A főorvos úrral általában a városi kórház Röntgen Osztályán találkozunk. Most röntgenfelvételeket értékel ki távmunkában. Sokan csak annyit tudunk a röntgenezésről, hogy „Szívja tele! … Tartsa bent! … Lélegezhet!”, és mégis a mostani járványban a radiológia az egyik meghatározó szakterülete az egészségügynek.

Félsz?

• 72 éves vagyok. Kissé emelkedett vérnyomás, de megfelelő kondícióban tartott szervezet, rendszeres testmozgás és a járványügyi előírások betartása mellett nem félek a vírustól. Egy egészséges tartózkodás azonban mindenképpen van bennem, ahogy a legtöbb orvosban is, mert mi tudjuk, mivel állunk szemben.

Nehéz légzés, száraz köhögés, magas láz, izomfájdalom, ennyit én is tudok.

• A vírusos betegek már a legelején hozzánk kerülnek, és röntgen- vagy CT-felvételek alapján állapítjuk meg, hogy milyen súlyosan roncsolta a tüdőt a Covid-19. De mi látjuk a közbenső állapotváltozásokat és mi igazoljuk a gyógyulást is. Hidd el, a SARS-CoV-2 koronavírus a legagresszívabb fajtája a járványt előidéző kórokozóknak!

Te a szaktudásodra támaszkodsz, én meg egyszerű karanténlakó a hírek között próbálok eligazodni. Hol rettegek, hol nevetek, de leginkább bosszankodom az egészen.

• Valóban sok álhír keveredik a szakmailag megalapozottakkal. A nagyon lényeges két alapvetés, hogy a végleges megoldást csaka vírus elleni oltás hozhat, hogy apandémia kezelésének többféle módja közül Magyarország az elnyújtottgörbéjű, jobban kézben tartható megoldás mellett döntött.

Így talán kevesebb lesz a beteg? Kevesebben halnak meg?

• Összességében talán több lesz a vírusos beteg, de egyszerre csak annyi, amennyit az egészségügy be tud fogadni. Így jut elegendő ágy, orvos, ápoló, és így lesz több a felgyógyuló is.

Miért nem lehetett erre időben felkészülni?

• Az állami egészségügy jól, rosszul, de békeidőben funkcionál. Egy járvány okozta háborús helyzet nem tervezhető. Nézd meg, hogy mi van a nálunk fejlettebb Olaszországban, Svédországban, mi van az USA-ban? Az biztos, a járvány után már nálunk sem lesz semmi olyan, mint előtte. Látszik, milyen sérülékeny a mi világunk, és ez változásokat fog hozni az egészségügyben, de a társadalom egyéb területein is.

A járvány kezelésének azonban ára van, amit az embereknek most kell megfizetniük.

• Ebben a vészhelyzetben senkinek sem könnyű, de a neheze még hátra van, ugyanis a tömeges megbetegedések küszöbén állunk.Ezért kerül felszabadításra egy bizonyos ágykapacitás.

Műtét után lábadozók, magatehetetlen öregek, mentális sérültek kerülnek hirtelen az ellátásukra teljesen felkészületlen családjukhoz. Ez lenne a gondos előkészület?

• Hihetetlen jó érzés az egészségügyben dolgozóknak szóló taps, mert mi vagyunk, akik ott állunk a betegágyak mellett,… de mi hozzuk a „nemszeretem”döntéseket is. A mostani helyzetben nincs jó megoldás, csak rossz és rosszabb. Ha a járvány a tetőfokára hág, százával kell az embereket órák alatt kórházban elhelyezni, mert az életük függ tőle. Most csak olyanok „hazaküldéséről” van szó, akiknek az állapotában emiatt nem lesz jelentős romlás, de életveszélybe semmiképpen nem kerülnek.

Olyan, mintha az Operatív Törzs sajtótájékoztatóját hallgatnám: „Az egészségügy felkészül…” De mi van az érintett családokkal?

• Nem papírról olvasok, hanem (életre esküdött orvosként) a szakmai meggyőződésemet mondom. Most valóban óriási teher hárul az emberekre és a szociális szférára is. Ezt kell összefogva megoldanunk.

És mit tehet ebben a helyzetben az átlagember?

• Vigyázzon magára és másokra! Hordjon maszkot, védőkesztyűt, kerülje az érintkezéseket! Ha teheti maradjon otthon és lehetőség szerint iktasson be a napi programjába valamilyen testmozgást!3 gyermekem és 7 unokám van, tőlük is ezt kértem.

Vizsy Ferenc