Az Egészségügyi Világszervezet szerint lehet, hogy minden második koronavírusban elhunyt ember idősotthon lakója volt. Megdöbbentő! - ha igaz. Hazánkban ezer intézményben több tízezer nagypapa és nagymama éli mindennapjait. Szinte mindig cseng valahol a telefon: „Biztonságban van az anyukám?”

Keveset tudunk most a magyarországi idősotthonokról is, de amit igen, az azért elég aggasztó. Azt szeretném megtudni…. Bocsánat, de nem lesz baj, ha nyilatkozol?
– A Kistérségi Egyesített Szociális Intézményben 120 idős embert látunk el, 120 család bízta ránk szeretett édesapját vagy édesanyját. Mi elsősorban nekik tartozunk felelősséggel, és csak az őszinte szó adhat számukra is megnyugvást. Kérdezz csak!

Nyugodtan alszol mostanában?
– Nem, azt nem mondhatnám. Igen szigorú intézkedéseket vezettünk be a munkát, a munkatársakat illetően, hiszen a vírust csak mi hozhatjuk be a falak közé. Tudom, hogy a szabály önmagában kevés, mert sok múlik az embereken; nekem kiváló kollégáim vannak és a csapat is egységes. De a véletlen…!

A civil életben hol ez, hol az a védőeszköz hiányzik, márpedig enélkül nincs biztonság.
– Nekünk pillanatnyilag nincsenek ilyen gondjaink. A központilag biztosított szűkös kereteken túl azonban nekünk is vásárolnunk kell, és szerencsére nagyon sok maszk, kesztyű érkezik felajánlásból is.

Van az intézményetekben áldozata a járványnak?
– Bár tesztelés nem volt, mi rendszeresen mérjük a lázat, és már hőemelkedés esetén is izolációs helyiségbe kerül a bentlakó. A háziorvos azonnal megvizsgálja az illetőt, s ha a vírussal kapcsolatos gyanú merül fel, akkor ő intézkedik a hatóságok felé. Eddig ilyen nem volt, és ma sincs egyetlen fertőzött lakónk, de munkatársunk sem.

A hírek szerint, ahol felütötte a fejét a járvány, ott azonnal elkezdik a fertőtlenítést.
– Én a megelőzést tartom nagyon fontosnak. Egy katonai egység éppen a jövő héten fertőtleníti az izolációs helyiséget, a vizesblokkokat és egyes lakóterületeket. Egy vállalkozástól kölcsönkapott ózongenerátorral minden nap fertőtlenítjük a gépkocsijainkat, az önkormányzat ózongenerátora pedig az intézmény helyiségeinek folyamatos vírusmentesítését végzi majd hamarosan.

Ha látogatók nem is, de a hírek bejutnak a bentlakókhoz. Hogy élik meg ők mindezt?
– Nagy lelki teher számukra, hogy nem láthatják a szeretteiket, nem mehetnek a kerítésen túl, hogy maszkot kell hordaniuk. Most nekünk kell pótolni a pótolhatatlant, többet kell foglalkozni az emberekkel. Nagy öröm, hogy adományként táblagépeket is kaptunk, így hamarosan tudnak skype-on keresztül beszélgetni. Ha már ezt az eszközt említettem … Köszönettel tartozunk az önzetlen támogatóknak, akik a maszkok, kesztyűk mellett pelenkát, gyümölcsöt és sok más hasznos dolgot juttatnak el hozzánk.

Mondják, hogy egy-két hét és az élet lassan visszatérhet a megszokott kerékvágásba.
– „Semmi sem lesz már olyan, mint régen!” Olyan sokszor hallom, mintha kötelező lenne ezt mondani. Az azonban biztos, hogy a járvány sok mindent a felszínre hozott, sok új értéket teremtett, de sok megoldandó feladatot is kijelölt a számunkra. Sokkal értékesebb lett az emberi élet, fontosabb az együttlét. Ha lehet, nálunk még jobban összekovácsolódott a csapat, és más minőségű lett a bentlakókkal való kapcsolatunk is. Ez az időszak azt is megmutatta, hogy a szeretetben, a gondoskodásban, az egymás iránti figyelemben még vannak tartalékaink a családon belül, de intézményi keretek között is.

Vizsy Ferenc