A harlekinkatica Délkelet-Ázsiában honos faj, mára viszont több kontinensen is megtalálható.Mint sok más katica fajnak, ennek is fő táplálékai a lágy testfelépítésű, többnyire szívogató életmódot folytató levéltetvek, pajzstetvek és levélbolhák, melyek termesztett növényeinknek is fő kártevői. Küllemre hasonlít ugyan a nálunk honos hétpettyes katicákhoz, de annál nagyobb méretű és változatosabb színezetű, a halvány sárgától a narancs-piroson át az egészen feketés színűig a sokpettyestől a foltosig több formájával is találkozhatunk. Egy évben több nemzedéke is van, a bogarak pedig 2-3 évig is élnek.

A harlekinkatica eredeti élőhelyéről bizonyosan az ember segítségével került ki szállítmányokon utazva, és direkt betelepítéssel. Mivel ennek a katica fajnak lárvái és kifejlett egyedei is rendkívül falánkan fogyasztják az említett növényi kártevőket – lényegében a kémiai növényvédelem (permetezés) kiváltására, biológiai növényvédelmi céllal a 20. században mesterségesen telepítették be Észak-Amerikába és Európa több országába. Hamar kiderült azonban, hogy ennek a fajnak a véletlen szállítása és a betelepítése hiba volt, ugyanis amellett, hogy valóban igen hatékony a levéltetvek ellen, számos kedvezőtlen hatással járt az új környezetbe való kiszabadulása.

Magyarországra hivatalosan nem telepítették, de valószínű, hogy hajtatóházakban próbálkoztak betelepítésével a levéltetvek irtására. Hazánkban az első bogarakat 2008-ban fogták Budapest környékén, majd ezt követően néhány év alatt az egész országban megjelent. Gyors terjedése feltehetően a környező országokból való betelepedésének is köszönhető, továbbá kevés természetes ellensége ismert, mely szintén segíti térhódítását. Természetvédelmi szempontból kártékony, ugyanis tömeges jelenlétével kiszorítja és ténylegesen pusztítja is az azonos táplálékot fogyasztó honos ragadozó rovarokat, többek között a hétpettyes katicát is. Növényvédelmi szempontból is kártevő, ugyanis nyár végén és ősszel, mikor az elsődleges táplálékai, pl. a levéltetvek már nincsenek jelen kellő mennyiségben, az érő gyümölcsöket (őszibarackot, szőlőt, almát, körtét) fogyasztja.


A harlekinkatica elterjedése Magyarországon


A harlekinkatica eredeti élőhelyén sziklás területen vészeli át a telet. Azokban az országokban, ahová betelepítették vagy magától betelepült, telelőhelyül a megfelelő klíma miatt a lakóházak bizonyultak legalkalmasabb helynek számára. Tömeges telelőre vonulása jellemzően egy erősebb őszi lehűlést követő ismételt felmelegedés során figyelhető meg. A bogarak napos, meleg időjárás esetén elsősorban a kora délutáni órákban jelennek meg a házak déli, délnyugati homlokzatán, vonzza őket a világítótestek fénye is, majd pedig a nyílásokon keresztül a lakóterekbe, helyiségekbe húzódnak. Azokat a helyeket, ahol utat talált egy illatanyaggal megjelöli, ezzel odacsalogatja a környezetben lévő többi bogarat is. A lakóházakba jutva rejtekhelyet keres, ahol nyugalomba vonulva áttelel, itt nem szaporodik. Tél végén, kora tavasszal a bogarak „felébrednek” és újból aktívvá válva kiutat keresnek a szabadba.

