Mint ahogyan a cím is jelzi, a történet a mai napig lezáratlan. A zár egyelőre csak az épületeken marad fenn, hiszen az magántulajdon.

De mégis: Hogyan maradtak fenn? Milyen funkcióval lehet(ne) őket továbbra is „életben tartani”?

Ahhoz, hogy megértsük, milyen jelentőséggel bírnak Mosonmagyaróváron ezek az ikonikus épületek, érdemes kicsit szétnézni a világban is. Más államokban, más kultúrákban tudták-e hasznosítani a fennmaradt ipartelepeket és ha igen, milyen jó példával szolgálhatnak számunkra?

A konferencia szervezője Kitley Tibor Mosonmagyaróvár főépítésze dr. Árvay István polgármester urat kérte fel a köszöntőbeszéd megtartására és a konferencia hivatalos megnyitására.

Ezt követően dr. Nagy Gergely az ICOMOS (az UNESCO műemlékvédelmi világszervezete) Magyar Nemzeti Bizottsága tiszteletbeli elnöke kapta meg a szót, hogy az első előadást megtartsa. Témája: A világ első állami építésű kertvárosa - és előzményei

Az érdeklődők ebben a közel egy órában az angliai ipartelepekről hallhattak érdekességeket. Előkerültek XIX. sz.-i tervrajzok, bemutatásra kerültek az egyes épülettípusok. Kiderült, hogy a lakótelepek kivétel nélkül a munkásosztálynak épültek, a haladó gondolkodású gyártulajdonosok jóvoltából. De nem csak a lakóépületek kialakítása és építése, hanem az ehhez kapcsolódó - mai szóval élve – kiszolgáló egységek felépítése is. Úgymint: óvodák, iskolák, egyéb középületek megtervezése az elmaradhatatlan kiskertekkel. Így válhatott ugyanis egy-egy ipartelep igazi lakóövezetté.

A második előadás, melynek szakmai előadója Aczél Gábor DLA a Magyar Urbanisztikai Társaság tiszteletbeli és örökös elnöke, Hild János díjas településtervező volt, aki az Ipartelepek rehabilitációját hivatott bemutatni. Történelmileg az Osztrák-Magyar Monarchia idején járunk, mely ebben az időben - megdöbbentő módon - teljesen szinkronban volt az akkori világgal. A Wekerle-telep kialakítása olyannyira hasonlított a XIX. sz-i angliai épületekhez, mintha csak egy építész terve alapján készültek volna.

Az előadás azonban egy nem átlagos ipari övezet funkció-váltására is példát mutatott. Történt ugyanis Franciaországban, hogy egy 20. századi vágóhíd megépítése megközelítőleg 15 évet vett igénybe. Az egyéb okokat nem vizsgálva és azt a tényt számításba véve, hogy mindeközben egy egész lakótömb épült köré, az eredeti funkcióját - higiéniai okokból - már nem tölthette be. De mégis hogyan alakulhatott át egy ilyen épület egy igazi közösségi térré? Hogyan tölthetett be aztán kulturális közintézményi szerepet? Ezekre a kérdésekre adta meg a választ Aczél Gábor előadása.

Az időbeli utazást Győr megyei jogú városa, azon belül is a Vagongyár és az Olajgyár sokat megélt épületei követték. Hogyan lehet egy történelmi belváros szomszédságában ilyen hatalmas gyárterületeket rehabilitálni? Csak a rombolás lehet a megoldás?
Révi Zsolt, Győr Megyei Jogú város főépítésze beszélt a - vitákat kiváltó - olajgyári nagykémény megtartásáról, az utókor élő emlékezete számára.
Ezen épületek megtartásának sorsa a világon mindenütt nagy kérdéseket vet fel, melyekre nem lehet egy konferencián választ adni. Beszélni azonban lehet és kell is róla. Ez kötelességünk, ugyanúgy ahogy az is, hogy előbb vagy utóbb megoldás érkezzen rá!

A déli órákra pedig el is érkezett a konferencia hallgatósága az „ünnepelt” épület, a magyaróvári Lőporgyár történeti áttekintéséhez. Ezt az előadást Lenzsér Péter DLA Ybl díjas tervező vállalta. Az eredeti címhez képest azonban - nem kis meglepetéssel a jelenlévők felé – egy sokkal markánsabb témát választott. Előadásának sokatmondó címe: Mentés másként …

Magyaróvári fotók, térképek és történetek kerültek elő, visszaidézve az 1910-es évek hangulatát. A magyaróvári ipartelep, mely a Bartók Béla, a Cseresznyés út és az Alkotmány utca háromszöge, sok elfeledett belső kis utcával és megannyi sztorival emlékeztette a jelenlévőket a nem is olyan távoli történésekre. A magyaróvári ipartelep virágkora nem csak a város életében játszott meghatározó szerepet, de az Osztrák-Magyar Monarchia jövőjének is kulcsfontosságú eleme a területén elhelyezkedő hadianyaggyártó üzemmel. Nem beszélve az igazán ideális közlekedési viszonyokról, hiszen épp a Budapest – Pozsony – Bécs országút és a Budapest – Bécs vasútvonal kellős közepén foglalt helyet.

A program délután az Olasz Kápolnában folytatódott, majd épületlátogatással ért véget. Fakultatív programként a Futura Interaktív Természettudományi Élményközpontot is meglátogathatták az érdeklődők.

Képes beszámoló itt.