Nagy György mosonmagyaróvári judo szakedző, testnevelő tanár, sportiskola igazgató, tizennégy éve a Magyar Judo Szövetség főtitkára. Idén májusban ötödik alkalommal választották meg a 2022-ig tartó vezetői ciklusra.

Milyen múltra tekint vissza a sportág Magyarországon?

1906-ban Szemere Miklós kultuszminiszter meghívására érkezett Sasaki Kichisaburo judomester Magyarországra. A judo először a birkózás égisze alatt 1952-ban alakul szövetséggé.1953-ban rendezték az első Országos Bajnokságot. Ekkora terjedt el országosan is a judo. 1954-ben már elindult az edzőképzés is a Testnevelési Főiskolán. Azóta töretlenül fejlődött, bővült a sportág, érkeztek a sikerek, napjainkra világversenyeket, világbajnokságokat rendezünk.

Milyen feladatokat lát el az országos szervezetben?

Elsődlegesen a mintegy tizenötezer sportolót tömörítő egyesületekkel kapcsolatos szakmai és gazdasági irányító, ellenőrző feladatokat látom el. Három igazgató segítőmmel felelünk a hazai és külföldi versenyeztetésekért, a hazai rendezésű nemzetközi eseményekért valamint a sportágfejleszésért, a beruházásokért és az iskolai judoért. Természetesen felelőse vagyok a 1,5 milliárd forintos költségvetés betartásáért is, melyben egy pénzügyi vezető segíti a munkámat. Mindezek mellett folyamatosan képzem magam a hazai és a nemzetközi edző - és sportvezető továbbképzéseken, de néhány éve a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog és Államtudományi Karán – okleveles jogi sportszakember végzettséget is szereztem.

Milyen múltra tekint vissza a sportág Mosonmagyaróváron?

A városban 1976-ban készültek az első igazolások, de az edzések Molnár (Taxis) Károly megjelenésével már 1974-ben kezdődtek. Karcsi az Újpesti Torna Egyletből jött hozzánk. A szőnyegeket a Pákozdi testvérek adták Győrből, a Győri Dózsából Glaser Zoltán segített.
Az elmúlt idő alatt majd száz magyar bajnok és Diák Olimpiai Országos Bajnok, öt korosztályos Európa-bajnok került ki, és itt nevelkedett Sastin Marianna, aki később világ- bajnok birkózó lett. Tíz éven át az országos szövetségi ranglistán a legjobb tíz szakosztály között szerepelt a város neve a Delta Sportegyesület által. Ugyanakkor volt már az egyesületből Magyarország Jó tanulója, jó sportolója címes illetve Köztársasági ösztöndíjas versenyző is.

Ön hogyan került kapcsolatba a judóval? Hogy sikerül összeegyeztetni a fővárosi munkát az itthoni feladatokkal?

Az óvári judoval kezdetektől kapcsolatban vagyok. Előbb, mint versenyző, legjobb eredményem egy Európa Bajnoki 3. helyezés. Később, mint edző, iskolai judo oktató. De hosszú évtizedek óta a helyi egyesület elnöki munkáját is ellátom. Mióta Budapesten dolgozom azóta leginkább csak a pénteki edzésekre tudok lejárni illetve versenyekre vinni a gyerekeket. Edzőkollégáimmal ilyenkor beszéljük meg az aktuális feladatokat.

Mire tanította meg Önt a judo?

A judo sok mindenre megtanít. Nem véletlen, hogy ezt a testnevelési rendszert Japánban az általános iskoláktól az egyetemig alkalmazzák. Más országokban kötelező anyaga a testnevelésnek. Nálunk választható az általános iskola 1-4. osztályában. Ugyanúgy, mint úszni, esni is meg kell tanítani a gyerekeket, hogy életük során el tudják kerülni a sérüléseket. A judo több, mint sport. Egy olyan életszemlélet, életvezetés is, mely a testet, a szellemet, a jellemet és a lelket is erősíti, fejleszti.

Úgy tudom, hogy Ön 2017-ben az Év Jó Embere elismerésben részesült. Milyen tevékenységéért kapta?

Annyit szeretnék elmondani ezzel kapcsolatban, hogy a díjat egy sporttársamért való önzetlen cselekedetem elismeréseként kaptam egy országos civil szervezettől. A felterjesztésről magam sem tudtam, nem is gondoltam semmilyen díjra, hisz a judo arra is tanít, hogy tégy jót, de ne kérkedj, ne hangoztasd mások előtt. Ettől függetlenül örültem, hogy méltónak találtak rá.

Korábban Mosonmagyaróváron, szinte egyedüliként lehetett judot tanulni az óvodákban és néhány iskolában. Mi a helyzet most?

Amióta az oktatási államtitkár megszabta, hogy hatvan órás pedagógiai végzettség kell a tanintézményekben való óratartáshoz, azóta tanítókat, tanárokat képzünk ki a judo oktatására. Eddig mintegy kétezren szereztek erre képesítést. Az edzők csak tanári felügyelettel oktathatnak iskolaidőben. Mosonmagyaróváron jelenleg óvodai keretben zajlanak foglakozások.

Megoldódtak-e a helyi judósok edzőtermi gondjai? Más városokhoz hasonlóan Mosonmagyaróváron lehetett-e volna saját judo termet, dojot építeni?

