Egy rövid pihenés után pedig, rögtön a Rosztov Don elleni felkészülési mérkőzéssel kapcsolódott be a Motherson-Mosonmagyaróvár felkészülésébe.

- Még sincs kézilabda undorom – mondta vidáman Kellermann Dóra, akit ezzel az írással szeretnénk bemutatni az MKC szurkolóknak. – Sőt, nagyon örülök annak, hogy már mérkőzéseket is játszunk, mert sajnos a junior kontinens tornán elég keveset játszottam. Őszintén megmondom, hogy ez bántott is, de tudom, hogy ez az érzés hamar elmúlik, viszont a junior EB-aranyérem örökre megmarad.

- A Kellermann név nem ismeretlen a mosonmagyaróvári szurkolók körében, hiszen a nővéred kézilabdázott az MKC csapatában. A Te utad, hogyan vezetett Mosonmagyaróvárra?

- Nővérem Réka, aki jelenleg a VKLSE Győr játékosa, két évig játszott Mosonmagyaróváron, az ifjúsági csapatban. Mindketten az ETO-utánpótlásban kezdtük a játékot már hat éves korunkban, de én végig is jártam az utat, egészen a felnőtt csapatig. Nagyon büszke vagyok arra, hogy az első élvonalbeli mérkőzésemen még gólt is sikerült dobnom az Alba ellen. Sokat tanultam a győri csapatban, ahol olyan kitünő edzőim voltak, mint Hornyák Lajos, Kun Attila, Pigniczki Krisztina, Róth Kálmán, Tóth Lászlóné, Vura József és Bognár Róbert. Utóbbival beszélgettem arról, hogy érdemes lenne egy kölcsönszerződéssel most Mosonmagyaróvárra igazolnom, mert fiatalként, nekem most minél több játéklehetőségre van szükségem. Ismertem az MKC csapatát és szívesen jöttem ide, amit egyáltalán nem is érzek visszalépésnek. Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon kevesen tudnak visszakerülni az ETO-hoz, de én most nem is foglalkozom ezzel. Az a célom, hogy fejlődjek, tapasztalatokat szerezzek, jobb játékos legyek és erre itt Mosonmagyaróváron minden lehetőségem megvan.

- Nagyon eltökélt és céltudatos mondatok ezek egy tizenkilenc éves lánytól. Mindig ilyen megfontoltak a döntéseid?

- Kevés ilyen komoly döntést kellett hoznom idáig, de az egyértelmű a számomra, hogy a karrierem szempontjából kiemelten fontos lesz a következő idényem. Mindenképpen stabil élvonalbeli játékos akarok lenni és ehhez most elsőként, fel kell vennem az első osztály ritmusát. Az ugyanis össze sem hasonlítható a korosztályos mérkőzések tempójával és követelményeivel. Az egyértelmű, hogy ehhez maximális szorgalom és kitartás kell, de az én esetemben még ez sem elég, mert nem vagyok „klasszikus” kézilabdázó alkat. Ezt pedig kizárólag gyorsasággal és irányítóként, jó döntésekre alapuló, bátor játékkal tudom ellensúlyozni. Erre fogok tehát törekedni és jó példa számomra az ETO norvég klasszisa, Stine Bredal Oftedal, aki szintén nem igazán magas kézilabdázó.

- Milyen tapasztalatokat szereztél eddig az MKC-ról, mit remélsz a hamarosan kezdődő bajnoki sorozattól?

- Rövid ideje vagyok a csapattal, de azt már látom, hogy nagyon jó közösségbe kerültem és szakmailag is remek munka folyik. Nem véletlen tehát, hogy az MKC a harcos és szervezett játékával sok meglepetést szerzett az előző bajnokságban. Bízom abban, hogy a csapat ezt meg tudja majd ismételni és a bajnoki sorozatban én is megállom a helyem. Jól érzem magam Mosonmagyaróváron, örülök, hogy közel maradtam Győrhöz, így nem kellett elszakadnom a megszokott környezetemtől sem.

Akikre nemcsak Mosonmagyaróváron, hanem az egész országban büszkék, az MKC két junior Európa-bajnoka: Herczeg Lili és Kellermann Dóra.