2020.03.28. (szombat) 9.05-10.10

Ma léptek életbe a kijárási korlátozások. A mosonmagyaróvári piacra 50-60 kilométerről is idejáró árusok standjait még a határon túlról is felkeresik. Általában. Ma viszont kevesen vannak a vevők, igaz harmincegy-két elárusítóhely nyitott csak ki, fele-harmada a járvány előttinek. Zöldséget, gyümölcsöt, tojást, húsokat, mézet, pirospaprikát és palántákat kínálnak.

– A piac a munkám, az életem. Mi lenne nélküle? – tárja szét a kezét a Pannonhalmáról érkezett őstermelő. – Persze, én is tartok a vírustól, látja maszkot, kesztyűt viselek. Itt a retek, a zöldség, a spenót, hoztam tojást, csomagolt baromfihúst, ezeket nem lehetne hosszabban tárolni. Meg a törzsvevőim is számítanak rám. Nem baj, hogy korcsoportonként jöhetnek vásárolni, de legalább működik a piac. Mi lenne, ha bezárnák? Már gondolkodtam rajta, talán házhoz fogom szállítani az árut, ameddig lehet…

– A szombati piacokra szoktam lejönni. Jobb itt a gyümölcs, mint a boltokban, mert friss, szép és magyar – érvel a piac mellett a szájmaszkos Frint Gábor.

– Most sajtot vettem,... de még szétnézek. A mama otthon főz. Pár háznyira laknak az unokák, így könnyebb átvészelni ezt a helyzetet. Vírus? Nem félek, de reménykedem, hogy kitombolja magát, aztán lecsillapodik. A gazdaság viszont csődbe jut!

Megnyugtató, mondják, hogy rendőrök, katonák járőröznek a piacon.

Távozásuk után egy harmincas anyuka érkezik „natúr” a lányával. A kis szöszke fején könnyű kalap, kezében játékbabakocsi. Zöldárut vesznek, és csak remélem, hogy nem visznek haza „mást” is…

Bár házhoz is jönnek vevők, a piac viszont semmivel sem pótolható. Bőséges az árukínálatunk, de a forgalom meglehetősen kicsi, ennek ellenére tartjuk az árainkat.

Már minden földben van, aminek ott kell lennie, így komoly veszteség lenne, ha nem árusíthatnánk. Jó dolog a piac, de ez a megosztott vásárlási idő nem az igazi. Kilenc óra után kevés 65 év feletti jön a piacra, így a standok környéke egészen kihalt. A fiatalabbakat a rendőrök hazaküldik, 12 óra után pedig ez a korosztály már nem fog visszajönni – ad helyzetképet a feketeerdei Litresits Imre őstermelő.

– Csak piacon vásárolok zöldséget és gyümölcsöt, mert itt tudom, honnan származik és a minőség is kiváló. Maszk? Én ilyen testidegen dolgokat nem viselek, meg aztán a WHO se ajánlja. Egészségesen élek, kordában tartom a testem, így nincs miért félnem a vírustól. Nem sok értelmét látom a 65 év felettiek elkülönítésének se, … bár így valóban kevesebb a vásárló – mondja a hazafelé tartó Horváth András.

Kilenc órakor 80-90 idős vásárló lehet a piacon, de tíz órára már csak hírmondójuk marad.

Az emberek mintegy harmada visel maszkot, van, aki kesztyűt is. Árus, vásárló igyekszik megtartani a másfél métert, de a fizetésnél nem kikerülhető a testközelség, sőt a pénzek legtöbbször csupasz kézből csupasz kézbe vándorolnak. Az autós „kávéháznál” az egyébként megszokott intimitással tereferélnek az emberek.

Vizsy Ferenc