Egy vendég majd egy hazai győzelem után ismét a Mosonszolnoki Sportcsarnokban folytattuk a Vác elleni alsóházi rangadóval. Előzetesen is kemény mérkőzésre számítottunk, még akkor is, ha az utóbbiakhoz hasonló kiváló formát tudjuk nyújtani. Ezúttal azonban játékunk több sebből is vérzett.

A mérkőzés eleji, közel húsz percig tartó szakasz során tragikus helyzetkihasználás és abszolút gólképtelenség jellemezte a mosonmagyaróváriak játékát. A harmadik perc során Tóth Gabi még egyenlíteni tudott (1:1) majd sokáig, egészen a 8. percig nem változott az eredmény. Ezt követően azonban ellenfelünk belekapcsolt és gyors egymásutánban szórta a gólokat. Egészen a 19. percig kellett várni, míg nem Dajka Betti találata mondjuk úgy megtörte a jeget. Eközben viszont három hetes és számtalan ziccer is kimaradt. A soha nem látott gólképtelenség mondhatni ördögi körbe taszította a csajokat, akik ekkor fejben teljesen szétestek. Erre ráadásként még rátett Bíró Blanka szenzációs kapus teljesítménye, ami igaz az egész mérkőzésen átívelt, de minden bizonnyal ekkor volt a csúcsponton. Kilátástalan és mondhatni reményvesztett hangulatban vonult csapatunk a félidei pihenőre.

Reményvesztettség ide vagy oda a második félidőt mégis sikerült olyan tűzzel és lendülettel kezdeni, amire a váciak percekig nem találtak ellenszert. Néhol már-már úgy látszott, hogy nyeregbe vagyunk és tisztes végeredmény is kisülhet ebből a mérkőzésből (10:13). Aztán a negyvenedik perc környékén Bíró Blanka bravúros védéseinek és az összeállt váci falnak köszönhetően ellenfelünk újra nyeregbe volt és visszavette a mérkőzés irányítását. Mi pedig ugyanazt a mélypontot éltük meg fejben, amit még ekkorra sem sikerült igazán kiheverni. Ez az elveszettség az utóbbi átmeneti időszakot leszámítva végérvényesen rányomta a bélyegét a teljesítményünkre és nem tudtunk sehogy se kilábalni belőle. Emiatt nem jött elő a megszokott tűz, lendület és szív, amit oly sokszor tapasztalhattunk a mosonszolnoki lelátón ülve. Szerencsére azonban nem volt ez sorsdöntő mérkőzés, hiszen a rájátszás tekintetében még abszolút nyeregben vagyunk és bőven lesz még lehetősége bizonyítani ennek a fiatal csapatnak hogy mennyit ér amikor pályára lép. Legközelebb például egy hét múlva vasárnap, a Szegel ellen idegenben. Hajrá MKC!

Mestermérleg
Hlavaty Tamás: Nagyon sokat benne hagytunk ebbe a mérkőzésbe. Ziccerek, büntetők és emberelőnyök tekintetében is gyengék voltunk és ezeket a hibákat nagyon nehéz fejben feldolgozni. Bíró Blanka fantasztikus formába védett, az általa megfogott ziccerek nagyon hiányoztak a végösszesítésben.
Ottó Katalin: Egy rövid átmeneti időszaktól eltekintve mi irányítottuk és tulajdonképp uraltuk a mérkőzést. Azt gondolom, hogy igazán jól mértük fel az ellenfél erősségeit és gyengeségeit, majd jelentős mértékben sikerült is ezeket kihasználni a mérkőzés során.