Évről évre növekvő érdeklődés kíséri a Mosoni Zsidó Hitközség Sátoros ünnepét (Szukkot). A mosonmagyaróvári Shalom Emlékparkban felállított hatalmas méretű sátor Közép-Európa legnagyobbjának bizonyult, melyet 200-250 főnyi érdeklődő töltött meg október 16-án. Minden adott volt a jó hangulathoz: verőfényes napsütés, 12 grillsütő, megannyi étel-ital, élő zene és baráti társaság várta az odalátogatót – mintha csak haza érkeztünk volna.

A Szukkot vagy Sátoros ünnep eredetileg a termények begyűjtésének örömünnepe, napjainkban egy hétig tartó emlékezés a pusztai vándorlásra. Az ünnep előestéjén a mosoni hitközség nádtetővel borított sátora hamar megtelt látogatókkal: a szervezőkön túl a zalaegerszegi, szombathelyi, soproni és győri hitközségek tagjaival. Ünneplésükhöz csatlakoztak a mosonmagyaróvári Hit Gyülekezete tagjai is, valamint az általuk meghívott Kinneret Kamarakórus. Radnóti Zoltán rabbi, a MAZSIHISZ rabbitestületének elnöke így méltatta a közös ünneplést: „Mindannyian a Jóisten teremtményei vagyunk, az ő lelke van bennünk, egy közös világban élünk. Nekünk, egyházi vezetőknek ezért kell küzdenünk, hogy emberként, magyarként, zsidóként, keresztényként egy közös célon, a saját világunk még jobbá tételén dolgozzunk, és a közös ünnepek ebben segíthetnek. Hiszen közös gyökereink vannak, az egész hitünk alapjai egy adott fundamentumon állnak.”

A Sátorok ünnepe háromezer éves múltra tekint vissza, a holokauszt előtt szinte minden magyar városban megtartották a Szukkotot – tudtuk meg Ligeti Lászlótól, a Mosoni Zsidó Hitközség vezetőjétől. Mosonmagyaróváron – a Dunántúlon elsőként – három éve igyekeznek feléleszteni ezt a hagyományt, amely egyébként a Pészah és a Sávuót (keresztény kultúrkörben húsvét és pünkösd) mellett a zsidó vallás harmadik zarándokünnepe.

A rendezvény egyik legfontosabb momentuma a 18 órakor kezdődő Szukkot esti ima volt, melybe Mányi Szabó Ferenc, kántor vezette be az egybegyűlteket. Az ünneplés egyetlen parancsa ez volt: Örvendezzetek! Ennek jegyében csendültek fel a Kinneret Kamarakórus dalai is, Harmath Ágnes vezetésével, akik másfél órás koncertjükkel emelkedettséget, majd önfeledt örömöt kölcsönöztek a rendezvénynek. A koncert zárásaként a fellépők körtáncot indítottak, amelybe sokan bekapcsolódtak, igazi szentföldi hangulatot varázsolva a sátorba. Az ünneplés végére odakint jócskán besötétedett, de az imák és dallamok fénye kétségtelenül beragyogta a hazaindulók szívét.