Mindenkinek van az életében olyan közszereplő, sztár vagy híres ember, akivel szívesen találkozna személyesen. Nos, az én „bakancslistám”-ra már évekkel ezelőtt felkerült A Nagy Soma interjú. A szakmánk ugyan megkívánja, hogy próbáljunk meg tárgyilagosak maradni, s bízzuk inkább az Olvasóra azon döntés jogát, hogy tetszett-e vagy sem számára az írás és/vagy az interjúalany.

Meg is próbálom tartani magam ehhez, de bárhogy is alakul, már most jelzem, hogy nem fogom tudni visszafogni azokat a bennem zajló érzelmeket, amiket átéltem ezen a délutánon. De lehet, hogy ez nem is olyan nagy hiba??? :)

Soma június 20-án, szombaton a Sziluett Mozgásstúdió „Nőnek lenni jó!” címmel meghirdetett Női Nyári Táborának a meghívott előadója volt – immár második alkalommal.

Az InfoMosonmagyaróvár képviseletében az egész szombat délutánt és estét a táborlakókkal töltöttem. Elsősorban a kíváncsiság hajtott – „Mit ad a nőknek egy ilyen tábor?”. Az erről készült színes beszámolót már megjelentettük oldalunkon (a szerk.) -, másrészt pedig természetesen Soma előadása.

De nem is tartok több felvezetőt, jöjjön végre a Nagy Találkozás és beszélgetés – írott változata.

A délutáni tornaórák után volt alkalmam az ebéd utáni előadóval, Takaró Lajosnéval interjút készíteni, amikor besétált a terembe Gyöngyi. Még nem sokan vártunk rá itt, mert - mivel ez egy női tábor, az estére való felkészülés még izzott a levegőben. Ám őt ez nem zavarta. Természetesen és mosolyogva foglalta el a számára fenntartott pódiumot és rögtön beszélgetést kezdeményezett.
Jobban belegondolva: Hogyan is zavarhatna egy ízig-vérig nőt egy ilyen kis „dráma”?

Előadásának címe: „A női szerepek megélése, a nőiségünkben való kiteljesedés lehetősége”. Ebből megtudhattuk, hogy összesen 7 szerepnek kell(ene) megfelelnünk a mindennapok hajtásában. Ha bármelyik irányba is elbillen a mérleg, már másként éljük meg szerepeinket és ezzel együtt a nekünk szánt utat is. Megijedni azonban nem kell, tudatos életszemlélettel ezeket bármikor tudjuk korrigálni! Újraélni azt, ami talán már múlónak tűnik vagy épp ellenkezőleg, kihozni magunkból olyan érzéseket, melyeket eddig még magunknak sem mertünk bevallani.

Véleménye szerint:

„A XXI. századi nőnek szinte kötelessége gondozni a nőiség és a női szexualitás fontosságát!”

Mindezen eszmék hirdetését Soma már rég a zászlójára tűzte, de mint mondja: több évtizednyi tanítás sem elég ahhoz, hogy ezek az információk mindenkihez eljussanak. Ha visszatekintünk az emberiség múltjára, akkor világosan látható, hogy az évszázados női elnyomást nem lehet pár reinkarnáció alatt újjáépíteni. A történelem is ezt igazolja, melyben a patriarchális kort nevezte meg a férfiuralom koronájának. Ezen rendszer normáinak leomlásával kezdődött az a korszak, amikor a nők is elismert szereplői lehettek a társadalomnak. S most, hogy már az évszámok is kettessel kezdődnek - akárcsak a női személyi számok -, spirituális szempontból ez megint csak nem jelent túl nagy diadalt az erősebbik nem számára.

De térjünk vissza még a szerepekhez. Melyek azok a feladatok, kihívások – kinek mi? - amelyekkel jó lenne teljes mértékben azonosulnunk és nem utolsó sorban megélnünk.

