Félretájékoztatás, ellenvélemények, provokációk, híresztelések... A társadalmat sikerült hetekig a járvány-kommunikáció béklyójában tartani. Ma sem lényegtelen a vírus-ügy, de a hangsúly eltolódott. Az EMBER pletykál a piacon, átszól a kerítésen, cseveg a sarkon, diskurál a padon – éli a mindennapjait.

Hernádi Sándor és Ági (MOL-kút) - Kocogás közben is a család a fő téma. Most éppen azt mondtam, mennyire féltem az unokámat, aki Szombathelyen fog érettségizni. Nem tudtunk elmenni Kata ballagására, de Anikó lányunk elküldte a ballagóruhás fotóját. Alig kezdi majd el az új iskolát, már is jön a járvány újabb hulláma.

Zoltán és Tóni bácsi (Vasútállomás, 6.40) - Miért mész Győrbe? Berendeltek a kórházba melózni. Tudod, hogy utálnak titeket? Én azt hittem tapsolnak. Azok, akik nem kerültek a közeletekbe. Menjen el helyettem dolgozni, legyen maga is a szellőzetlen hacukában, meg maszkban tíz órát, emelgesse a száz kilósokat, aztán majd megtudja. Te ki ellen harcolsz tulajdonképpen? De mindegy is, arról a beteg nem tehet…

Martziss Gábor és Jákli Gábor (Vár-tó) - Miről beszélgethetne két pecás? A halakról, a botokról, hol van új telepítés, meg, hogy ki mekkorát fogott. Mindketten Ausztriában dolgozunk, rendes munkavállalásival nem nehéz jönni-menni, csak a hétfő reggelek a zűrösek, akkor akár másfél óra is lehet a határátkelés.

Anonim felháborodás (Flesch Központ előtti tér) - Jó, hogy szóltál, Kira, mert már nagyon untam a karantént. Ha nem jöhetek le, hát, bizony isten, felgyújtom a kecót. Az anyám egész nap pampog, az apám vedel. Miiicsodaa?! Az iskola? Rohadjon el az is, ahol van!

Kerekes Dezső és Lelkes Klára (Penny bejárat, nyitás előtt) — Azt mondják, fogjunk össze, legyünk egységes nemzet. Most?! Nagyobb a gyűlölködés, mint régen! A nagypolitika meg egyre távolabb kerül a kisemberek világától. Hogy hova vezet ez?! Nem csoda, hogy senki se szível bennünket, mikor mi, magyarok egymást is gyűlöljük.

Élő Józsefné és Gombosi Árpádné (családi ház) - Napközben gyakran fel szoktuk egymást hívni, hogy mit főzöl, láttad-e ezt vagy azt a tévében, hogy van az egészséged, nem unod-e a bezártságot, meg efféléket. Nem csak szomszédok vagyunk, de testvérek is, így a családról esik a legtöbb szó. Hogy most miért személyesen?! Emma egy kesztyűt horgol Elvira unokájának, azt meg már csak nem lehet letelefonálni!

Kávézás közbeni terefere (Mosoni piac) - Gyakran jársz ki? Én vagyok az „ugorj már le”, hogy vegyem meg egész hétre a frisset. Jó ez a piac, bizony kezet csókolnék annak, aki újra engedélyezte. Maszkod van? Nincs. Pedig kéne. Az asszony is mondja.

Éva és Erzsi (Mosoni piac) - Így szoktunk mindig megállni, itt a sarkon, és jól kitárgyaljuk a világ dolgait. Miért nincs rendőr az utcán, nem lehet megfizetni az egyre magasabb árakat, aztán próbáljuk értelmezni az operatív törzs által elmondottakat – ez nem mindig sikerül. Most éppen az ebédről beszélgettünk. Erzsi nyúllevest tálal fel a családnak, utána kakaós kalács lesz, Éváéknál pedig pinceragú készül chilivel.

Vizsy Ferenc