Január 5-én egy országos televízió csatornán is megjelent vele kapcsolatban egy riport. Kíváncsiak voltunk rá, hogy ez mennyire mozdította előre a kupakgyűjtési akcióját. Meglátogattuk hát, de legmerészebb álmainkban sem gondoltuk arra, hogy története milyen fordulatot vesz a nap végére!

Sáfrányné Kobli Irisz az az ember, akinek bármilyen nehézséggel kell is megküzdenie az életben, csak annyit mond, „Ha elesem, hát felállok!”.
Jelenleg egy autóra gyűjt, mellyel biztonságosan tudna közlekedni. Felhívását tavaly nyáron tette közzé és a mai napig rengetegen támogatják álma megvalósításában. Ugyan a kupakgyűjtés megszervezésének nehézségei sokszor fölé tornyosultak, a támogatók lelkesedése mindig átsegítette a hullámvölgyeken.
„A legmeglepőbb az, hogy olyan korosztály segít leginkább, akiről nem is gondolnám. – mondja – A fiatalok! Van úgy, hogy csak becsöngetnek, átadnak egy zacskó kupakot és mennek is tovább…”
Beszélgetésünk közben férje is hazaér, éppen a postáról jön egy csomaggal, melyben szintén kupakokat küldtek. Irisz végtelenül hálás minden neki nyújtott segítségért. Szavakkal talán nem is lehet kifejezni mit érez…

A gyűjtés során sok jó szándékú emberrel ismerkedett meg. Közöttük volt például András is, aki az év végén kereste meg Iriszt, hogy fuvarozóként szívesen vállalja a kupakok elszállítását. A közel másfél tonnás szállítmány végül éppen tegnap indult útnak az átvevőhelyre, ahonnan Irisz körülbelül százezer forintot remélt.
Szalay Andrásnak nem volt könnyű dolga, hiszen először fel kellett vennie Mosonmagyaróváron az összegyűlt fél tonna kupakot és műanyag hulladékot, majd innen Szombathelyre sietett, a Simon Zoltán elnökségével működő Savaria Lions Klub által, Irisz javára felajánlott további közel egy tonnányi kupakért és innen folytatta útját a tinnyei átvevőhelyre.

A fiatalember elmondta, hogy látásból ismeri Iriszt és mindig is példaképként tekintett rá. Már akkor ajánlott fel anyagi támogatást, amikor először találkoztak személyesen, de Irisz ezt visszautasította. Így a megfelelő alkalomra várt, hogy mégis átadhassa a neki szánt felajánlását. Ez a pillanat pedig akkor jött el, amikor visszaérkezett az átvevőhelyről a kupakokért kapott 95 ezer forinttal. Közölte Irisszel, hogy testvérével, Viktorral úgy döntöttek, az összeget kipótolják az elérni kívánt 200 ezer forintra és egyszerűen átadta a pénzt a teljesen megilletődött asszonynak.
Irisz késő délután értesítette a történtekről Szerkesztőségünket, így reggel első dolgunk volt felvenni a kapcsolatot az önzetlen segítővel.

András testvérével közös magánakciójukkal azt szeretné elérni, hogy akik képesek segíteni, ne menjenek el a rászorulók mellett!
„Annyi nehéz sorsú ember él a környezetünkben! Ha mindenki segítene, aki megteheti, kicsit megszépíthetnénk a világot.” – mondta és mosolyogva mesélte, hogy mennyire jó volt látni Irisz boldogságát.
A történetnek ez a része tehát egy váratlan fordulattal pozitívan zárult, de még nem ért véget. Irisznek betegségeiből adódóan több orvosi kezelésre is szüksége van, melyekre jelen pillanatban is gyűjt.

Irisz és Szerkesztőségünk nevében is szeretnénk köszönetet mondani az önzetlen segítőknek!