Női szerepminőségeink:

1. Anyai minőségünk – bár hozzátette, nem kell feltétlenül mindenkinek szülnie!
2. Vénuszi minőségünk – ezek a Mars-i energiák
3. Főpapnői minőségünk – lélekkapcsolat önmagunkkal
4. Dolgozó női minőségünk – mert ez sem volt mindig így…
5. Barátnői minőségünk – ahol gátlások nélkül, szabadon megjelenhet az árnyék énünk is…
6. A bennünk élő örök gyermek minőségünk – ez talán teljesen egyértelmű
7. Embertársi minőségünk – mely arról ad tükörvilágot, hogy épp most hol tartunk.

Ezt tovább most nem is részletezem, mert teljes megértéséhez mindenképpen személyes előadásra van szükség a nagy tudású tanítóval. A lényeg az, hogy legyünk és merjünk még nőbbek lenni!

Nem hagyhatom ki ebből a riportból, sőt meg is ragadom az alkalmat, hogy oszlassak azon a tévhiten, miszerint Soma Mamagésa, a „bögyös fürtös” csak a szexről és a szexualitásról beszél. Annak ellenére, hogy ezt az elhivatott szerepét is büszkén vállalja, szombaton mégis többet kaptunk Soma, a spirituális tanítómester tudásából.

Nem tudni, hogy ez a cikk mikor fog pontosan megjelenni – az Everness Fesztivál alatt vagy után -, mivel a Nagy Önismereti Fesztiválon Soma hangsúlyos szerepe és elfoglaltsága jelentősen befolyásolja a megjelenési visszaigazolást. A nagy eseményről tartott előzetes beszámolója - az előkészületekről és a lelkiismeretes felkészülésről -, azonban mindannyiunk számára példa értékű lehet. Naponta követem közösségi oldalán a munkáit és megosztott gondolatait, de a személyes beszélgetés alatt átélt mély érzései engem is megleptek.

Kívánom Neked, kedves Olvasó, hogy a most következő sorok olvasása közben bátran nyisd ki a szíved és a lelked, s próbáld meg átélni azokat a tanításokat és pozitív energiákat, melyben én is részesülhettem!

Soma, milyen újdonságokkal, újításokkal készülsz az idei Everness fesztiválra?
Hát először is, életemben először lesz egy Öngyógyító falum! Ezt a tavaly megjelent Öngyógyító könyv hozta magával. Az egész családot bevonva készülünk díszletekkel, energiával és minden eszközzel, hogy ez a lehető legjobban sikerülhessen!
Eleve már attól lázban égek, ha elképzelem, hogy abban a térben, mely nyolcas alakzatban lesz megépítve, több mint 30 tanító kap helyet. Több tucat módszer, technika és eszköz lesz egyszerre jelen…
S hogy milyen tapasztalás lesz majd belőle?! Húúúú, biztosan felülmúlhatatlan és megismételhetetlen!
Sokat foglalkoztat az is, hogyan rendezzem majd be az egész tábort a 4 őselemnek megfelelően valamint az, hogy ennek a mágikus térnek hogyan alakuljon ki a transzformációs pontja. Hogyan fogom majd én magam is megélni az ott levő munkáimat? Az biztos, hogy hatalmas spirituális erő lesz!

(Ugye megmondtam! És még csak az elején járunk! – a szerk.)

A helyszínre már előző nap lemegyünk teret tisztítani és felépíteni. Ugyanis a terek építése adja a keretet. S hogy milyen érdekes a magyar nyelv: terek, visszafele keret. Bárhova megyünk, többnyire be van lőve egy térbe egy szokás, egy keret, egy norma, hogy ott mit fogadnak el, mit illik és mit nem. Az általunk felépített térben garantáltan mindenki az lehet, aki valójában, maga a teljes individum.
Szerdán, pénteken és vasárnap, a zárónapon 8-tól 9-ig Hálaadó szertartás meditációt tartok a nőiségünkért, illetve Éva sátrában workshop-om is lesz. Itt konkrétan csak az egységélményre fogok meditációt szervezni.

A nyilvános előadás és a VANAVAN koncert (Soma most debütáló, új zenekara – a szerk.) a nagyszínpadon lesz.

