A gasztrokibic az Engler Étterem meghívására érkezett július harmadik hétvégéjén Mosonmagyaróvárra...

Mielőtt azonban a főzés témájára tértünk volna, muszáj volt megkérdeznem Szilárdtól, hogyan érzi magát a - már nem is annyira - újdonsült apuka?

Januárban nagy esemény történt az életetekben, hiszen megszülettek az ikrek. Emiatt minden megjelenést visszamondtál, nehezen lehetett hírt kapni rólatok. Hogy van most a család?

Nagyon jól vagyunk, köszönjük szépen! Már dolgozom - nagyon sokfelé hívnak, sűrű a program. Most például Szegedről jöttem ide, aztán rohanok vissza, majd megyek tovább Nemesnádudvarra, onnan pedig Zákányfalu a következő állomás.

Gyakorlatilag az történt, hogy a babák születése előtt Szilvi volt a jobb kezem a vállalkozást érintő dolgok intézésében. Most teljesen más a felállás. Én veszek részt aktívan a gyermekek mindennapi ellátásában.

És az az igazság, hogy nem szívesen vagyok sokáig távol tőlük. Borzasztóan hiányoznak. Szerintem Szilvi nem fog megharagudni, ha azt mondom, hogy 10 év kapcsolat után kényelmesen kibírok két napot a párom nélkül, de a gyerekek nélkül már nehezebben.

Sok szülőnek nehéz az első időszak, legfőképpen az éjszakai alváshiány miatt. Nálatok mi a helyzet?

Az első két hónap nagyon kemény volt, de ketten együtt végig böjtöltük. Gyakorlatilag szinte zombi-állapotot vettünk fel. Előfordult, hogy összekevertük, melyik gyereket ki etette, de az is, hogy mind a ketten ugyanazt etettük. Most viszont már csodaszépen alszanak, annak ellenére is, hogy fogzási időszak van. Reggel 4-5 óra között kelnek, utána átkerülnek a mi ágyunkba. Van egy közös etetés, aztán visszaalszunk még egy órát.

A médiában is az tapasztalható, hogy a szakmai megjelenéseid helyett az ikreken van most a nagyobb hangsúly. Nagyon kíváncsian várták a rajongók a kis Szilárd és Szabolcs érkezését. Talán szerettek volna Veletek együtt lenni ebben az időszakban is. Próbáltam utánanézni mindennek, ami rólatok megjelent a médiában. Te hírzárlatot rendeltél el, amit meg is értek, ennek ellenére rengeteg – számomra erőltetettnek tűnő - cikket találtam. Ha nem adtál interjút, akkor is jelent meg valami Veletek kapcsolatban. Ezt hogyan élted meg?

Én nem szembesültem ezzel a problémával. Nem olvasom ezeket az újságokat, média-oldalakat. Nem követem azt sem, hogy mikor, ki és miről ír velem kapcsolatban. Volt olyan is, hogy édesanyám hívott fel, hogy ezt és ezt olvasta rólam, baj van? Mondtam neki, hogy nincs semmi baj, nem is tudom, miről beszél?!

Én egy hétköznapi srác vagyok. Nem érdekel, mit írnak rólam, nem nézegetem az újságokat, hogy melyik újságban jelentem meg és hányszor.

A rajongóid hol ér(het)nek el? Azt tapasztaltam, hogy nehezen vagy online elérhető. Akár a közösségi oldalad, akár a saját honlapodat keresi fel valaki, nem talál naprakész információkat…

Ez így van. Igazából az a baj, hogy semmire nincs időm. Sőt, éppen azon gondolkodom, hogy valami kis csapatot összehozok, aki kezeli a vállalkozást érintő mindennapi adminisztrációs feladatokat, a közösségi megjelenéseket, a honlapon időpontot kérő meghívókat, mert ez így már megoldhatatlan. Éppen elég nekem az, hogy több ezer kilométert utazom az országon belül, hogy a felkéréseimnek eleget tudjak tenni, emellett végzem a vállalkozással járó tennivalókat. Ha pedig otthon vagyok, akkor örülök a gyerekeknek, és még a ház körüli teendőket nem is említettem. Még mindig félkész a házunk, be kell fejeznünk a szigetelést, szóval még rengeteg-rengeteg munka vár ott is.

Én pedig konkrétan szétszakadok. Tök jó lenne, persze, ha napi két órát pl. csak arra tudnék szánni, hogy a FB és egyéb oldalaimat rendbe tegyem, de mindez ott kezdődik, hogy azt a több ezernyi képet le kell szelektálnom, rendbe raknom és feltöltenem.

