A járvány megállításához persze ez az írás kevés, mint ahogy mi mindannyian is kevesek vagyunk. A koronavírus megfékezése a szakemberek és nem utolsó sorban a politikusok dolga. Az utóbbiakat ezért választottuk jobbról is és balról is.

Mi most csak annyit tehetünk - a saját érdekünkben - hogy önmegtartóztatással, szabálykövetéssel a terjedést lelassítjuk arra a szintre, hogy a megbetegedetteknek jusson elegendő orvos, ápoló és jól felszerelt kórházi hely. Óvjuk szeretteinket, ne kerüljenek az intenzív osztály lakói közé, támogassuk azokat a szakmabelieket és önkénteseket, akik rászoruló embertársainkat saját életük kockáztatásával is menteni próbálják.

Sajnos mindig vannak renitensek, akik fittyet hánynak a veszélyre, azaz végső soron miránk. Ezért ma már kevésnek tartom a „Maradj otthon!” felhívást, azt ki kellene egészíteni azzal, hogy „TEGYÉL ARRÓL, HOGY MÁSOK IS OTTHON MARADJANAK!” Hogy mindezt el is érhesd, a családi mindennapokban légy megértő, a hiányban kreatív, az unalmas időben találékony és mindenekelőtt mutass példát!

Ha szükséges, másokat is meg kell szólítani úton és útfélen. Ez persze akár konfliktussal járhat, sőt az agresszív emberek még tettlegességre is ragadtathatják magukat.

A saját érdekünkben fel kell emelni a szavunkat, mert ha nem ágálunk, akkor a mi csöndünk a halál csöndje is lehet. Ha látjuk és szó nélkül hagyjuk, önmagunk is „néma cinkosai” leszünk az egyre terjedő baljós árnyaknak.

Ha a sziszifuszi munkához minden ember csak egy cseppet tesz hozzá, akkor abból előbb utóbb összegyűlik egy bögre teához való, amelyet majd békeidőben ki-ki elkortyolhat a családi asztal mellett.

Vizsy Ferenc