Az átadó ünnepségen visszaemlékezések, keserédes szavak, elismerések és hálás köszönőbeszédek egyaránt megfogalmazódtak. Ez az egy téma ugyanis több nézőpontból került megvilágításra. S nemcsak megvilágításra, hanem elgondolkodtatásra is.

Döntések sorozata, következmények, kitartás, felelősség és áldozatkészség kellett ahhoz, hogy ezen a - város és az iparosok életében újabb történelmi - napon mindez megvalósuljon.

Ezt méltatták az átadáson felszólaló magas rangú vezetők is, név szerint Széles Sándor Gyór-Moson-Sopron Megyei Kormánymegbízott, Dr. Nagy István országgyűlési képviselő, FM államtitkár, Dr. Pető Péter a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat alelnöke, Dr. Árvay István Mosonmagyaróvár polgármestere valamint Winkler Károly, a Mosonmagyaróvár és Vidéke Ipartestület elnöke, de hangzott el beszéd a Ipartestületek Győr-Moson-Sopron Megyei Szövetsége, a Győri és Csornai Ipartestület képviseletében is.

Az épület és az Ipartestület részletes történetét Beregszászi Balázs, a Mosonmagyaróvári Levéltár munkatársa ismertette az egybegyűltekkel. A beszámoló nem volt rövid, hiszen közel 100 év történetét ölelte fel, mégis mindenkiben nyomot hagyott valamelyik gondolata. (A teljes beszéd elérhető itt!)

„Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy még Stipkovits Pál polgármester úr vezetése idejében az önkormányzat átadta az Ipartestület számára az épület tulajdonjogát, de a használati jog a magyar államnál maradt. S a magyar állam nagyon nehezen akart lemondani erről a szerzett jogáról – hangzott el Széles Sándor Kormánymegbízott beszédében.

7 éven át húzódott tehát az a kormányzati döntés, melynek értelmében és következményekén 2017. november 10-én hivatalosan is újra birtokba vehették a mosonmagyaróvári iparosok azt az épületet, melynek építése Farkas Árpád építőmester irányításával 1937. október 18-án kezdődött el, s mely eredetileg is Magyaróvár és Vidéke Ipartestület Székházaként épült.

Így tehát nem csak a Székház és az Ipartestület múltja volt nehézségekkel és kihívásokkal teli, a jelen sem mentes ettől. Komoly jogi procedúra volt ugyanis az itt működő kormányzati hivatalok – mint az ÁNTSZ és az Mosonmagyaróvári Járási Hivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Osztály – államigazgatáshoz méltó, új helyre költöztetése. Ebben külön köszönet illeti a Széchenyi István Egyetem rektorát és dékánját, akik az első megkeresést követően pozitívan álltak hozzá, hogy a kormányzati szerveknek épületeiken belül találjanak új otthont. – szólt a köszönet a kormánymegbízott felszólalásában.

„És lett igazság!” – ezzel a gondolattal indította összefoglalóját Dr. Nagy István országgyűlési képviselő, FM államtitkár, Mosonmagyaróvár város volt polgármestere. Mint mondta: "Megható, hogy 108 esztendővel az Ipartestület megalakulása óta töretlen a részvétel, az akarat és a lelkesedés. Ez nagyon fontos, jövőbe mutató üzenet! Azt mutatja, hogy nemzedékről nemzedékre van egy fontos cél az iparos csapatban. Köszönet illeti minden iparos munkáját, akik ezért a városért dolgoztak." Felhívta a figyelmet a példa értékű folytatásra is: A jövő generációja lelkesedéssel nézi, figyeli az öregek munkáját. Figyeli, hogy a közös munkának milyen eredménye lehet – Ez a jövő záloga!

Ezt a gondolatmenetet folytatta Dr. Pető Péter is, aki arra mutatott rá, hogy az épület átadása, átvétele egyben felelősség is. „Az Önök elődei nemcsak felépítették, hanem nagyon fontos társadalmi tartalommal meg is töltötték ezt az épületet. A feladata az Önöké, hogy ne csak munkásai legyenek a jelennek, hanem példaképei a jövőnek!”

Majd következett Dr. Árvay István polgármester beszéde, aki inkább kérdéseket fogalmazott meg az iparos társadalom felé. Mint mondta: "Sok év munkájába telt az épület újra birtokba vétele, ami méltán összefogta ezt a közösséget. De mi lesz az a feladat, amit ezután végezni kell?"
Majd idézett Beregszászi Balázs levéltáros történeti beszámolójából: „a történelmi megállapodás szerint, ha nem székháznak használják ezt az épületet, akkor jelen értéken, vissza kell fizetniük az önkormányzatnak a telek árát, amin ez a ház áll. Tehát valóban az Iparosok Házaként kell működtetni!” Ehhez kívánt erőt és kitartást a jelen lévőknek.

Mindezen felszólalásokra reagálva Winkler Károly kapta meg a szót, aki biztosította a vezetőket arról, hogy mindent meg fognak oldani. Ő így fogalmazott:

„Jó iparos társakkal dolgozunk együtt. Megéltük a 100 éves iparos életet. Írtunk egy könyvet. Létrehoztuk az iparos díjakat. A legnagyobb küzdelmünk azonban a Székház volt.
A máló vakolat, a homlokzati repedések, a rossz ablakok felújítása és kicserélése, a közösségi tér építése és kialakítása porszemnyi feladatok az iparosok életében, hiszen mi arra születtünk, hogy mindezt elvégezzük és széppé tegyük!
Meg fogjuk oldani, hogy új otthona legyen az iparosoknak - az öregeknek, a jelenlévőknek és a fiatal generációnak egyaránt!”