Az rendben van, hogy a diákok házi iskolába járnak, illetve nincs rendben, de ez van. Abban sincs kivetnivalót, ha az apróságokra a nagymama vigyáz. De mit csináljon az, akinek munkába is kell mennie és nagyi sincs a közelben? Bébiszitterre nem telik, meg ha igen, ki enged be idegent a házba?! Marad a bölcsi. Ha van.

Megoldott Mosonmagyaróváron a bölcsődéskorúak felügyelete?

– Április 27-től már kötelező is a bölcsődei ügyelet, de nálunk mindig is megvolt ez a lehetőség. Március 17-én is két csoport működött tíz kisgyermekkel.

Arról szóltak a hírek, hogy a munkáltatók rugalmasan viszonyulnak a kisgyermekes családokhoz, és széleskörben lehetővé teszik a távmunkát.

– Nagyon körültekintően vizsgáltuk meg mi magunk is, hogy ki az, aki valóban nem tudja másképpen megoldani. Az egészségügyben, a szociális szférában, a rendvédelemben, illetve az alapellátásban dolgozók fordultak hozzánk egyéb lehetőség híján.

Ezt megértem, de a gazdaság lassan felpörög, és rajtuk kívül másoknak is lehetnek gyermekelhelyezési gondjaik.

– Az újraindulás már nálunk is érezteti hatását. Jelenleg 6 csoportban 30 három év alatti gyermek napi gondozását látjuk el.

Egy kisgyermeknél is elég nagy a megfertőződés veszélye. Hogyan védekeztek?

– Szigorú intézkedési tervet készítettünk, és ezt következetesen be is tartatjuk a munkatársakkal, de a szülőkkel is. Apa, anya, csak az átadó helyiségig jöhet, a vetkőztetés, öltöztetés már a mi feladatunk. A felnőttek itt csak maszkban érintkezhetnek. Napközben többször kezet mosunk, folyamatosan fertőtlenítünk.

Nem lehet könnyű maszkban, gumikesztyűben mesélni, gondozni, játszani.

– Nem csak nem könnyű, de egyáltalán nem is lehet. Ebben a korban ugyanis nagyon fontos az érintés, a mimika, a gesztusok. Bár minden kisgyermeknevelőnél ott a maszk, de az arc eltakarásával nincs bensőséges kapcsolat.

Hogy fogadják el a gyerekek a megkötöttségeket?

– Meg fogsz lepődni, de sokkal rugalmasabbak, türelmesebbek sok felnőttnél.

Hallottam, hogy egy-két óvodás szülő köhögéssel is otthagyja a gyerekét. A bölcsődében is előfordul?

– Az egészség igazi csapatmunka, amelyben a családnak is részt kell vennie. A befogadás előtt mindkét szülőnek részletesen kell nyilatkoznia a fertőzésről, a gyerek egészségi állapotáról. Van bennünk aggodalom, de nem lehet rettegésben élni, főleg nem kisgyermekekkel foglalkozni. Nálunk a mosolyé kell, hogy legyen a főszerep.

Mekkora létszámmal működik általában a Mosonmagyaróvári Egyesített Bölcsődék Intézménye?

– A 4 tagbölcsőde 20 csoportjába 278 gyermek jár, mi pedig nyolcvanan vagyunk.

Ha jól számolom, körülbelül tizedannyi gyerek van nálatok most, mint békeidőben. Mit csinálnak a szolgálaton kívüli dolgozók?

– Hihetetlenül büszke vagyok a munkatársaimra, mert a járvány legelején azonnal felajánlották a segítségüket a város több területén. Csak példaként említem, hogy kitakarították a Városi Kollégiumot és sok-sok maszkot varrtak. Előrehoztuk a nagytakarítást és elvégeztük a kisebb munkákat is. A kisgyermeknevelők felváltva dolgoznak, a többiek home office-ban vannak, és élnek az önképzés lehetőségeivel.

Mégis csak visszatérek, te valóban nem félsz? Édesanyaként sem?

– Dehogyisnem! Ahogy hazamegyek, levetem a ruháimat, fürdők, fertőtlenítem a holmimat, és ezt csinálják a gyerekeim is. Már belénk ivódott ez az egész folyamat. Rebeka lányom az orvosira jár, Ádám a győri Jedlik diákja, Jázmin a piaristáknál negyedikes. Ők ebből az egészből azt látják, hogy többet vagyok távol most, mint régen.

Mikor nyittok ki újra?

– Nem tudom, mert nem tőlem függ. Mindenesetre fokozatosan tárjuk szélesebbre a kaput, de továbbra is csak az indokolt esetben jöhetnek hozzánk a gyerekek. Annyi befogadott lehet csak nálunk, hogy soha se kerülhessen veszélybe az egészségük.

.

Vizsy Ferenc