Aki nem akar, az egyáltalán nincs rákényszerülve, hogy az Interneten keressen elfoglaltságot. Igaz, hogy most felértékelődött a tévé, a rádió és a világháló is, de hisszük, hogy a járvány utáni világban újra a családé lesz a főszerep.

Staár Katalin, kultúráért felelős bizottsági elnök: - A világjárvány nem csak a szűken vett kultúrára, hanem az egész emberiség kultúrájára lesz messzemenő kihatással. A vírus figyelmeztetés, de egyben lehetőség is, hogy új értékrend szülessen. A mi korunkat a felszínesség, a rohanás, a türelmetlenség, a harsányság jellemezte. És a milliónyi kulturális program is része volt az embert maga alá gyűrő világnak. Most, hogy lecsendesedtünk, újra felfedezzük azokat az örömöket, amelyeket a családi élettér nyújt. Alig egy hónap telt el, és máris hihetetlen mélységek nyíltak meg (újra) előttünk. Régi filmek, zenék, elő sem vett könyvek kínálják magukat, évtizedek óta elfeledett társasjátékok, Gazdálkodj okosan, Ki nevet a végén akadnak a kezünkbe. Új színeket látunk meg a társunkban, a gyermekeinkben. Csodálatos érzés anyaként, hogy a már szinte kirepült gyermekeim ismét itt vannak a fészekben. Tanítóként is új kihívást jelent számomra az otthoniskola, de én felveszem a kesztyűt. Az Internet világa nem csak veszélyeket rejt, hanem a végtelen lehetőségek tárháza is: pedagógusnak és a szülőnek összefogva kell, szelíd korlátokat emelve, új utakat mutatni a jövő nemzedékének.

Tuba László, ny. könyvtárigazgató: - A kijárási korlátozás miatt, nincs mit tagadni, jóval szegényesebb lett a kulturális élet társadalmi szinten is és az egyén számára is. A feleségemmel, Ildikóval nekünk is volt/van színház- és hangversenybérletünk, eljártunk kiállításokra, műsoros estekre, most mindez elmarad. Ezek a programok nem csak intellektuális élményt jelentettek a számunkra, de ezek voltak a társadalmi érintkezéseink színterei is. Az életkor előrehaladtával egyre fontosabbá válnak az emberi kapcsolatok, ezért a jó kis baráti beszélgetések hiányoznak talán a legjobban. A kulturális igényeimet – az adott lehetőségekkel élve – a saját könyvtáram, a hanglemezeim révén, illetve a tévécsatornák válogatásaival próbálom kielégíteni. Sokat dolgozom és közben-közben nagyokat sétálunk, kerékpározunk odakint a természetben. Igyekszünk a legtöbbet kihozni ebből a karanténos világból, de az unokák nélkül, mondd, milyen lehet egy nagyszülő számára az élet?!

Keresztény Gyula, a Fehér Ló Közösségi Ház vezetője: - Úgy készülünk, hogy csak szeptembertől lehetnek ismét nagyrendezvények. A korábban ezekre nyert pályázati pénzeket át kellett ütemeznünk, így csak ősszel indulhat a tíz hónapos táncház-sorozatunk is. Hogy addig mit csinálunk? Ezek a pár hónap a munkában és a magánéletben is az átgondolás időszaka. Mindig rohanás volt az életünk, de közben sejtettük, nem mehet ez sokáig. Most már tudjuk, hogy új utakat kell keresnünk, egy emberközelibb értékrend szerint élnünk. A muzsika meghatározó eleme a sorsomnak, de a barátaimmal való együttzenélésben az EGYÜTT-ön van a hangsúly, és ezt nem pótolja az egyébként sok új lehetőséget felkínáló internet. Nagy zenei gyűjteményem van, de hiányzik az élőzene, amely minden stúdiófelvételnél nagyobb élményt ad. Mondják, hogy most a társasági élet a családra szűkült, én hozzátenném, hogy egy még annál is szűkebb családi körre, hiszen a négy nagy gyermekemet nem látom, vagy csak nagyon ritkán. Most a telefonbeszélgetések hivatottak betölteni az űrt, no meg az emlékezések.

Vizsy Ferenc