Igaz a bajnokságban két külön korosztályú együttesről beszélünk, mégis mondhatni egyről, hiszen ezek a fiatalok nap, mint nap együtt készülnek, edzenek és többen vannak, akik mindkét csapatot erősítik.

Ha a bajnokságokat nézzük, mindkét együttes négy mérkőzésen van túl, három-három vereséggel és egy-egy Kisvárda elleni győzelemmel. A juniorok a tabella 12., az ifjúságiak a 10. helyen állnak.

„Igazából a két korosztály teljesen egy banda, egy kis csipet-csapat a miénk, ugyanazokat éljük át – mesélte Wolf Alexandra a fiatalok trénere. -Együtt vannak az edzések, együtt utazunk mérkőzésekre, ahol bevett szokás, hogy a juniorok végignézik az ifik meccsét és fordítva, így mindig van valaki a pálya mellett, aki pluszban segíthet. Jelen pillanatban mindkét korosztályt én edzem, Harta Béla kollégám sajnos komolyabb betegség miatt már nem tudja vállalni ezt a feladatot. Ha a csapatokat kellene jellemeznem, akkor az ifjúságiak nagyon harcosak, viszont az önértékelésük és az önbizalmuk sajnos a nullán van. Ezt kell náluk a legjobban fejleszteni, mert technikailag nagyon ügyesek, persze még itt is van mit csiszolni, de jelenleg ez a legnagyobb probléma. Rengeteg pszichológia kell ehhez, de ugyanezt elmondhatom a junior csapatról is. Amikor van egy kis szabadidőnk mindig beszélgetünk ezekről a dolgokról, hogy higgyék végre el, hogy ügyesek. Addig még ez nem történik meg, addig nem tudunk feljebb lépni, ha ők nem hiszik el, én hiába akarom, nem jutunk előrébb.”

Wolf Alexandra az idei szezontól a két utánpótlás csapat mellett, a felnőtt együttes másodedzője is lett. Az már a nyár óta eltelt, rövid idő alatt is látszik, hogy mindenhol hamar elfogadták Szanit, Wolfit ki hogy szólítja.

„Teljesen más, mint az eddigi edzőink – meséli Nagy Kinga Petra az ifjúsági csapat játékosa. -Máshogy áll és máshogy is viselkedik velünk, de ez sokkal-sokkal jobb. Vele többet érhetünk el. Ha elrontunk valamit, ő például nem szid le minket és szed le azonnal a pályáról, hanem engedi, hogy addig próbáljuk, amíg nem sikerül. Ezzel sokkal nagyobb önbizalmat szerezhetünk, ami azért ránk is fér. Még nem szoktunk össze teljesen, de egyre jobbak vagyunk, már a mérkőzéseken is. Vagyis a második félidőben, az elsőbe még több hiba csúszik a játékunkba. Viszont ha nyerünk, ha veszítünk, akkor együtt tettük azt, nincs egymásra mutogatás, hogy ki miatt. Együtt játszunk, együtt sírunk és nevetünk.”

„Én nemcsak edzőként próbálom megfogni a fiatalokat, hanem mint kézilabdás is – tette hozzá Wolf Alexandra. -Tudom, hogy miket élnek át és azt is hogyan lehetne egy picit feljebb tornázni az egójukat, a kedvüket. Apróságokról beszélek, mint a fogócska, ők kérik, hogy meccs előtt játszunk egyet, mert nekünk ez bejött, imádják és szeretik. Ezek nagyon jó visszajelzések, illetve az is, hogy tényleg mindenről tudunk beszélgetni. A fiúügyeket még nem tárgyaltuk ki, de előbb utóbb az is meg lesz. Nemsokára a szerelmi bánatukat is megosztják velem, de ez jó, mert így én is tudok igazodni hozzájuk és jobban megértem őket. Tudom például, hogy egyikük egyest kapott, akkor most maga alatt lesz, a másikat elhagyta a barátja, akkor ezért nem fog figyelni rendesen. Vagy az ellenkezője: új szerelem, kinyílt, szárnyal. Ezeket észre kell venni, és ha beszélgetünk róla, akkor sokkal egyszerűbb. Ugyanakkor tudják, hogy edzésen munka van, elfogadják, amit mondok, utána jöhet a barátság. Nyugodtan hívhatnak telefonon, hogy baj van, most nem tudok jönni edzésre. Ha komoly dologról van szó, akkor persze elengedem, viszont ha csak valami mondvacsinált dologról, akkor nem engedek, de ezt letisztáztam velük az elején. Azt kértem tőlük, hogy legyenek korrektek velem, akkor én is az leszek. Mondják meg, feketén-fehéren mi van, ha tudok, én segítek, ha nem akkor pedig együtt megpróbáljuk megtalálni a megoldást rá.”

A junior csapat egyik legjobbja Németh Veronika, aki speciális helyzetben van, hiszen a felnőtt csapat edzője Varga József is felfigyelt már rá, így a legnagyobbakkal készülhet edzéseken, mérkőzéseken viszont a juniorokat erősíti.

„Már most úgy érzem, hogy nagyon sokat fejlődtem így, hogy a nagyokkal edzhetek, persze még van min csiszolni. A junioroknál viszont tudom kamatoztatni ezt a plusz tudást, ami nagyon jó. Azonban több mindent kell letennem az asztalra, hogy még több lehetőséget kaphassak. Persze, ami előny nekem, azt úgy gondolom, hogy a junior csapatnak nem biztos, mert még nem érezzük annyira egymást, mint amennyire kellene. Így nehezebb kicsit, de úgy gondolom, hogy jó úton haladunk és a szezon közepe fele egyben lehet teljesen a csapat. Van számunkra hozható mérkőzés a szezon során, de azért jó lenne nálunk erősebb csapatot is elcsípni, az lenne az igazán nagy dolog.”

„Nem lett kitűzve helyezés a csapatok elé - tette hozzá edzőjük. -Szeretnénk felépíteni egy utánpótlás bázist, amit valahol el kell kezdeni. Most egy teljesen új módszert vezettünk be, egy teljesen új védekezési formát gyakorlunk és mindig próbáljuk egy picit feljebb és feljebb tolni a lécet. Az új védekezésünket a hétvégén a juniorok például már nagyon szépen csinálták, most ezen az úton haladunk. Szerencsére élvezik is, bár hozzáteszem, hogy az egyik legnehezebb védekezési forma. Én titkon szeretném, hogy jobb helyen végezzünk, mint tavaly, remélem erre ők is egyre fogékonyabbak lesznek, aztán majd kiderül hova is jutunk.”