2014. december 22-én jött a hivatalos értesítés, hogy távozik a Szeged KKSE csapatától Dajka Bettina, ám akkor még nagy titok övezte az új csapat kilétét.
Ma már tudjuk, hogy Bettina saját kérésre 2015-től (?) az MKC SE színeit erősíti.

Nem volt könnyű döntés, de a harmadik megkeresés után mégis igent mondtál.
Miért most? Mi történt?

Dajka Bettina: Sajnos Szegeden nem úgy alakultak a dolgok, sem anyagilag, sem szakmailag ahogy azt ígérték és ahogy azt én is terveztem. Elsősorban a fejlődésem szempontjából hoztam meg ezt döntést, hogy ideigazolok, hiszen Róth Kálmánnal 3 évig együtt dolgoztam a válogatottnál és tudtam, ha tovább szeretnék fejlődni akkor számomra ez a legjobb hely és csapat.

2014. novemberében még a Mosonmagyaróvár ellen játszottál. Akkor a Szeged csapata csúnyán alulmaradt (SZKKSE-Mosonmagyaróvár 29-36).
Ez az eredmény is befolyásolta a döntésedet?

D.B:Talán olyan szempontból befolyásolta a döntésemet az a meccs, hogy láttam, milyen mentalitású játékosok játszanak itt és ez nagyon szimpatikus volt.

Azt nyilatkoztad, hogy a váltásra a szakmai előrejutásod miatt volt szükség. Eddigi sikereidet nézve is látszik a fejlődés:
• Nemzeti Bajnokság I:
- Győztes: 2007
- Ezüstérmes: 2009, 2012
- Bronzérmes: 2008, 2011
• Magyar Kupa:
- Ezüstérmes: 2010
• EHF-kupagyőztesek Európa-kupája:
- Győztes: 2011, 2012
- Elődöntős: 2007
• 2009-es női junior kézilabda-Európa-bajnokság:
- Ezüstérmes: 2009

Mit vársz a mosonmagyaróvári csapattól? Milyen elvárásokkal vágsz neki az új évnek?

D.B: Mindenképpen azt várom a csapattól, hogy a rájátszásban bent tudjunk lenni a legjobb 8 között és úgy gondolom, ez reális. Végig nézve a tavaszi fordulókat, szinte az összes rangadónkat itthon játsszuk és van is esély arra, hogy tovább gyűjtögessük a pontjainkat. Bízom benne, hogy én is minél hamarabb be tudok illeszkedni a támadójátékba és gólokkal, gólpasszokkal tudom segíteni a csajokat.

A 2013-ban megrendezett Bajnokok Ligája középdöntőbeli mérkőzésen nagy feladat elé állítottak, hiszen kulcsszerepet kaptál. Az idei EB-n Tóth Gabi debütált hasonló sikerrel.
Látsz párhuzamot a kettőtök pályafutásában?

D.B: Gabi a kézilabdázás egyik őstehetsége már most, és ezt bebizonyította az Európa Bajnokságon és a Magyar Bajnoki meccseken is. Én a szorgalmammal jutottam el odáig, ahol most tartok és úgy gondolom van még mit fejlődnöm, ezért is vagyok itt. Talán annyi párhuzamot vélek felfedezni, hogy ő is "jókor volt jó helyen". Én akkor csak azért tudtam akkora szerepet kapni, mert szegény Nerea Penanak elszakadt a térdszalagja. Gabinál pedig Görbicz Anita néz anyai örömök elé, bár megkockáztatom, ha nem így lett volna, akkor is behívták volna.

Sokat lehetett olvasni arról is, hogy a sérülések lelkileg is traumát okoztak számodra. Most hogyan érzed magad? Ki segít a felépülésben?.

D.B: Sajnos fiatal korom ellenére tényleg sokszor hátráltattak már sérülések. Volt két váll műtétem, hét orrtörésem és ezekkel sajnos nem kevés időt kellett kihagynom. Most is vár rám egy mandulaműtét január 8-án, de bízom benne, hogy abból is pikk-pakk felépülök és teljes erőbedobással készülhetek tovább.
A legnagyobb segítséget mind fizikailag, mind lelkileg leginkább a családom és a hozzám nagyon közelálló személyek biztosítják. Szerencsére csupa pozitív gondolkozású emberkével vagyok körbevéve, többek között ezért se jutott eszembe egyik sérülésemnél se, hogy abba hagyjam a kézilabdát.

A mosonmagyaróváriak szurkolótábora biztosan nagyon sok szeretettel fogad. Üzensz nekik valamit?

D.B: Nagyon jó érzés volt látni az első meccsen, hogy milyen sok ember szereti itt a kézilabdát és ilyen sokan szurkolnak! Bár már korábban mondták Nekem, hogy ne lepődjek meg, hogy milyen jó hangulat lesz. Azt tudnám nekik üzenni, hogy tartsák meg a jó szokásukat, ha tudnak, jöjjenek Nekünk szurkolni és mi pedig mindent meg fogunk tenni azért, hogy kiszolgáljuk őket.

Hajrá Mosonmagyaróvári Kézilabda Club, Hajrá Bettina!

szerk: Nemes Claudia