Az ügyvéd közlése szerint "önmagáért beszél" a hat, egységes álláspontot nem tükröző orvos szakértői vélemény alapján kért hetedik, amely szerint nem a belgyógyászatra, hanem a traumatológiára kellett volna beszállítani a tizenéves fiút, ott végezhették volna el ugyanis azokat a vizsgálatokat, amelyek feltárják belső sérüléseit.

A tárgyalás után a család ügyvédje újságíróknak arról beszélt: nem értenek egyet az összegző szakvéleményben foglaltakkal, de jogi lehetőségeik kimerültek, ezért ejtették a pótmagánvádat.

A pótmagánvád szerint az orvos foglalkozás körében elkövetett, halált okozó veszélyeztetést követett el, amikor csupán ittasságot állapított meg a 14. életévét pár hónap híján betöltő gyermeknél. (A fiú barátai azt mondták a szülőknek: barátjuk az ágyról leesve ütötte meg magát. Csak halála után ismerték be, hogy valójában a harmadik emeletről zuhant ki.)

A pótmagánvád szerint a gyereket a kórházban töltött három óra alatt csupán fektették, számos olyan vizsgálatot nem végeztek el rajta, amellyel megállapítható lett volna belső vérzése.

A magát ártatlannak valló orvos korábbi vallomása szerint vele csak a halál megállapítása után közölték, hogy a gyerek nem csupán ittas volt, de balesetet is szenvedett. Mint mondta, a vizsgálat során a gyerek magatartása mindenben az ittasság jeleit mutatta, semmi nem utalt arra, hogy fájdalmai volnának, benne fel sem merült, hogy bármilyen sérülést szenvedett volna.

A fiút a kórházba vivő nevelőapa a június eleji tárgyaláson úgy nyilatkozott: ők is a sajtóból tudták meg, hogy a gyerek nem egy ágyról, hanem a harmadik emeletről esett le.