Az elmúlt negyven év alatt nagyon sok helyen edzettünk. 2016-ban a szövetség úgy határozott, harminc millió forinttal támogatja a hazai judosok terem gondjait. Sajnos Mosonmagyaróváron a városi sportcsarnok építéséhez nem lehetett csatlakozni, a város pedig nem talált olyan ingatlant, amit a judo céljára felújíthatnánk, átalakíthatnánk, esetleg építhetnénk. Így ettől a lehetőségtől elestünk. A Delta SE jelenleg az UFM sportcsarnok egy kisméretű helyiségében, magas bérleti díj ellenében tartja edzéseit.

Korábban Levélen és Mosonszolnokon, de volt, hogy Mosonmagyaróváron is országos vagy akár nemzetközi judo versenyt rendeztek. Mit gondol, a sportcsarnokban lesznek ilyenek?

Amennyiben a körülmények úgy alakulnának, akkor igen. Fontos tudni, hogy megfelelő terem, tatamik, szponzori háttér, helyi támogatottság is kell, hogy ez megvalósulhasson. Mindenesetre a város hírnevét öregbítenék az ilyen események.

Négy kiadást ért meg az Ősze Attilával közösen írt könyvük a Judo Kyu vizsgák. Várható-e újabb megjelenése, esetleges átdolgozása?

Jelenleg is kapható a könyv, hisz országos terjesztésű. Eddig több ezren tanultak belőle. Természetesen, ha ezek elfogynak, átdolgozva ismét kiadjuk.

Hosszú évekig sikeresen szervezték megyei, nemzetközi nyári edzőtáboraikat Mosonmagyaróváron. Milyen feltételek mellett lehetne újraindítani ezeket?

Valóban. Európa-bajnokok, helyezettek, Magyar Bajnokok sora készült fel ezekben az edzőtáborokban és ilyenkor övvizsgát is tehettek a judokák. Sokszor voltunk száz körüli létszámmal jelen a városban. Jó lenne egy megfelelő alvó helyiség étkezési lehetőséggel, közelben egy tornateremmel. Ezek a feltételek korábban a városi kollégiumban és a gimnáziumban megvoltak, de megszűntek. Azóta nem sikerült újabb helyet találni. Pedig, ahogy a versenyek, úgy ezek a táborok is hozzájárulnának Mosonmagyaróvár ismertté válásához.

Ön Mosonmagyaróvár Sportdíjasa. Hogy látja a város sportéletét? Az ifjúság lehetőségeit a sportolásra?

Sajnos a munkám mellett nincs sok időm a város napi szintű sportéletével foglalkozni, de amit a sportgálákon látok, az nem egészen a minőségi sportról szól. Előfordul, hogy olyanok is kapnak díjat, akik nem alkottak nagyot sportágukban és olyan sportolókat is díjaznak, akik kisebb figyelemmel is beérnék. Mindenesetre a sportcsarnok elkészülte nagy előrelépés, jó lenne benne minél több olyan sporteseményt szervezni, ami az ifjúságot, de akár az egész lakosságot is megmozgatja! Köztudomású, hogy nemzeti ügy a fiatalok egészséges életmódra nevelése. A Sportért Felelős Államtitkárságon keresztül nagyon sok lehetőséget lehetne találni a fejlesztésre.

Évekkel ezelőtt külön sportiskola, de önkormányzati szinten sportreferens is működött a város sportjáért. Országos vezetőként Ön szerint ezek újratervezése indokolt lenne egy ötvenezres lakosságszám felé közelítő településen?

Igen, hiszen a sportiskolák intézményét jelenleg is több városban évtizedek óta eredményesen működtetik. Sajnos Mosonmagyaróváron megszüntették. Ahogy megfelelő szakképesítésű sportreferensre, sportmenedzserre is szükség lenne egy olyan városban, ahol kiemelten kezelik a sportot. Nem véletlen, hogy a város 2018-2023-ig írt sportkoncepcióját külsős szakemberekkel íratták meg. Ha 2019-ben Budapest Európa Sportfővárosa lesz, akkor Mosonmagyaróváron is többet kell tenni a sportért!

Ön tősgyökeres mosonmagyaróvári. Mint sportember, hogy látja városa környezeti állapotát?

Lépten- nyomon szembesül az ember a város lakosságának drasztikus emelkedésével és az ezzel járó környezeti ártalmakkal. Nemcsak a forgalom nőtt meg, ezáltal a levegő vált szennyezettebbé, hanem az eldobott szemét és hulladék mennyisége is megnövekedett. Ez jól látszik az utcákon, tereken. A több lakos, több házat, több lakást is jelent. Óriásiak az építkezések a városban, sok zöldterület tűnt el, akár focipályák is. Fákat, ligeteket, erdőrészeket számolnak fel. Ezzel az emberek orra elől veszik el az oxigént, a felüdülést hozó klímát, a szabad levegőn végezhető sportolás lehetőségét. Én annak örülnék, ha erdei utak, futópályák, vízparti árnyas sétányok szolgálnák az emberek egészségét, s hogy a közlekedésben nagyobb teret kapna a kerékpározás.

Végül had kérdezzem meg, sikerült az Ön judo iránti elhivatottságát családjában is továbbörökíteni?

A középső fiam Andris maga is ifjúsági Európa-bajnok és sportigazgató, két fiam Gyurka és Tamás több éven át judoztak. Remélem felnövekvő unokáim is folytatják majd ezt a hagyományt!

Tisztelt Főtitkár Úr!

Köszönöm a beszélgetést. Az Olvasók nevében is gratulálok ötödszöri főtitkári kinevezéséhez! Ön az egyetlen olyan mosonmagyaróvári, aki ilyen hosszú ideje irányít egy országos sportszervezetet. További munkájához jó egészséget kívánok!

Simon Zsuzsanna