Én nem ollózgatok, nem lopok innen-onnan fotókat – és talán épp ezt értékeli igazán az a Vadászlap is, akivel szerződésben vagyok -, hanem ragaszkodom a saját receptjeimhez, a saját ételeimhez és a saját, általam készített fotókhoz. Ha lefőzök egy ételt, azt végigfotózom, fázisfotókat készítek, megírom a receptet és már el is ment erre legalább fél napom. Nem tudom, mások hogyan csinálják, de én képtelen vagyok feltenni egy nap 3 receptet. Szinte lehetetlennek tartom maga az egész folyamat elkészítését is olyan kevés idő alatt. Nekem az gyanús. Találkoztam olyannal is, aki két hét alatt írt meg egy szakácskönyvet…

Senkit nem akarok ezzel megbántani, de azt hiszem, én vagyok az egyetlen ma Magyarországon, aki közszereplő és még nem jelent meg szakácskönyve.

És ez így is marad, hogy sohasem lesz szakácskönyved vagy tervben van?

Tervben van természetesen. De annyi minden van tervben…

Ha lenne két ember, akivel egy hétig semmi mást nem csinálnánk, csak ezeket az anyagokat összeraknánk hozzá, akkor elkészülhetne.

Ez azt jelenti, hogy most egy személyben mindent Te kezelsz?

Igen, de nem tudom, meddig tartható ez így.

Akkor ezek miatt késik a Sági féle fűszerkeverék piacra dobása is?

A fűszerkeverék készen van, de közben bejött Magyarországon egy új rendelet, miszerint az összes fűszerkeverék csomagolásán fel kell tüntetni a benne található összes allergizáló anyagot. Ha nincs benne, akkor azt kell feltüntetni, hogy nincsen benne. Ennek a követelménynek megfelelve a teljes legyártott szettet most újra kell csomagolnunk. S ha már újra csomagoljuk, akkor már jobb lenne átdizájnolni és nagyjából itt meg is rekedt a történet.

Nagyon sok mindent szeretek én magam megcsinálni, elintézni, átnézni stb. – ez az én hibám – s emiatt tart minden ott, ahol tart. Amikor pedig leülök a számítógéphez és kezdem rendbe tenni rajta a dolgokat, akkor nem tudok ellenállni azoknak az édes hangoknak, gügyögéseknek, amik a másik szobából szűrődnek át. Ilyenkor képes vagyok mindent félretenni és átmenni hozzájuk játszani.

Napról napra egyre jobban imádom őket, nem is tudom, hogy ez még hogyan fokozható.

Volt egy olyan tervünk is Szilvivel, hogy a babák mellé felveszünk valakit, amíg mi a dolgainkat intézzük, aztán ezt a másik pillanatban már el is vetettük. Számunkra sokkal jobban megéri valakit azért alkalmazni, hogy a céges ügyeinket intézze, hogy mi a gyerekekkel maradhassunk.

Ennek megoldása a következő legfontosabb feladat.

Mivel készültök itt az Engler Étteremben a hétvégén?

Gyula barátommal már évek óta tartunk jótékonysági főzést a Halászi falunapokon. Megbeszéltük azt is, hogy ha már tudok, eljövök ide is. Úgy gondolom, hogy most nagyon sok mindent sikerült megbeszélnünk az étteremmel kapcsolatban. Gyuszi nekem annál sokkal jobb barátom, hogy idejöjjek és két napig csak parádézzak. Inkább a konyhában dolgozó séfekkel próbálunk olyan megoldásokat találni, hogyan lehet a konyhát – ami egyébként már most nagyon sokat javult január óta – minél jobban felkészíteni. Azt mondanám, hogy egy problémamegoldó hétvégét tartunk úgy, hogy közben egy kis ízelítőt is kaphatnak a vendégek abból, hogy mi az irány.

A cél az, hogy olyan ételek kerüljenek terítékre, melyek gyorsan elkészíthetőek, finomak, és szépen vannak tálalva.

Azok az emberek, akik ide járnak, kezdik megszeretni az étterem kínálatát, őket ápolni. gondozni kell. De arra is szükség van, hogy még több új embert hozzunk be. Őket viszont nem biztos, hogy egy nagyon finom rántott hússal le lehet venni a lábukról. Olyan extrát kell kitalálni, ami nem feltétlenül kerül sokba, de egy egyszerű ötlettel igazán különlegessé válhat, mint pl. a helyben füstölt hal, amit meleg füsttel készítünk el. Gyakorlatilag ez 15 perc alatt kész és abszolút frissen kapja a vendég.

Az itt felépített kemencét is hadra fogjuk. Ebben egy marhalábszárat fogunk sütni, aminek teljes elkészítési ideje több órát vesz ugyan igénybe, de érdemes lesz kivárni és megkóstolni! Mellé gombás rizottót tálalunk, s ezen kívül készülünk még egy sertés-szüzes főétellel is.