Ilyen még nem volt Magyarországon, hogy ilyet bárki megvalósított volna: hogy egy térben legyen a csoportos kineziológiai oldás, az osho féle dinamikus meditáció, az egyénizőkben a Pránanadi utaztatás, a szexuálpszichológus, a Recall Healing, a Holografikus Healing, a színterápia, a művészetterápia, a lélektánc, a varázs-mese terápia, a női szentély, a családállítás, meg még a szimbólumok, meg még az installációk – nem is sorolom, mert ha valaki felmegy az Everness oldalán az Öngyógyító falu oldalára, az megtalálja, hogy mennyi mindennel készülünk.

S hogy ez az egész kiből mit fog kihozni, hát ez egy olyan izgalmas kaland, ami biztos vagyok benne, hogy minden résztvevő számára felejthetetlen élményt fog jelenteni!

Büszke és boldog vagyok, hogy ezt megálmodtam, és hogy ezt az álmomat meg is tudtam valósítani!

Ám ezt a boldogságot is beárnyékolhatja az emberek mohósága! Nagy kérdés és egyenlőre még bennem is megválaszolatlan kérdés, hogyan lehet megakadályozni azt, hogy a látogatók ne részegüljenek bele a sok-sok spirituális programba.
Ez nagy felelősséget és odafigyelést igényel tőlünk! Már az első napon be kell programozni a térbe, hogy mindezeket az erőket együtt tudjuk tartani, valamint benne kell lennie még a mértéktartásnak, a megengedésnek, és az ősbizalomnak is.

Gondolom, nem lehet minden látogatóra egyenként figyelni és jegyezni, ki mikor melyik előadáson, oldáson-kötésen, meditáción vesz részt. Kinek a tényleges felelőssége ez?
Mivel számolunk ezzel, ezért előre leírtuk a táborra jelentkezőknek, hogy erre mindenképpen ügyelni kell! Ha ezekből a módszerekből valaki négyet-ötöt vagy akárcsak hármat-négyet - attól függ, hogy ki milyen - egymásra rak, abból már olyan zavar és mélypont alakulhat ki, ami akár sokkos állapotot is eredményezhet.

De nekem erre is felügyelnem kell ott! Azt érzem, hogy mintegy tyúkanyó fogok jönni-menni, mert hát ezért én vagyok a felelős. Lehet, hogy valakire majd rá kell szólni, hogy „Figyelj, neked ez sok volt, menj el egyénizni és vezesd le!” Vagy: „Figyelj, nem te voltál, aki tegnap volt lélektisztításon? Ma még akarsz menni vérvonalra? Nem lesz sok egy kicsit?” Valahogy így képzelem el.

Nekem ez az 5 nap egy nonstop szolgálat lesz, és egy hatalmas nagy Kaland!

Egy kicsit kanyarodjunk vissza az előadásodhoz. Az oldaladon nagyon sok téma közül lehet választani annak, aki felkér Téged egy-egy előadásra. Ezek részben spirituális előadások. Varga Lászlóné Ági a „Női szerepeket..” választotta. Ez viszonylag könnyebb témának tűnhet, ennek ellenére nehezen tudom elképzelni, hogy mintegy tankönyv-szerű szövegként mindenhol ugyanazt és ugyanúgy adod elő. Mennyire vázlatszerűen vannak meg benned ezek a történetek és mennyi ebből az improvizáció? Folyamatosan figyelned kell a reakciókat és annak megfelelően, hogy a közönség mire fogékony, mit képes befogadni úgy tudod alakítani az előadás mondanivalójának mélységét?
Pontosan így történik! Mindig van egy keret, amelyhez visszatérek, még ha egy kicsit el is csapongok a témában. Ahhoz, hogy felmérjem az előadásra érkezőket, mindig kell egy bevezetés, majd ennek a kibontása. Utána a konklúzió, hogy „Oké, rendben van, jó az infó, de mit kezdjek én ezzel?!”. Figyelnem kell, hogyan tudják mindezt integrálni, befogadni, elhinni s aztán majd egyszer akár megvalósítani. Mindig mondok, adok ehhez valamilyen technikát is, amivel hasznosítani tudják az elhangzottakat. Az viszont már megint csak egy felelősség, hogy milyen összetételű társaságnak milyen eszközt adok a kezébe. Mert ez nagyon nem mindegy!

