Ha a koronavírus előtti életet a béke, a járványt akár a háború korszakának is tekinthetjük. A kezdeti félelem és a sok korlátozás nem csak a testnek, de a szabad alkotó szellemnek is beszűkítette az életterét. Bár csak később láthatjuk, mit is teremtett a karanténkultúra, de mi a helyzet most a múzsák Parnasszusán?

Vitéz Vilmos (író, költő, fotós, színjátszó)

A világ zaja sokszor elnyomja a belső gondolatokat. Most, hogy minden lecsendesedett, bennem is felerősödtek a lélek hangjai. Ennyi idősen, bizony az ember már számot vett önmagával. A leltározás során én is számba veszem a vágyaimat, sikereimet és kudarcaimat, szembenézek a meg nem valósult álmaimmal. Amikor a hajnali derengés különös érzésekkel lep meg, lehajolok értük és rímbe szedve papírra vetem őket. Ezek a lírai vallomások hű tükörképei legbensőbb énemnek. A versek nem csak tanújelek, de a lélek feltöltődési folyamatának állomásai is.

A színjátszó ember most még szunnyad bennem, de a természetfotós szeretettel és sóvárgó beletörődéssel munkálkodik. Az elmúlt 2 hónapban az unokák ölelése helyett nyakamba vettem a gépet, hogy megörökítsek pár pillanatot. Százezer fényképem is van már, most ezek rendezésére is több idő jut. Persze nehezen haladok, mert feleségemmel, Elvirával, egy-egy felvétel kapcsán elmerengünk,és újjáélednek bennünk azok a szép napok. Prózai ötleteimnek sincs szeri, se száma, de lehet, hogy ezeknek még érniük kell. És eljön az ő idejük is, ahogy a járvány csökkenésével eljött az alkalom, hogy megszervezhettük az unokákkal való újratalálkozást is.

Karczagi Endre (festő, grafikus)

Mivel nálunk az utóbbi években nem volt igazi tél, a tompa színek miatt a január és a február inkább az álmodozások kora, a felkészülés időszaka. Amikor meg nekiláttam volna egy nagy képnek, betoppant a járvány és ezzel együtt bezárt a festékbolt is. Így aztán nem volt mit felvinnem a vászonra. Gondoltam, akkor rendbe rakom a kertet, amire alaposan rá is fért a szorgos kéz, így aztán a párommal, Ildikóval gyakran dolgoztunk a szabadban. Esténként vagy esős napokon viszont kiszabadult a szellem a palackból és ötletek sokasága lepett meg. Ezeket igyekeztem üstökön ragadni, és az otthon vagy a kertben talált dolgokból megvalósítani. Így a hungarocellből készült süteményestálkák fenekére aktok kerültek, a másikat fürdőkádként használtam. Hulladékjellegű anyagokból, faágból, kődarabból is nagyon jó kis alkotások születtek. Persze tussal, temperával és a tubusok borsónyi festékmaradványaival is összehoztam kisebb képeket, de főleg vázlatokat készítettem. A karanténban született kreatív alkotások jó kis ujjgyakorlatok a számomra. Tudom nem ütik meg a „magas művészet” ismérveit, ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről, de ez a munka örömet jelent a számomra, és ebben a zárkózottabb időszakban nekem ez is nagyon fontos.

Uzsák Zoltán (fotós)

Az idén lesz 25 éve, hogy a gimnáziumban a Werner Ervin féle fotószakkör tagja lettem. Akkoriban még magam hívtam elő filmeket is és magam is nagyítottam a képeket, és azóta, hol gyakrabban, hol ritkábban fotózok. Egyébként mindenevő vagyok, nincsenek kitüntetett évszakaim. Nálam a fényképezés ugyanis belső motiváció, hangulat kérdése, meg persze az is, hogy van-e rá időm.A karantén alatt az öt és fél éves Anna lányommal töltöttem otthon a szabadidőm nagy részét. Pedig ebben ekkor voltak a legszebb tavaszi fények, tiszta idő mellett. Jó lett volna többször kimenni a szabadba, a természetbe.Most inkább arra volt lehetőségem, hogy a panellakásunk erkélyéről készíthettem néhány naplemente-fotót, illetve pár korábbi felvételemet alakítgattam tovább a számítógépen.

Kreatív tervezőként itthon kevesebb munkám volt, így leginkább ausztriai magyarok felkérésének tettem eleget. Segítettem a Bécsi Naplónak, elkészítettem a 2020-as Őrség Naptárt, valamint Deák Ernő történész-szerkesztővel közösen megalkottuk a 40 évet felölelő „Schneeberg-túrák”című albumot, amelyet terveink szerint ebben az évben mutatunk be.

Vizsy Ferenc