Talán a médiának is köszönhetően ebben a szakmában is egyre nagyobb a követelmény. Te sokszor hangoztattad, hogy nem vagy Kovács Lázár, nem a tanult szakmád a szakácsmesterség, büszkén vallod a gasztrokibic titulust. Van ezzel kapcsolatban valamiféle nyomás rajtad?

Abszolút nincs rajtam semmi nyomás. Nagyon jól érzem magam a bőrömben! Senkivel nem akarok versenyezni. Én sokkal inkább azt gondolom, hogy ha lehet, akkor kerülöm a szakkifejezéseket vagy inkább megmagyarázom őket. Nagyon kevesen tudják ugyanis, mi az a konfitálás, Juliennre vágás, stb., amik mostanában nagyon divatos kifejezések. Abból indulok ki, hogy amikor édesanyám nézi a tv-t, neki ez pont semmit sem mond, csak annyit, hogy „Akkor én ezt úgy sem tudom megcsinálni!” Nekem kifejezetten az a célom, hogy a teljesen hétköznapi, átlagos háziasszony is tudjon tanulni. Egy kicsi trükköt vagy fortélyt el tudjon lesni a nagyok konyhájából és értse azt is, hogy mi miért történik a konyhában. Erre kapom a legtöbb visszajelzést is folyamatosan, hogy „Ez jó!”. Soha nem láttál engem séfkötényben, igaz? Hát nem is fogsz, mert nem ez a célom!

Olyan hétköznapi átlagember vagyok, aki megosztja a tapasztalatait és próbálja azt mondani, hogy „..bár nagyon jó a rántott hús a vasárnapi ebédhez, de ugyanilyen gyorsan vagy még gyorsabban el tudod készíteni a sertés-szüzet is!”

Te honnan inspirálódsz, hogyan fejlődsz?

Sokat voltam kinn Spanyolországban, de itthon is sok lehetőségem van fejlődni. Egy múltkori rendezvényen például Serényi Zsolttal futottam össze, akivel nagyon jót beszélgettünk. Ő most ráment egy barbecue-s vonalra. Ez engem is érdekel, így rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem tőle is.

Azóta kb. két hete minden nap barbecue tesztüzemmód van otthon az újabb és újabb receptekért.

Szívesen lennék nálatok tesztüzemmód-vendég is, gondolom ezt az időszakot mindenki szereti.

Aha. Ez is egy olyan dolog, hogy ha az ember valamit szeret csinálni, akkor automatikusan fejleszti magát. Az interneten is rengeteg jó dolgot lehet találni, DE rengeteg hülyeséget is!

Ezekben is próbálok segítséget nyújtani. Azt ajánlom, hogy

„Ha teljesen kezdő vagy, akkor felejtsd el az internetet! Az első 3 főzőcskédre inkább hívj meg egy barátodat, aki ért hozzá és főzzetek együtt!”

Nekem ez is egy vesszőparipám. Ha hozzánk vendégek jönnek, akkor általában én is készülök valami előétellel, de aztán közösen főzünk. Közösen pucolunk krumplit, közösen fűszerezünk, stb. Ezt sokkal jobban élvezi mindenki. Persze közben lehet fröccsözgetni, sörözgetni, egy-két pálinkát is megiszunk, és amikor elkészül az étel akkor mindenki büszke rá.

Nekem nincs titkos fűszerem, meg ilyen-olyan trükköm. Számomra egy étel legyen ízletes, gyors és finom.

Július 15-től 18-ig vagy Mosonmagyaróváron. Csütörtök este már láttam a FB-on, hogy sokan megosztották az általad készített ételekről lekattintott fotókat és kommentálták, hogy milyen finom volt.

Ez nagyon jól esik nekem. Ha azt mondhatom, hogy az ételeimmel 100 emberből 99-nek szebbé tettem a napját, akkor már megérte ideutaznom.

Szilárddal még nagyon sok mindenről beszélgettünk a csendes Duna-parton, lábat lógatva, miközben kenusok vonultak el mellettünk. Az étteremből pedig folyamatosan jöttek ki érdeklődni, hogy "...akkor hány kiló nektarint is rendeljünk estére? Melyik fajtából? És hogyan készítsük elő a húsokat?"

Hát igen, ez történik, amikor a sok évnyi tapasztalat gazdát cserél, s mindebből mi profitálhatunk a legjobban, amikor megkóstolhatjuk ezeket az ételeket! Ezért nem is írok tovább, irány az Engler! Jó étvágyat mindenkinek!

Nemes Claudia InfoMosonmagyaróvár

A megjelent interjú szövege és képei szerzői jogvédelem alatt állnak. Annak felhasználása, osztása, idézetek felhasználása csak a szerző engedélyével lehetséges!