Hiába vannak hazai terveik a frissen végzett orvosoknak – a magyar egészségügy ugyan javuló, de még mindig borús helyzete miatt –, sokan közülük mégis a külföldi munkavállalást fontolgatják – derült ki a Magyar Nemzet által megismert felmérésből. Az egyetemekről kikerülő orvostanhallgatók többsége elutasítja a paraszolvencia intézményét, ugyanakkor a jelenlegi körülmények miatt elfogadná a felajánlott hálapénzt.

Átfogó felmérést készített a Magyar Rezidensszövetség a Szinapszis Kft. közvélemény-kutató céggel a közelmúltban államvizsgát tett orvostanhallgatók körében. A szervezet a fiatalok oktatással kapcsolatos véleményét, jövőbeli terveit, valamint a hálapénzt érintő attitűdjét vizsgálta. A felmérésből kiderült, a hatodévesek többsége az érdeklődése miatt döntött az orvosi hivatás mellett, majdnem felük azonban ma már más szakmát választana. Ennek okaként a legtöbben a társadalmi és anyagi megbecsülés, a befektetett energia, valamint a felelősség aránytalanságát jelölték meg. Ugyanakkor a fiatalok attól is félnek, hogy nem tudnak egzisztenciát teremteni.

A megkérdezettek több mint 60 százaléka tervezi itthon a szakorvosi képzésben való részvételt, ugyanakkor 23 százalékuk külföldön tenné ugyanezt. Hét százalék azok aránya, akik inkább a kutatást – PhD-képzést – választják. Hiába vannak azonban a fiataloknak itthoni terveik, a külföldi munkavállalás gondolata túlnyomó többségüket – mintegy 70 százalékot – foglalkoztatja: 21 százalék már rögtön a végzést követően elmenne, és csupán 17 százalék jelezte, hogy egyáltalán nem kíván Magyarországon kívül dolgozni. A válaszadók csaknem negyede ezt attól teszi függővé, hogy talál-e állást a szakterületén. A költözést tervező orvosok mintegy 40 százaléka legfeljebb öt évre szándékozik távol lenni Magyarországtól, és csak elenyésző arányuk – öt százalék – mondta azt, hogy ingázni szeretne. Több mint negyedük ugyanakkor hosszú távra vagy véglegesre tervezi a külföldi létet. A maradók legnagyobb visszatartó ereje a család, és csaknem felüknek fontos az anyanyelv használata is. A hazai egészségügy fejlődésében több mint harmaduk bízik. Az elvándorlást fontolgatók a külföldi munkakeresés fő okaként az alacsony fizetést, a rossz munkakörülményeket adták meg, és az is sokat nyomott a latban, hogy nem akarnak több évre elköteleződni.

A felmérésből kiderült, hogy a hatodévesek 75 százaléka elégedett az orvosegyetemek elméleti képzéseivel, azonban a gyakorlati oktatást mindössze négy százalékuk tartotta kielégítőnek. A válaszadók többsége a gyakorlati képzés minőségével elégedett, a mennyiségével viszont nem. A megkérdezettek mintegy 88 százaléka látja úgy, hogy a szakmai előmenetelt segítené, ha a szigorló évben három hónap – szakmai érdeklődésnek megfelelő – gyakorlatot szabadon lehetne választani. Véleményük szerint a képzés alatt kiemelten fontos a manuális készségek oktatása, az esetbemutatások és a szimulációs gyakorlatok. Ennek kapcsán az MRSZ rákérdezett arra, hogy egy-egy beavatkozást hányszor, milyen körülmények között végeztek el az orvostanhallgatók. Meglepő, hogy 22 százalékuk például vércukorszintmérést a hazai képzésben kevesebb mint ötször végzett, és voltak olyanok is – hat százalék –, akiknek egyáltalán, se itthon, se külföldön nem volt erre lehetőségük. Még többen vannak, akik az itthoni oktatás évei alatt csak néhányszor végeztek vérvételt vagy szakszerű sebellátást.

A kutatás rávilágított arra is, hogy a magyar egészségügy helyzetét a fiatal orvosok meglehetősen borúsan látják. Több mint 90 százalékuk szerint kritikus problémát jelent a túlterheltség és az alacsony fizetés, de az orvoselvándorlás, a szakdolgozóhiány és az erkölcsi megbecsülés hiánya is sokakat aggaszt.