Egyesek furcsa bolondnak tartják a Bécsben élő sikeres magyar kutatóorvost, aki a Szigetközben, Mecséren népzenei fesztivált szervez – mások tisztelettel emlegetik nevét, és örülnek, hogy a barátjukként említhetik a Ladikos Fesztivál alapítóját. Henics Tamással a gyökerek fontosságáról beszélgettünk, és arról, hogy jó bolondnak lenni, ha ez a bolondság értéket, élményt, értelmes kikapcsolódást ad.
- Az Őrségben születtem, az orvosit Pécsen végeztem. Az egyetem elvégzése után rögtön az Egyesült Államokba kerültünk a feleségemmel, ahol mindketten kutatóorvosként kezdtünk dolgozni. A szakmai sikerek mellett az is siker volt a számomra, hogy egy teljesen idegen kultúrában egyre tudatosabban kezdtem a saját gyökereim, a saját kultúrám felé fordulni. Sok népzenét hallgattam, és az USA-ban eltöltött évek alatt többször találkozhattam az államokban turnézó magyar népzenei együttesekkel – megismerkedhettem a Muzsikás, az Ökrös együttessel, Neti Sanyi bácsival. Mindez olyan nagy hatással volt rám, hogy elkezdtem tamburán, brácsán tanulni, hazatértünkkor népzenei koncertekre, népzenei táborokba, táncházakba kezdtem járni, ahol aztán megismerhettem népzenészeink színe-javát. Másik hobbim, a fotózás kapcsán egyre több időt töltöttem Erdélyben, főként Kalotaszegen és Mezőségen, ahol újabb fontos barátságokra és meghatározó élményekre tehettem szert – emlékezik Henics Tamás, Bécsben élő magyar kutatóorvos azokra a kezdeti élményekre és hatásokra, amelyek a mecséri Ladikos Fesztivál életre hívásához vezették.

- Jelenleg Bécsben él és dolgozik, hétvégéit azonban a Szigetközben, Mecséren tölti családjával egy kedves, felújított parasztházban. Honnan a kötődés a Szigetközhöz?
- Falun nőttem fel, és a városban töltött évek során mindig hiányzott az udvar, a kert, a nyugodtabb környezet, a csend, a lelassultabb tempó. Így Bécsbe költözésünket követően hamar elkezdtünk nézelődni itthon egy kis falusi ház után. Véletlenül találtunk rá Mecsér-re, de életem egyik legnagyszerűbb döntésének bizonyult. A munkánk Bécshez köt, ám sok időt töltünk mecséri házunkban, amit nagyon szeretünk. Azt hiszem, az alapvető em-beri értékekhez ragaszkodó, a hovatartozással összefüggő értékekben hívő család vagyunk.
- Honnan jött a Ladikos Fesztivál létrehozásának ötlete?
- Egy mecséri gyermeknapon voltunk, amikor megragadott a Mosoni-Duna-part festőisé-ge, az emberekben pedig éreztem az igényt arra, hogy együtt legyenek, főzzenek, beszél-gessenek, élvezzék egymás társaságát a természetben. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy itt is lehetne egy kisebb fesztivált tartani, ahol a népzenei és táncos hagyományaink közvetítőit is vendégül láthatnánk, és együtt örülhetnénk a produkcióknak. A táncházas ismeretségeimnek köszönhetően megvoltak a kapcsolataim ahhoz, hogy mindezt valóra váltsam – a mecsériekben pedig segítő társakra találtam. A kezdetektől fogva kiemelten fontosnak tartottam, hogy Mecsér a sajátjának érezze a fesztivált. Megmozdult az egész közösség, nagyon sokakra számíthatok. Két alkalommal forgatott itt a Duna Televízió, a Kossuth Rádió stábja. A Ladikos Fesztivál és Mecsér jó híre messzire eljutott: napjainkban az egy napos rendezvényen több mint kétezer látogató fordul meg.
Természetesen a Ladikos Fesztivál létrehozása is rengeteg erőfeszítést, időt, önzetlen ál-dozatot követelt, na meg sok-sok pénzt. Kezdetben én voltam a mecénás: a családi kasz-szából áldoztunk erre éveken át, majd egyre több segítséget kaptunk a mecsériektől, bará-toktól, idővel lett egy főszponzorunk a mosonmagyaróvári Nolato Magyarország Kft. személyében, akinek nagy hálával tartozunk. Mára kialakult a Ladikost támogató szponzori gárda, amihez harmadik éve Mecsér önkormányzatának anyagi és szervezési segítsége is társul. 2008 óta működik az alapítványunk, ami professzionális hátteret biztosít a fesztiválnak, és amivel már pályázni is tudunk.

- Miről és kiknek szól a Ladikos? Miért fontos, hogy van?
A Ladikos Fesztivál alapvetően az együttlétről szól egy gyönyörű környezetben, miközben a magyarság és a velünk együtt élő etnikumok csodálatos örökségét hitelesen és nagyon magas színvonalon ápoló előadókat hallgathatunk. Lehetőség nyílik emberi beszélgetésekre, barátságok szövődésére a mecsériek és a fesztivál vendégei közt, finom helyi ételek kóstolására, valamint egy kis mulatásra is. Kicsik és nagyobbak, felnőttek és idősebbek, családok, mind megtalálják a helyüket a fesztiválon. A fesztiválnak jelentős közösségteremtő és erősítő szerepe van.
Számomra azért fontos, mert bebizonyíthattam, hogy hittel, kitartással és összefogással vi-szonylag szerényebb anyagi ráfordításokkal is megvalósítható egy ötlet, ha hiszünk annak jóságában és fontosságában, érték teremtő erejében.
- Hogyan egyeztethető mindez össze a szakmai munkájával, hivatásával?
- Nehezen. Sok energiámat leköti a szervezés, de ha én nem csinálnám, nem lenne ez a fesztivál. Szeretek adni, másokat boldoggá tenni és nagyon fontos számomra az a kultúra, amit a fesztivállal képviselünk. Ezt tudják a kollégáim, barátaim is. Néhányan furcsa bolondnak tartanak, de jó bolondnak lenni, ha ez a bolondság, értéket, élményt, értelmes kikapcsolódást ad.