Mutass Utat! 2014 cikksorozatunkban olyan embereket, pozitív példákat mutatunk be, akikre mosonmagyaróváriként méltán lehetünk büszkék. A beszélgetések során nem titkolt célunk, hogy olyan titkos gondolatokba is bepillantást nyerjünk, melyeket talán még egy távolabbi ismerős sem sejthet.

Na ez az, ami Gábor esetében nem sikerült! Ő ugyanis egy olyan ember, akinek az élete teljesen eggyé vált a Mosonmagyaróvári Vízisort Egyesülettel. Együtt lélegeznek, együtt sírnak és nevetnek.

Éppen ezért, kedves Olvasóink, ha ez a riport egy picit többet szólna az Egyesületről és a mosonmagyaróvári evezős életről, mint Gábor egyszerű, de tiszta életéről, kérlek nézzétek el neki! :)

Mikor és hogyan kezdődött a vízisporttal kötött láthatatlan szövetség?

1999-ben kerültem Mosonmagyaróvárra a Mosonmagyaróvári Vízisport Egyesülethez. Előtte Győrben éltem, a Győri Vízügy Spartacus Evezős Klubnál dolgoztam. Dr. Wlasitsch Mirko kérésére jöttem ide edzősködni. 2001-től az evezős szakosztály vezetőjeként tevékenykedtem. 2002-ben a taggyűlésen választottak elnöknek. Azóta csinálom ezt folyamatosan. A fő szempont az volt, hogy azt az egyesületet, amit Mirkóék 1993-ban alapítottak, fellendítsük, a vízisportot életre keltsük és minél több tagot toborozzunk a városban. Akkor még csak evezéssel foglalkoztunk.

2004-re értük el azt, hogy stabilan 32 fő volt az evezősöknél, s kezdtünk gondolkodni azon, hogy lehetne több lábon is állnia az egyesületnek. Nem csak evezés, hanem kajak-kenu és sárkányhajó is. 2006-tól beindult a VOLUTA fesztivál, jöttek kajakos edzők, és azóta is szinte folyamatosan bővülünk.

Most csináljuk például a Sport21-es, ergométeres felmérőt a városban, ahol csaknem 1200 gyereket mértünk már fel. Reméljük, hogy minél többen kedvet kapnak!

75 evezős, 30 kajak-kenus és 60 sárkányhajós tagot számlál az egyesület. Ezek nagyon nagy számok. Hogyan tudok kézben tartani mindezt?
Ezért volt szükség ez Egyesület szerkezeti felépítésének módosítására. Most minden szakosztálynak külön vezetője, edzői struktúrája van. Nekem az összetartás részét kell megcsinálnom, illetve a pályázati (önkormányzat felé, szakszövetségek felé ill. egyéb különböző szakmai szervek felé) és egyéb rendezvények koordinációját, adminisztrációját, szervezését. A speciális szakági feladatokat a szakosztály vezetők látják el az edzőkkel közösen.

A szakosztályok külön szervezik a versenyeiket, utazásaikat, leigazolásaikat, edzéseiket.
Egyesületi osztályok vezetői:
Kajak kenu szakosztályvezető és edző: Salga István
Sárkányhajó szakosztályvezető: Németh Henriette
Evezős szakosztályvezető - 2014 januártól: Nagyné Valkai Éva.

Amikor ezt elkezdtétek Mirkóval, gondoltátok volna, hogy egyszer ezeket el fogjátok érni? Kitűzött cél volt, hogy előbb-utóbb ezt el kell érni?
Kitűzött cél nem volt. Igazából 2-3 évvel ezelőtt döbbentünk rá arra, hogy hirtelen mennyien lettünk. Teljesen át kellett alakítani az egyesület szerkezetét, finanszírozását. Egy teljesen új helyzet elé kerültünk, s itt lett igazán nagy segítség, hogy mindenki megtalálta azt a területet, amiben a legjobb. Szétosztottuk magunk között a munkát. Így lett marketingfelelős, pénzügyes, rendezvényfelelős, pályázati felelős és egyéb szakmai dolgokért felelős. Úgy gondolom, most már látványosan jó irányba haladunk. Ezt bizonyítja az is, hogy a városban 3 éve mi vagyunk a legeredményesebb Egyesület.

2-3 éven keresztül mi adtuk az év sportolóját. Reméljük, hogy a most hétvégén zajló sportgálán megint hasonló eredményeket érünk el.

Örülünk, hogy ide fejlődtünk!

Mi történt 2-3 évvel ezelőtt?
El kellett gondolkoznunk, hogy hogyan tovább. Legyen-e fejlődés, tartsuk-e meg ezt a rengeteg tagot, de akkor nem tudjuk garantálni, hogy ekkora létszámú sportolót el tudunk látni. Az átalakítás és teljes átszervezés alatt gondoltunk egy merészet: eldöntöttük, hogy pénzt nem fogunk kérni, de akkor felmerül a kérdés, hogy miből finanszírozzuk az egyesületet?

Eldöntöttük, hogy turisztikára fogunk támaszkodni. Turisztikai pályázatokban vagy akár helyi turisztikai eseményekben láttuk meg a jövőképet.

