A vírus nagyon is evilági dolog. Vannak, akik emberek összeesküvését gyanítják a megjelenése mögött, mások nyíltan hirdetik, hogy a járvány Isten büntetése. A hívők megosztottak ebben a kérdésben. Szombat van, 11 óra körül járhat az idő, amikor a mosonmagyaróvári Szűz Mária Királynő és Szent Gotthárd Plébánia plébánosát, Bodó Zoltán atyát hívom telefon...

- Félsz, Atya?

- Mitől félnék?

- A vírustól?

- Sem a korom, sem az egészségi állapotom miatt nem tartok annyira a járványtól. Mindannyian a Jóisten kezében vagyunk, és nem egy vírus fog dönteni rólam.

- Akkor a hitben élőknek nincs is mitől tartaniuk, és talán védekezniük sem kell?

- Dehogyis nem! Hiszem, hogyha a nálam okosabb és informáltabb emberek tanácsát követem, az is Isten gondviselő szeretetének megnyilatkozása. Általuk is üzenhet, nem? Egyébként meg ne kísértsd az Istent, és ne hívd ki magad ellen a sorsot!

- Ez a járványlassan apokaliptikus méreteket ölt, sokan ebben a büntető Isten megnyilvánulását látják. Mi az igazság?

- Azt nem tudom! De azt igen, hogy az én Istenem nem ilyen. Ő nem egy bosszúálló Isten, Ő a megbocsátás, a szeretet Istene.Inkább az ember szabadította önmagára a bajt -szerintem - és az Úr most nagyon szomorú. De hiszem, hogynem hagy el bennünket.

- Ha nem félsz, hát nem félsz! De nincs senki, akiért aggódnál?

- Dehogyisnem! Az édesanyámért, édesapámért, a szeretteimért, a rám bízott hívekért. A legutolsó nyilvános szentmisén azt kértem az idősektől, vigyázzanak magukra, és úgy köszöntem el: Viszontlátásra! Nincs bennem félelem, de óvatosság igen. Magam is karanténban vagyok, én is betartom a rendszabályokat, gyakran mosok kezet. Nemcsak magam miatt teszem ezt, hanem a rám bízottak miatt is, és persze imádkozom.

- A hívőkért?

- Az emberekért.

- Ennyi?

- Nem csak ennyi! Értetlenül, összekuszálódott érzésvilággal, szomorúsággal, féltéssel és szeretteink iránt érzett aggodalommal figyelem én is a történéseket. Különösen így húsvét előtt, amikor a Megváltó halálának és feltámadásának ünnepére készülünk. Azt kérdezik tőlem is, hogy miért hagyott el minket az Úr? Isten mindenütt jelen van, az Oltáriszentségben, a templomok tabernákulumaiban, bennünk. Isten fia, Jézus is megígérte, hogy velünk lesz az idők végezetéig.

- Jézus idealista volt?

- Ha ez azt jelenti, hogy hitt az emberben, hitt egy szeretetre épülő világban, akkor igen, idealista volt. És hiszem én is, hogy ebből a megpróbáltatásból okul az ember, és egy jobbat épít majd.

- Te is idealista vagy!

- Vállalom! Az vagyok, mert hiszek Istenben, követem Jézust, hirdetem Isten országát, hiszek a krisztusi szeretet erejében. Ha ez idealizmus?!

- Ha ez valóban az, akkor sokan vagyunk idealisták. De a jövőbe te sem látsz.

- Nincsenek látnoki képességeim. Azt sem tudom, hogy a most Istenhez fohászkodók megmaradnak-e a hit ösvényén?De hiszem, hiszem, hogy a világjárvány alatt ki-ki tisztázni tudja magában az Istenhez, a másik emberhez, önmagához való viszonyát. Hiszek az imádságokban, hiszem, hogy Ferenc pápa legutóbb elmondott szavai sok embert megérintettek. Hiszek a húsvétban, amely mindannyiuk számára a lelki feltámadás lehetősége is.

- Bizakodó vagy?

- Igen, bízom abban, hogy ebből a rosszból valami jó születik, hogy az ember kiszáll a mókuskerékből és rátalál a helyes útra.

- A pap a szószékről hirdeti az igét…

- A lelki vezetők mindig a kor vívmányait használva terjesztették a hitet. Nekem most a Világháló áll leginkább a rendelkezésemre. Bár naponta bemutatom a szentmisét, de a Plébánia honlapján és Facebook-oldalán teszem közzé a hirdetéseket és az imádságokat. Ebben a helyzetben a hitélet leginkább a családegyházakban zajlik. Bár templomunk ajtajamost is nyitva van, mégis azt tanácsolom, hogy „Maradj otthon, maradjunk közösségben!”

- Maradj otthon…

- Igen, maradj otthon, vigyázz magadra, óvjad szeretteid egészségét, és imádkozzál! „Gyógyíts ki bennünket hitetlenségünkből vagy kishitűségünkből, az önzőségünkből és a bűnből! Indítsd fel szívünkben a Veled való találkozás és az irgalmasságodban való bizakodás vágyát, mely egyértelmű jele annak, hogy azért teremtettél bennünket, hogy Érted és embertársainkért éljünk!”

- Úgy legyen!

Vizsy Ferenc