Ünnepi beszédet mond: Dr. Szakály Sándor történész

"Föltámadott a tenger" címmel verses-zenés összeállítással szerepel a Theatrum Ad Flexum
A műsort öszeállította Zemplenszkyné Rujder Éva

Az ünneplőket fogadja a Halászi Lovasbandérium
Közreműködik a MOFÉM Zrt. Fúvószenekara, vezényel Farkas Mihály.

Koszorúzás a '48-as emlékműnél
Narrátor: Bérci Csaba tanár

Múltidéző sorozat 3. rész: Mi történt 1848. március 15-én?

1848. március 15-én Pesten kitört a magyar forradalom. Magyarország újkori történetének meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve.

1848 első hónapjaiban Európa számos nagyvárosában forradalmak törtek ki. Ez kedvező körülményeket teremtett ahhoz, hogy a magyarországi reformelképzelések törvényes úton megvalósuljanak. Kossuth a parlament küldöttségével 1848. március 15-én Bécsbe utazott, hogy az országgyűlés által megszavazott követeléseket elfogadtassák az uralkodóval.

Ugyanazon a napon egy kis létszámú, főleg írókból, költőkből álló értelmiségi csoport, a "márciusi ifjak", Pesten az utcára mentek és felolvasták a magyar nemzet legfontosabb követeléseit tartalmazó "Tizenkét pont"-ot. Egyik vezetőjük a népszerű költő Petőfi Sándor elszavalta költeményét, a Nemzeti Dal-t. Az utca népe csatlakozott hozzájuk és egy lefoglalt nyomdában kinyomtatták e két röpiratot. Néhány óra múlva már több tízezres tömeg csatlakozott hozzájuk. A "Tizenkét pont" legfontosabb követelései között található a sajtószabadság, a független magyar kormány, az évenkénti országgyűlés, a vallási és polgári jogegyenlőség, a nemzeti hadsereg, a közteherviselés megteremtése, a jobbágyság megszüntetése és az újraegyesülés Erdéllyel.

A március 13-ai bécsi és a 15-i pesti forradalom hatására az udvar kénytelen volt az országgyűlés követeléseit elfogadni és ezekből törvényeket alkotni. A törvények tartalmazták a "Tizenkét pont" legfontosabb követeléseit. Ezáltal a békés átalakulás végbement. Gróf Batthyány Lajos (1806-1849) vezetésével létrejött az első független, az országgyűlésnek felelős magyar kormány. A miniszterek többsége a kor reformpolitikusai közül kerültek ki, így helyet kapott a kormányban Széchenyi és Kossuth is.