Így előfordulhat, hogy egy másik társaságnál másik technikákat javasolsz?
Én flow-ban vagyok és teljes mértékben hagyom az áramlást. Folyamatosan figyelem a szemeket - ezért is szeretem, ha közel vagyok az emberekhez –, mert ezt együtt csináljuk. Ezt mindig az adott pillanat alakítja. És hadd mondjam el, hogy ennél a közönségnél például meglepett, hogy ennyire mélyre lehetett menni a témában. Ezek is olyan információk, amiket máshol talán nem mondtam volna el. Mindig vannak olyan kérdéseim, amivel már eleve tudom, hogy ez egy olyan célközönség, akiknél lehet mélyebbre menni. Lehet-e egy kicsit többet, merészebb információt átadni vagy sem?

Vannak kedvenc témáid?
Inkább úgy mondanám, hogy kedvenc előadás-típusaim vannak. Az egyik az ún. vursli. Ezt én neveztem el így. Ilyenből egyébként nagyon kevés jön. Hogy mit is jelent ez? Amikor először elmentem egy ilyen rendezvényre, akkor nagyon letoltam a rendezvényszervezőmet. Egy kisebb településre hívtak, ahol úgy volt meghirdetve, hogy a falunap keretén belül fogok fellépni. Lesz egy lezárható sátor, az emberek, akik rám kíváncsiak odajönnek és végighallgatnak.

Ehhez képest nemhogy sátor nem volt, a színpad a sörcsapoló és a bogrács közé volt felállítva. A faluból mindenki ott állt, a Jóska, a Pista, a Mari néni, mindenki. De hát mit volt mit tenni, ha már ott voltam, nem futamodhattam meg. És mit gondolsz, mi történt? Először csak egy kisebb kupacnyi nő gyűlt a színpad köré, aztán egyre többen és többen lettek. Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a sörhasú férfiak - kezükben a sörösüveggel – is megállnak, és ott maradnak hallgatni az előadást. És ezekben a pillanatokban lehet igazán megérezni, hogy az emberek elképesztően ki vannak éhezve ezekre a történésekre. És mint a szivacs a vizet, úgy szívják be a szellemi információt. Nekem ez egy kicsit olyan, mint egy térítés. Úgy érzem magam, mint egy vándor prédikátor.

Ezt nagyon szeretem. Ez egy nagyon nehéz feladat, de ebben van valami egészen lélekemelő!

A másik előadás-típus pedig, amit szeretek, amikor zárt, intim közegben, már spiritualitásban jártas emberek között taníthatok. És ez a csapat itt most ilyen volt.

Talán egy hónappal ezelőtti interjúdban, azt nyilatkoztad, hogy el sem tudod képzelni, hogyan éltél ilyen intenzíven az elmúlt 9 évben. Volt példa arra, hogy még a testvéreiddel is három hétre előre kellett időpontot egyeztetned. Valamint azt is nyilatkoztad, hogy most egy kis csend jön az életedbe. Hogyan lehet visszavenni ebből a pörgésből? Mi az, ami más lesz ezután?
Először is el kell menni egy teljesen másik helyre. Mert ha otthon vagy, akkor egyértelmű, hogy otthon be fog kapcsolni az, hogy „Jaj, ezt le kéne mosni, zárni, törölni, hívni, rakni, pakolni, írni, stb..”
Van egy kis családi erőhelyünk a Balatonfelvidéken, ami már úgy van eleve beprogramozva, hogy ha odamegyek, akkor az a töltődés, és a no munka. Ez egy más információs tér és ott szeretnék most egy pár hetet tölteni.

