézilabdázók. Jól ismerem az átigazolási stratégiákat, ezért arra is nagyon figyeltem, hogy ezeknek a játékosoknak az emberi tulajdonságai is rendben legyenek. Most pedig ezzel is elégedett vagyok, és biztos vagyok abban, hogy az MKC következő évi csapatában ilyen téren lesz a legnagyobb előre lépés."

- Most a jól megérdemelt pihenését tölti a csapat és a szakmai stáb. Mikor kezdődik a munka és milyen nyári felkészülést terveznek?

"Hat hétig pihenhet a csapat és ennyi idő bőven elég lesz a feltöltődésre. Igaz ebből csak két hét a teljes pihenő, mert az azt követő négy hétben már házi feladatokat kaptak a játékosok. Felmérésekkel zártuk le a bajnokságot és ezekkel is kezdünk majd július elején. Ez nem bizalmatlanság, hiszen a mai világban már olyan technikai eszközeink vannak, amelyekkel akár online is látjuk a munkájukat. Viszont azt akarjuk, hogy megfelelő állapotban térjenek vissza, és egy hét rávezetés után, már teljes értékű munkát tudjunk végezni. Az első héten viszont sok elméleti oktatást tervezünk, valamint fontos csapatépítő, ismerkedő programokat tervezünk. Sok edzőmérkőzést is akarunk játszani, különböző erősségű ellenfelekkel, de többek között olyan erős csapattal is, mint a BL-döntős Rosztov Don. Napra pontosan megvan a programunk szeptember elejéig, s ez alapján nagyon sokat fogunk dolgozni!"