2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozása, hogy csatlakozzon ahhoz a kezdeményezéshez, amely szerint szeptember 30. – Benedek Elek születésnapja – legyen a népmese napja.

A népmese napját első ízben 2005. szeptember 30-án rendezték meg. A nap célja, hogy a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé.

Egyre több mesehallgató tapasztalja, hogy a meséknek kortól függetlenül helye van az életünkben. Aki elfelejtette, hogy felnőttként is szüksége van a mesékre, a gyerekekért újra előveszi, megéli a varázslatot, talán vissza is talál hozzá.
A mesemondó és hallgatósága között szoros, alkotó kapcsolat teremtődik, ebben éled újjá a mesebeszéd. Napjainkban újra vannak közösségek, amelyek a hagyományt életben tartva –vagy épp új hagyományt teremtve – mindennapjaik részének tekintik a meséket. Tanuljunk tőlük, hogy meséink ne maradjanak a tarisznyánkban, vegyük elő őket, tápláljuk velük közös életünket!

„Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktők kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!”