Biztosan mindenki látta már Somát TV-ben, előadások alatt, interjú közben vagy akár egy főzőshow-ban. Az ő habitusát nehéz bárkinek is überelni. Tele van olyan energiákkal, amivel bőven jutna akár egy egész osztálynak is. Most sem tud egy helyben ülni, egyfolytában ugrál, hajat igazít, nevet, a kezével is artikulál. És én csak iszom a szavait. Olyan vicces és mély is egyben. Könnyed és kifinomult. Egy valódi nő ül mellettem. Egy olyan ikon, akire a nők büszkén nézhetnek. Mester és tanító, de egy pillanat alatt elő tudja venni a puritán énjét is. Mindez a kettősség egy olyan játékot és bohóságot eredményez, melytől mindenki felé egyből közvetlenséget és bizalmat vált ki. Én is átveszem a stílust és lazább témákra irányítom a beszélgetést.
Ez a nyári program?
Tulajdonképpen igen, azon kívül, hogy az Everness lemegy, aztán lesz Nagyváradon egy előadás, utána egy koncert, egy női tábor, egy koedukált tábor meg a stúdiózás. De ezeken kívül más semmi.
A stúdiózást pedig nem is számolom igazi munkának. Az olyan, mint a hobbi, a játék. De tulajdonképpen az előadások is. Nekem csupa olyan munkám van, amit élvezek, szeretek, ami tölt, ami lelkesít. Ezért is van az,

ha most még egy könyvet írnék, annak olyan izzadtság szaga lenne, hogy nincs az a dezodor, ami elnyomná…

Most azt érzem, hogy ennyire volt lelkesedésem. Olyat, ami meg nem lelkesít, olyat nem szeretnék csinálni.
Lesz azért két-három hét, amikor a lifetációnak fogom a legtöbb időt szentelni.

Lifetáció? Még nem hallottam ezt a szót, de igen „Somásan” hangzik…
A lifetáció a kedvenc lazítási formám. Ennek a mestere vagyok. Hogy mit jelent? Amikor egy felfújt gumimatraccal bemégy a Balatonba, de nem előre, hanem messze-messze, akár egy kilométerre is a parttól, viszed a kinyúlt fürdőbugyit, amit rátekerve a kezedre és valamilyen botra, hogy el ne vigyen messzire az áramlás, és hagyod, hogy a tested csak lifegjen a víz felszínén. Van egy lifetációs csúcsom is. Mit gondolsz hány óra?

Nem tudom. 9?
8,5. 8,5 órán át lifegsz. Ez azt jelenti, hogy még pisilni sem szállsz le. Ugyan minek? Néhány óra vízen való lifegés, meditáció, levitáció után kijössz a partra és egyszerűen az érzed, hogy nincs gond. Erre még egy fröccsöt megiszik az ember, vagy kettőt, és kész, teljesen beolvadtál! Elképesztő élmény, s mindez két-három héten át.

Egyik blogbejegyzésedet úgy kezdted, hogy „Milyen jó, hogy van a van!”. Az új, most debütáló együttesed neve is ebből adódik?
Jajaja, hát ez az a bizonyos homokozó kisgyerek, aki feloldódik abban, hogy a várbörtön rácsait feszegeti. (belső info, utalás az előadás egyik történetére – a szerk.) DE ebben a vanban rengeteg múlt is van. A vanban minden benne van. Benne van a jövő is.

Kis csend következik. Érződik már rajtunk a fáradtság, hiszen este 9 körül jár az idő, s még nem is vacsoráztunk. Én nagyon élvezem a beszélgetést, de legfőképpen azt díjazom, hogy ennyire őszinte velem a pár órás ismeretség után. Azon gondolkozom éppen, hogy ez lesz a következő felvetett gondolatom, aztán elvetettem, mert egy másik kérdés fogalmazódott meg bennem.
Mi a jövőképed?
Úgy gondolom, hogy most egy lelkileg intenzívebb és kellemetlenebb időszakom jön. A saját tudásomat is olyan szinten felül fogom írni, ami már elindult bennem, hogy megkérdőjelezem „Hogy bármit is tudok-e és hogy tényleg minden így van-e?”