Viszont ha azt akarjuk, hogy ebből kivegyük a részünket, akkor fejleszteni kell: ki-, beszálló stégeket kell építeni, füves területeteket létrehozni, ill. elérni azt, hogy a fürdőzők jöjjenek és béreljék a hajókat. Itt jöttek be a cégek a történetbe: nem szponzorációt kértünk, hanem komplett szolgáltatást ajánlottunk nekik megvételre: vízitúrát, csapatépítő jellegű összejöveteleket - és ez a mai napig így működik. A versenysportra szánt pénz 2/3-át termeljük ki így. Nem azt mondom, hogy nincs szponzor, de nem tömegével.

Azt szerettük volna, hogy jöjjenek a cégek, s ez meg is valósult, hiszen ma sikk részt venni a VOLUTA fesztiválon.
Mindez megvalósulása kellett ahhoz, hogy ekkora létszámot el tudjunk látni.

A több lábon állás a cél és az egyetlen lehetőségünk. Ehhez kapcsolódik legújabb pályázatunk is, amit 2013 év elején nyertünk el. Mosonmagyaróvár Vízisport Utánpótlás Tehetségközpont lettünk. A Genius portál segítségével nyertünk el nettó 10M Ft-ot. Magyarországon kettő ilyen tehetségközpont van, a Szolnoki Sportiskola és miénk.

Tulajdonképpen kettőtökön múlt az egyesület eddig pályafutása?
Így van! Mirko volt az, aki mindig is vitte a zászlót, megalapította az egyesületet 1993-ban és mindvégig ki is tartott mellette, de azért én mindig azt mondom, hogy az új időszámítás 2000 környékére tehető, amikor is elkezdődött az első igazi toborzás és jöttek az új tagok.

Főleg gyerekek?
Elsősorban gyerekek, de a szülők is egyre többször ültek már be a hajókba. Jelenleg a 160 tag 80%-a gyerek. 10%-a, 16-17 éves utánpótlás csapat és 2-3 felnőttünk is van már, akik nálunk nevelkedtek és itt is maradtak az egyesületnél. Ők már elérték, hogy nem csak serdülő- és ifjúsági- hanem felnőtt válogatottak.

Milyen eredményeik vannak?
Az utánpótlás korcsoportban meghatározó szerepet töltünk be Mosonmagyaróváron. A múlt heti fizikai felmérő versenyen is a legtöbb pontszámmal mi nyertünk, a legeredményesebb egyesület mi lettünk, ill. már tavaly is az evezős diákranglista versenyben is mi lettünk az elsők. Evezésben országosan az összes 36 egyesületből a 10-dik helyen állunk. Ez egy jó középmezőny, ill. a középmezőny eleje.

A felnőttjeink: Glaser Rebeka 2013-ban Kazanyban, az Univerziádén vett részt.

A másik nagy projekt a Malom ági Lajta hajózhatósága. Kinek szól elsősorban a Lajta-Leitha: sportolóknak, turistáknak, helyieknek?
Úgy gondolom, hogy ez egy összetett kérdés: a sportolóknak nem minden esetben. Leginkább a helyieknek, akik látják, hogy az eliszaposodott, szeméttel teli hordott Lajta jelenleg hogyan néz ki. Itt is azon dolgoztunk, hogy a túrázók jöjjenek be a városba és vízről nézzék meg a várost.

Nagyon nagy segítség és ötletgazda, aki igazán a szívén viseli a Lajta a sorsát: Dr. Wlasitsch Mirkó . Ő az, aki nélkül nem valósulhatott volna meg, akinek álma volt és már töri a fejét az új dolgokon. Közösen egy teamben dolgozva igazán izgalmas munka volt.

Én is többször eveztem már végig a szakaszt és azt kell, hogy mondjam, teljesen más vízről a város, mint biciklivel vagy akár gyalogosan.

Egyéni vagy csoportos jelentkezőket vártok?
Egyének is jelentkezhetnek és csoportokat is végigviszünk. A pályázat keretében szereztünk rá 19 kajak-kenut, így ezt meg tudjuk oldani akár nagy létszámban is.
Kell ehhez egyfajta előképzettség?
Előképzettség nem kell. Vannak túravezetőink, 15 magyar ill. 15 osztrák vezető, akiket speciálisan a Lajta nagyobb folyású szakaszaira képeztek ki.

Hol lehet jelentkezni?
Nálam vagy a csónakházban a gondnokoknál.

Mekkora ez a szakasz?
A városban lévő szakasz 8,5 km. ez kb. jó óra, 1,5 óra evezés. Zurndorftól Móvárig pedig két napos, kb. 62 km.

Szálláshelyet is ti foglaljátok le?
Természetesen. Ám az a tapasztalat, hogy aki erre a túrára jelentkezik, az inkább részesíti előnyben a sátrat, a nomád életmódot, mert szeretnek együtt lenni a természettel.