Egyedüli oka tömeges betelepedésének a téli menedék és a zavartalan búvóhely megkeresése, melynek során a falakon, berendezéseken mászik, repül. Pusztán a jelenléte is undort kelthet, továbbá a bogár kifejezetten rossz szagú. Mozgása során belerepülhet az ételekbe, italokba, ruhaneműkbe és rászállhat a lakókra is, ráadásul nappal és éjjel is aktív. Zavarásra, védekezésül erősen bűzös váladékot választ ki testéből, azonban ezt sokszor spontán módon is megteszi, mely apró sárga foltok formájában jelenik meg pl. a falakon. Ugyan ritkán, mégis előfordul, hogy a harlekinkatica olykor csíp is. Rágó szájszervvel rendelkezik és talán próbatáplálkozás vagy védekezés céljából mintegy beleharap az emberi bőrbe, ezt azonban véletlenszerűen és nem támadó jelleggel teszi. Sokkal kellemetlenebb tömeges jelenléte, szaga, repkedése.

Bár nagyon ritkán, de előfordulhat, hogy szervezetünk érzékenységet mutat e rovarral való érintkezés nyomán. Javasoljuk, hogy pl. összegyűjtésekor húzzunk védőkesztyűt, ne érintkezzünk a bogárral közvetlenül, fedetlen bőrrel. Ha ez mégis megtörtént a normál higiénének megfelelően mossunk kezet, ne nyúljunk a szemünkhöz, szánkhoz sem. Csípése az esetek többségében teljesen ártalmatlan, de előbbiek miatt is érdemes szappanos vízzel lemosni a sértett felületet. Ha ereszről, falról távolítjuk el őket, vegyünk fel védőszemüveget, sapkát.

A nyitott ajtókon, ablakokon keresztül a bogarak könnyen bejutnak a helyiségekbe, azonban a keskeny réseket (rosszul záródó nyílászárók, szúnyogháló keretek körüli nyílások, szellőztető ventillátorok, redőny tokok) is megtalálják. A pincék, padlások, présházak szintén kedvelt helyeik. Meg kell szüntetni a falréseket, a fa burkolatok, ragaljak, oromfalak repedéseit. Lakóházakon a nyílászárókra szúnyogháló felszerelése a harlekinkaticák bejutását is meggátolja, de legalábbis nagyon megnehezíti. Az ajtó és az ablakkereteket, a redőnytokokat, kiszellőzőket, a vezetékek környékét érdemes tömítő, szigetelő anyaggal körbe venni, mert a 2-3 mm-es réseken már be képesek jutni. Este, a házak külső lámpáinak fénye is vonzza őket, ezért betelepedésükkor ezt is számításba kell venni.

Ha több százas létszámban vannak a házak falán, arról sepréssel is el lehet távolítani őket, bár ekkor gyakrabban sérülnek a bogarak, melynek hatására testváladékuk a falra kerül, elszínezve és szennyezve azt. Hatékony, ha a bogarakat porszívóval gyűjtjük össze a felületekről. Figyeljünk a lakótérre, hiszen megbújik a falrepedésekben, padló szegélyeknél, bútorok mögött, a szőnyegszélek mentén, a kárpitrésekben. Porszívózás után viszont a porzsákot azonnali ki kell üríteni és javasolt a rovarok elpusztítása is. Örvényszűrő nélküli készülékeknél praktikus a szívócsőbe a toldásnál pl. gézlapot vagy harisnya darabot zsákszerűen behelyezni, így a rovarok összegyűjthetők és nem kell a porzsákot kidobni.

Az előbbi óvintézkedések és technikák betartásán túl lehetőségünk van kémiai védekezésre is. Ekkor a gazdaboltokban kapható piretroid hatóanyagú háztartási rovarirtó szerekkel kell kezelnünk kívülről a nyílászáró kereteket, illetve a nyílászárók belső él felületeit. Ezek a hatóanyagok ölő és riasztó hatással is rendelkeznek, azonban a napfény hatására gyorsan bomlanak. Mivel a záródó éleket általában nem éri közvetlen napfény, itt hatásukat tovább kifejthetik, de ezt a kezelést is többször érdemes elvégezni, megismételni ebben az időszakban.