Azt mondják, hogy ez a fejlődés egyik jele, nem?
Igen, de ez az érzés nem csak egy-két óráig vagy napig tart. Azt érzem, hogy most egy hosszabb olyan időszak jön, amikor azt gondolom, hogy lehet, hogy így van és lehet, hogy nem. Azt gondolom, hogy legjobb, ha halandzsa nyelven énekelek, mert ott nem lehet nagyot téveszteni. Valahogy azt érzem, hogy szűkek lettek a szavak. És hogyha visszatérek az íráshoz, akkor elképzelhető, hogy spirituális mesenovellát írnék, de akkor már indirektben játszom.

És a világra vonatkozóan milyen jövőképet látsz? Nagyon sokat beszéltünk a női szerepek fontosságáról és hangsúlyáról. Az energiákról és ezek felelősségéről. Azt mondtad, mióta 2-es számmal írjuk az évszámokat, azóta kezd igazán kibontakozni a nőiesség „forradalma”, de még csak 2015-öt írunk…
Olyan ez, mint egy óriási kastély, aminek mintha még csak az előszobájában lennénk és abból is még csak pár ajtót nyitogattunk ki. Én abszolút fejlődés-hívŐ vagyok. Hiszem azt, hogy egyre többen fognak felébredni, és akik felébrednek, azok elkezdenek szinkronicitásba kerülni az életükkel és elkezd jobb életük lenni. Kialakul egy spirituális olló, aminek a két vége igencsak eltávolodhat egymástól. Akik nem ébrednek fel, azok nagy tanítók lesznek számunkra, sok bonyodalmat hozva a világnak és maguknak. De hát egy hajóban vagyunk...

Úgy mondanám, hogy akik állást keresnek, azok állni is fognak. Állva maradnak, és nem tudják lebontani azokat a hitrendszereket, amikbe bekövültek.
Adamus Saint Germain azt mondja, hogy akik már egy ideje intenzíven ébredeznek, azoknak 10-15 év elég lehet az alapminták lebontására, de a nagy többségnek 3-4 inkarnáció kell.

Most egyenlőre azt mondom, hogy jobb bízni, mint hízni. Meglátjuk…

Hiszek abban, hogy el fogunk jutni a materizáció manifesztáció olyan szintjére, ami már napjainkban is jelen van. Vannak guruk, szvámik, akik lehozzák az anyagot a térből, azaz manifesztálnak. De mivel túl sokan nem hiszik még el, hogy ez megtörténhet, ezért minden ilyen képződmény lebomlik. Majd amikor elég sokan elhiszik, akkor meg majd megmarad. A spirituális gyógyítók – akik szellemi energiában és tanításokban részesülnek - száma is folyamatosan nő. Ez egy növekvő piac, mivel egyre nagyobb az igény rá. Az embereknek szellemi információra van szükségük.

És ez volt az a pillanat, amikor azt láttam, hogy azok a hatalmas zöld szemek azt mondják „Itt a vége, kislány! Elfáradtam!” Persze nem ezt történt, mert ő ennél sokkal intelligensebb. Ő amolyan Somásan vetett véget az interjúnak. Ennyit mondott: „Csapj bele a tenyerembe és menjünk enni!”
Hát így történt ez a beszélgetés. Zárul a mese-tár vagy ahogy Soma Mamagésa mondaná:

„Remélem nemcsak tanácsot, hanem kalácsot is adtam!”

Az egész nap tanulságát összegezve pedig csak azt írhatom nőtársaimnak:
Tudjuk, szeretünk szépek lenni, csinosak és néha kihívóak is. De higgyük el, hogy az igazi nőiességünket nem a csípő- és mellbőségünk méretei adják. Ennek teljes megélését sérülékeny, de erős lelkünk biztosítja. Merjük elhinni, hogy ha a lelkünk boldog, akkor a tükör is csak a mosolyt fogja visszatükrözni ránk, gyermekeinkre, párunkra, szeretteinkre és nem utolsó sorban a világra!

Nemes Claudia

A megjelent interjú szövege és képei szerzői jogvédelem alatt állnak. Annak felhasználása, osztása, idézetek felhasználása csak a szerző engedélyével lehetséges!