Milyen lenne Nagy Gábor élete vizisport nélkül?
Húha! Nagyon üres!
Minden idődet, minden percedet ez tölti ki?
Majdnem! A családom is meghatározó szerepet tölt be az életemben. Bár ők is közel állnak ehhez a sporthoz. A kislányom most igazolt le az egyesületbe 7 évesen. A feleségem is edző és szakosztály vezető. Édesapám masters versenyző, öcsém is ifjúsági válogatott volt. Üresebb lenne az életem a vízisport nélkül és nem is szeretnék nélküle élni.

Van hobbid?
Azt szoktam mondani, hogy a hobbim a munkám. Így teljes életemben azt csinálom, amit igazán szeretek. Annak ellenére ez fárasztó is, mert vannak nehézségek, ám amikor jönnek a sikerek, versenyek, eredmények. – ezekkel fel tudok töltődni és feldob a következő időszakig. Például a téli időszak nagyon nehéz, amikor nem tudunk vízre szállni.

Milyen nehézségek vannak a téli időszakon kívül?
Leginkább az adminisztráció. A pénzügyi nehézségek, finanszírozások, bankokkal való tárgyalások, folyamatos pályázatírások.
És az idő: negyedéves beszámolók, malomharc a könyveléssel. Ez egy örök harc, pláne úgy, hogy mindenki munka mellett látja el a feladatait. Szerencsére Tilai Laciék mindig készségesen állnak mellénk, bármikor fordulhattam hozzájuk, mindig segítettek.

Tervek?
Most bővültünk szakemberekkel is a Tehetségközpontnak köszönhetően. terveink között szerepel az új evezősök beintegrálása. Nem azt mondom, hogy újabb 160 fővel, de kb. 20-30 fővel mindenképpen számolunk. Célunk, hogy a megfelelő utánpótlásbázissal állhassunk ki. Kölcsönös együttműködést kötöttünk az iskolákkal ergométeres programmal kapcsolatban.

Hova lehet még fejlődni? Mit bővíthető az egyesület a városon belül?
Úgy gondolom, hogy a tévhittel ellentétben nagyon fontos, hogy minél több felnőtt korú sportolót neveljünk ki, mert megvan hozzá már minden lehetőség. Nem hiszem, hogy nem tudnánk megtartani a felnőtt sportolóinkat. Itt van példának Glaser Rebeka, aki már Budapesten tanul, de itt maradt versenyzőként. Hét közben Csepelen edz, hétvégén pedig itthon.

Sőt, több olimpikon is jött volna Óvárra, de annak vagyok híve, hogy inkább 12-13 éven keresztül neveljünk ki sportolót. Igaz venni sokkal egyszerűbb lett volna, de az nem kihívás! Már most látok 2-3 olyan gyermeket, akinek jó esélyei vannak a felnőtt sportágban eredményeket elérni.

Sérült gyerekekkel is foglalkozunk, Nagyné Valkai Éva edző látja el ezt a feladatot. Ez egy másik színfoltja a Mosonmagyaróvári Vízisport Egyesületnek. Az Éltes Mátyás Nevelési – Oktatási Központtal és a Reménység Alapítvánnyal kötöttünk egyezséget. Ez egy olyan kihívás, melynek az eredményessége inkább hosszú távon érvényesül mindegyik résztvevő számára. A sérült gyerekek minden edzésen együtt vannak az egészségesekkel. Pontosan azért, mert feltörekvő fiatalság nem tudja, hogyan kezelje a sérült gyerekeket. Őket pedig arra kell megtanítani, hogy elfogadják az egészségesektől a segítséget. Nálunk együtt edzenek a tornateremben és a hajóban is együtt eveznek. Nemrég történt például, hogy az egyik sérült gyerek nem hozott el egy szabadidőnadrágot és egy másik egészséges gyerek adott neki. Köztudott, hogy a sérült gyerekek nagyon ragaszkodnak a saját dolgaikhoz és nehezen fogadnak el bármit is mástól. De ott, akkor ő elfogadta. Megható volt!

Versenyekre is járunk velük ugyanúgy, mint az egészségesekkel. Nagyon jó hatással van rájuk: jobban teljesítenek az iskolában, a tanulásban, a koncentrációban, nyitottabbá válnak.

Új edzőnk, Székely István kifejezetten kerekes székesekkel foglalkozik, külön jár el Győrből hozzájuk. Ő a para sportban nagyon sokat lépett előre. Kinn volt pl. Londonban is a paraolimpián.
Ezeket a lehetőségeket is visszük tovább és fejlesztjük folyamatosan.

Mit üzennél az Olvasóknak?
Azt üzenném az olvasóknak, hogy legyenek bátrak és próbáljanak ki minél több sportot! Ne ragadjanak le a gyerekek csak egy-egy sportágnál, mert lehet, hogy máshol sokkal sikeresebbek is lehetnek. Legyenek kreatívak! :) A szülők pedig segítsenek ebben a gyerekeknek!

Így legyen!

Szerk.: Nemes Claudia

Riportok, pozitív történetek Mosonmagyaróvár és környékéről.
Februártól minden héten az InfoMóvár oldalán.

Ha van olyan személy, akiről szívesen olvasnál, írd meg nekünk!
E-mail címünk: info@infomovar.hu